Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-09-29 / 36. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 29. 1988. Budapest tüntet a falurombolás ellen (folytatás a 7. oldalról) szünetet kértek a hangszórón keresztül és ismertették a beszed utáni műsort.^ Az ünnepség harangok zúgásává1 kezdődik, utána elénekeljük a Himnuszt, a Szózatot és a Székelv himnuszt. Most pedig kedves közönségünk. néhány perces -zünetet kérünk... Azt a fegyelmet, as a példás magatartást soha nem lehet elfelejteni, ami most következett... Mintha hatalmas ravatalozó lett volna az egesz ter, es a pap most lépett volna a koporsó fölé, hogy elmondja a búcsúbeszédet es a búcsuimait, olyan halotti csend következett. Csak a lobogó szivek dobogását véltük hallani, most jobban, mint történelmünkben barmikor, olyan ünnepélyesen együtt dobbant! Szavakban ezt el sem lehet mondani! Amikor pedig megkondultak a különböző országok harangjai, hogy ők is tiltakozzanak a romániai barbarizmus ellen, mindenki csak egyre gondolt, mindenki csak egyet érzett. Szi- vük mélyén egyetlen elnémithatatlan harang kongott, mintha most azt vertek volna félre: megmenteni mindenáron az erdélyi magyarságot, Europa féltett kulturkincsét, a szocialista színekben gyilkoló modern barbarizmus pusztításaitól. A harangok pedig zengtek-búgtak, visszhangoztak a múzeumok és az emeletes épületek falai között, kb. öt percig, amit a jelenlevő tízezrek szemeinek könnybelábadása, arcok zsebkendőkbe takarása, itt-ott halk szipo- gás bizonyított, hogy itt nem a szokásos történelmi szerepet végzi a magyar nemzet, hanem szivból-lélekből tiltakozik elszántan es bensőségesen a fennmaradását veszélyeztető sátáni erők ellen! Majd a magyar himnusz következett a hangszóróból. De minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy az ország bármelyik dalárdája büszke lehetett volna erre a minden elképzelhető egységes hangzást felülmúló értelmes harmóniára. Utána a Szózat, majd a Szekely- himnusz is elhangzott, de ezek már nem voltak olyan kifogástalanok. Ezek után a hangszóróból hallottunk egy hangot, aki a legfrappánsabb jelszavakat ismertette a tiltakozókkal. Amiknek hallatara, szinte áramútésszerüen mindannyian átváltoztak, és derűs, hangos kacagások, itt-ott hatalmas füttyök fejezték ki a hallgatóság együttérzését. Ezek közül csak kettőt szeretnek kiemelni. Idezem: Hitler, Sztálin, Ceausescu, mind a három egy követ fű! Volt itt úr már torok, tatár, akik ilyesmit akartak, mindannyian elkotródtak, de mi maradtunk magyarnak!! Egész teret betöltő lelkes ováció hullámzott végig a -tömegen. Transzparensek emelkedtek a magasba, az összes nemzetiszinu zászlók hosszú percekig himbálóztak a fejek fölött, az apróbbak pedig, mint a rét fölött átvonuló viharban a fűszálak, szinte szünet nélkül lengedeztek, ameddig csak a szem ellátott. A szűnni nem akaró tapsorkán néhány perccel késleltette az ünnepi beszed kezdetét. Amikor az első hangok újra feldördültek a hangágyúkból, ismét valami varazsos ere^'u ünnepélyes csend lett ( urra a hallgatóságon. Ha a(( római pápa állt volna most a mikrofon előtt, nem hallgathatták volna fegyelmezettebben, áhitatosabban az emberek, mint ezt az egyszerű, tartalmas, határozott, meggyőző erejű beszédet. Nyolc órakor lett vege, amint már említettem is. f Indulás a román nagykövetség epülete fele, hangzott a mikrofonból. Mivel a tömeg szele a Lenin szobornál volt, azok indulhattak el elsőként a menetirány felé. A petíciót átnyújtani akaró küldöttség csak jóval később tudott áthullámzani a teljes utcaszélességet betöltő tömeg között, akik, mig a kezükben a megift szöveget lobogtatták, usjy mentek előre. Amerre elhaladtak, a tömegek lelkes tapsa kiserte őket, amig csak látni lehetett. Az élen haladó iskolás fiatalok nemzetiszinu zászlókat vittek, ott közéjük álltak a küldöttek, és onnan már az élen haladhattak a követség epülete felé. Amerre a tömeg elvonult, a házak ablakaiból rivalgó emberek sokasága gyertyákkal integetve emelte-: az ünnepi hangulatot. A villanyokat leoltották, az ablakokból csak a gyertyafények és az ismerés arcok ragyogtak a tiltakozók felé, biztatva őket az együttérzésükről. Az útvonal teijes szélességében áradt a tömeg. Mindenki egy irányban mozgott. Az egész útvonalon egyetlen szembejövő járókelő nem akadt. Csupán a román követség epülete előtt került nehéz helyzetbe egy tizenéves gyerek, amikor kerékpáron érkezve valahonnan, szeretect volna bejutni a követséghez közeli lakásukba. A fáklyás menet, beszélgetve, duruzsolgatva a Himnusz vagy a Szózat szövegét, de legtöbben a Székelyhimnusz utolsó mondatait ismételgették: "Ne hagyj el minket, Erdély istene.'^ Egy transzparensen, nemzetiszinu keretezésben ilyen felirat is látható volt, amit egy takaros, széptermetíi erdélyi menekült lány vitt a menet elején. Magasba emelve, mint a vallásos körmenetben szokták a hivő lelkek a keresztet. Nem messze mögötte kb. tiz-tizenot méterre egy kopaszra nyírt, sudár termetű fiatal, kezet összekulcsolva haladt, valami imát mormolhatott, szemeit is csak nagyritkán nyitotta fel... Nem érdekelte senki és semmi, összekulcsolt kezeit a szádja elé emelve mondta, mondta a benne háborgó érzelmek imáit, sót valami zsoltárfélét is duru- zsolgatott néha, néha. De egyetlen lélek nem akadt a tö'megben, aki akár még meg is mosolyogta volna a különös tiltakozót. Mindenki a magja módján, mindenki a maga érzelmi világával, eszközeivel fejezte ki mindazt, amit a modern barbarizmus, egy nemzeti kisebbségnek ilyen gyalázatos megcsúfolása, a leikéből kiváltott. Szinte valami titokzatos derű, valami kimondhatatlan biztató belső érzés jelei bujkálták az arcok mögött. Minden olyan hihetetlenül ünnepélyes volt^ Csak amikor a roman nagykövetség épülete ele értünk, hervadt el minden bizalom, sötétültek el az addig bizakodó arcok, mert az a komor, rideg látvány, ami ott várta a tiltakozókat, minden békés megoldást lesöpört az arcokról. Mégsem akadt egyetlen ember sem. aki akár e^y kődarabot is dobott volna az épület felé. Hogy mit éreztek, és mit éreztem, nincs olyan pszichológus a világon, aki ezt még megközelítően is meg tudta volna fogalmazni... A sirás, a keserűség, a csalódottság pillanatok alatt górcsőkbe rántotta nemcsak az emberek lelkét, de az öklöket is. Percekig megdermedve tekintgettú’nk hol egyPusKas-Balogh Éva Elkopunk lassan Elkopunk lassan...... Csak vagyunk kompjuterhez szokott agyunk fáradtan, belefásultan nem ér rá...........révedezni « * • regi szép Almainkon Csak vagyunk.... Lassan-lassan elkopunk Ideálok? - kicsúsztak markainkból - engedtük sodródni a.... Semmibe. Sejtjeinkből? - kikopott a Lélek - Szivünkből? - a Testvérszeretet - Elaltattuk a tarka Reményeket, szürke világunkban., nem érünk ra színekben - önmagunkban - eltevelyedni nincs idő... uj Fenyeket keresni! Csak vagyunk... Lassan-lassan elkopunk párnáinkon.. Almokat sem álmodunk legfeljebb - ritkán - fehéret-feketét Mióta? - Regen? - ...... Mostan? "Örömünk" - a munka, dolgozunk loholva estéken? - Figyeljük - kedélytelen a képernyőn - par perc alatt - a világon hány embert gyilkoltak tudományos - Fejlődésünk Eredményeink - Áldozatául - s hallatan - az arcizom se rándul AZ ERDÉLYI MENEKÜLTEKÉRT Az utóbbi napokban a kovetkezó’k járulták hozzá ehhez az alaphoz: Szarka John és neje $50.- Farkas Jim és Ida $100.- Práger Margit $ 100.másra, hol meg az épületre, ahonnan egy cigaretta parázsanak fényé sem szűrődött ki, minden nyílás hermetikusan zárva volt. Talán még az éjjeliőröket is szabadságolták erre a napra. Sehol semmi mozgás, csak a köVetségi epület biztosítására kivezényelt rohamrendó'rök es az épület közelében elhelyezett vízágyúk kezelő- legénysege mozgolódott néha néha. A csalódott moraj, mint valami távoli égzengés hÖmpölygÓtt végig a tömegek legvégéig, egyetlen mondatban: "Nem fogadnak!" A petíciót kézben tartó férfi - habár ő maga is fel tudott volna robbanni a keletkezett feszültségtől - nyugalomra intette a tömeget. A szörnyű hir pedig - aminek minden betűje egy-egy villámként érte az embereket - szájról-szájra, futótűzként járta be az egész teretj ez a kimondhatatlan súlyos megaláztatás, pillanatnyilag ugyan végzetesnek tűnt, de lehetett látni azt is, hogy mindenki még elszántab- ban es még nagyobb elkötelezettséggel erezte jogos igazat annak a nemzetközileg is támogatott ügyünknek, aminek további folytatásához ezáltal kaptak csak legyőzhetetlen indítékot... Hölgyein - Uram ! Egyedül van? Társtalan? Segít ebben a “SZERELMI ÁLOM” Társkereső irodánk! Amely a legmodernebb Magyarországon, Ügyfélköre többezer. Nemzetközi kapcsolatok, továbbá számitógép pszichológus, videofelvétel segít Önnek a házastársat, élettársat és szabadidőpartnert keresni. , tt , Kérje levélben részletes tájékoztatónkat. Jelentkezésüknél kérünk pontos olvasható címet, nevet, rövid bemutatkozást, két db. fotót, amin jól látható. 18 éves kortól minden kedves jelentkezőt szeretettel , várunk. Telefonszámaink: 343-434 reggel 8 - 20h -ig 331-678 délután 17 - 22h-ig. Levélcímünk: JJ-I456 BudapßSt Pf. ZI I I 1 I 1 ! I
