Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-18 / 7. szám
Thursday, Feb. 18. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. HARASZTI ENDRE: # f U • ■ ■ “MENJEN A SOHIVATAIda !” Az az érzésem, hogy a címben szereplő indulatos kiszólás kizárólag az idősebb generáció számára jelent valamit. Valami régi, groteszk emlék fordul meg bennük. Valaha régen talán az idősebb olvasok egyike-másika vetette oda ezt valakinek- vagy talán éppenséggel valaki más för- medt rá ezekkel a szavakkal. A 40-50 évnél fiatalabbak? Mikor megkérdeztem ifjabb honfitársaimat arról, hogy vajon hallották-e valaha is ezt a goromba-izu kiszólást, akkor kissé megdöbbentett a válasz: sohasem. .Erre aztán megint csak mélyen elgondolkoztat az, hogy mi, a "trianoni nemzedék" - tehát az, amelyik az I. világháború előtt, vagy közvetlenül utána született - mennyire kegdunk "kimenni a divatból"... Félreértésemé essék; egyáltalán nem fontos "nemzetpolitikai szempontból", hogy a ma élő magyarok közül milyen hányad emlékszik meg ( a "...menjen a Sóhivatalba!..." megjegyzésre. Mindazonáltal az, hogy ma már egyre kevesebben emlékeznek e mondat indulatára és jelentésére, azt bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedekben szinte teljesen kicserélődött a világ, kicserélődtek az emberek körülöttünk. Mi, idősebbek, éppúgy kifelé ballagunk az életből, a változó társadalmi szokásokból, mint azok az ismerőseink, barátaink, kortársaink, akik a közelmúltban lehunyták szemeiket. Az érdekes az; hogy még azok kozott, akik még mondtak, - vagy nekik mondták- a címbe foglalt dörgedelmet, meg azok közt is igen kevés van, akik ismerik a szólásmondás-számba került gorombaság történelmi eredetét. Ezért: most talán érdemes errÓl is egy pár szót szólni, részben azért, hogy papírra vessük egy ''kiveszett" mondóka alapjait, részben azért, hogy a fiatalabbakkal megismertessünk egy régi érdekességét. Mindenekelőtt énnyit: a "...menjen a Sóhivatalba!" felszólítás talán ( egy segíteni nem ( tudó panaszfelvevőt&l, vagy a megoldást szinte lehetetlennek látó rokontól-ismeröstől, hatósági embertől eredt^ ki annyira elvesztette ^ türelmet az előtte csökönyösen panaszkodó, kétseg- beesett ember láttán, hogy végül is durván főrmedt rá. Olyan "helyre" küldte az előtte ágálót, amely semmiképpen sem segíthetett rajta. A "...menjen a Sóhivatalba!" kijelentés odavetése tehát körülbelül azt jelentette, hogy az illető panaszos, vagy panaszkodó hagyjon fel minden reménnyel. Létezett valaha is egy '"Sohivatal"? A válasz erre: igen. A "Sohivatal", vagy- más néven - "Sóház", valóban - mint neve is mutatja: a sókereskedelmet lebonyolító állami szerv volt. A magyar középkorban a máramarosi sóbányákból a sót tutajon Szolnokig fuvarozták, majd szekerekre rakták. így a só eljutott a magyar- országi sókereskedelem központjába, Pestre. A XVIII. századtól kezdve a só- árusitási engedélyek kiadását a "Királyi sóhivatal" tisztviselői végezték. Ma (már furcsa hangzású állás, de - a "történeti hőség" kedvéért le kell Írnom: ezeket a tisztviselőket "sótiszteknek" nevezték. 4 sókereskedelem hazánkban mindig monopólium volt, s ez a tény adta '*«lnakn. illetve a "sótiszteknek" Jlyes szerepkört. A -.on" készpénzért ", illetve terjedt még a XVIII. században a mai József Attila utca dunai végénél, majd később, 1817-tól, az u.n. "Salzplatzon". 1850-tól "Soházplatz" volt a térség neve s csak 1866-ban nyerte el a "SÓ-tér" elnevezést. (Ma: ÍHrrritrowtérnek hívják.) Időközben a mai Vörösmarty téren is állt egy "sóház". A "Só-tér" és a "Só-utca" sarkán nemcsak a hivatal állt, de egy nagy sóraktár is. A tér és az egykori "Hárompipa" utca sarkán voltak a "sótisztek" lakásai, ami arra mutat, hogy a sóhivatali alkalmazottak egyes ügyeik sürgős voltára való tekintettel - igen közel laktak feladataik színteréhez; valószínűleg privát életük egészen összeszövődött fontos állami feladatukkal. Budán is volt egy fontos "Sóház", méghozzá a mai Fő utca 30. szám alatt, s jellemző a só állami- és kereskedelmi fontosságára, hogy ennek az utcának is valaha "Só-utca" volt a neve. E tekintélyes hivatalok kizárólag sóügyekkel foglalkoztak? Egyáltalában nem! Ide tartozott a salétrom és a puskapor- árusitasi engedélyek kiadása is. Ezeket a jogokat leggyakrabban olyan kereskedőknek adták ki, akik önhibájukon kívül előbbi vállalkozásaikba belebuktak. Ilyen módon segítették őket további császári-királyi keresethez. A mondat hangsúlya a "segíteni" szón van! A XVIII-XIX. századbeli pest-budai kereskedők tudták, ho^y csődbe jutás, kereskedelmi bukás eseten - ha az állami szervek egyébként morális vétket nem találtak - számíthatnak a "Sóhivatal" segítségére! Még mindig árusíthatnak sót, esetleg salétromot vagy puskaport. íme: itt fűződik egybe a "Só- hivatal" és* az "állami segítségnyújtás" gondolata. Nem vitás, hogy a "Sohivatal" számos bajba jutott kereskedőn segített. 1920. után a só importálását a "Sójö- vedék Vezérügynöksége" intézte. • Egy speciális "Sóelosztó Bizottság" rendelkezései alapjan történt gondoskodás a sóhivatalokban és bizományi sóraktárakban való tárolásról, illetve a nagy- és kiskereskedelem módozatairól. Vége volt a régebbi szép aranyidőknek! Maramaros - és vele Erdély - természetesen már nem tartozott ekkor a pesti "sótisztekhez", hiszen a sószállitmányok ügyét Trianon után már Bukarest adminisztrálta. Az a korábbi humánus hagyomány, mely a tönkrement kereskedő számára biztosította a só-salétrom-pus- kapor forgalmazását, szintén a múlté lett. Körülbelül ez idő tájt vált tréfásan- gorombán szokásossá, hogy ha valaki valami panaszt tett, kétségbeesett helyzetére hivatkozott, akkor a goromba állami tisztviselő, vagy éppen a cinikus ismerős azt tanácsolta neki: "menjen a Sóhivatalba!" Azaz: talán esetleg forduljon olyan államivárosi hivatalhoz, mely valójában már nem is létezik. A "Sóhivatalba-küldés" ilyen cinikus-durva módon adta tehát a reménytelen-reménykedő ügyfél, vagy ismerős tudtára, hogy - le is át, fel is üt - problémájára nincs megoldás. A világegyetem második legtávolabbi objektumát fedezték fel amerikai csillagászok - közölték a napokban a kaliforniai Berkeley-ben egy tudományos tanácskozáson. A még ősszel felfedezett objektum egy kvézár vagyis a csillagoknál is sokkal nagyobb tö'megu, gigantikus mennyiségű energiát kisugárzó égitest. Távolsága 13 milliárd fényév. KORHOZ! ES ORUOSI BIZTOSÍTÓS Total Health (I1.M.OJ (Teljes Egészségfenntartási Szervezet) MOST KAPHATÓ NKW YORKBAN! Ilin ' o- orvosi < kórházi keze les lcvonandók nélkül, non kei; k'rrdoivet kiállítani, tekintet néik'ilYIozetés e.C( -x;í : állapotrn. ' Szükségállapot eseten 24 oras szolgalat. i Kerc-s.-e fel orvosait o • ;knali-tait saját irodaiakban Kiterjed negv városrészre, Nas'sahra és Snffolkra is. 11I.V.J4A: Moshe t B naiZiort (Testvéri Biztosítási Intézet) i»6 fi 39 St. New York, N.Y. 101)16 }V j: ■ •] 7 i '1 : , \ ■ • ;1 '2' • . ■ »>.l I ■ i , ,*■]’ lei* ... -.lant'! sí ive n . ■. Hív;*' ni fGi/.hoz mc'gyui.kl A csehek gyeitek a kamion versenyben Február 4~i lapunkban már irtunk a szaharai teherautóversenyrÖL Az átélt megpróbáltatásoktól még kissé fáradtan, de a siker boldog tudatában számoltak be a győztes csehszlovák kamio- nosok a Parizs-Dakar raliról. A prágai sajtóértekezletükön a teherautók kategóriájában első helyezett "tat- rások" (a Loprais-Stachura-Muck hármas) és a másodikként befutó "Liaz-legénység" (a Moskal-Vojtisek-Zalesky trió) arról beszéltek, hogy az idei, tizedik ralin mar a start is igen nehéz volt, akkor esett ki a legtöbb résztvevő. Az útvonalterv tele volt hibákkal, nem volt elég pontos, s ráadásul a verseny igazgatójának, aki a tervet készítette, rossz volt az iránytűje, igy minden szakasz előtt pontosítani kellett az adatokat. Ezért tévedtek el aztán oly gyakran a versenyzők és volt sok félreértés. Az étkeztetés sem volt valami jó, panaszkodtak a csehszlovák fiuk, de a ragyogó siker mindent feledtet. A végeredmény jó reklám és öregbíti a csehszlovák kamionok jó hírnevet. A sajtóertekezleten egyébként elmondották: a győztes Tátra tavaly debütált, és most mutatta meg igazán, mire képes a rendkívül nehez terepen. A második helyezett Liaz kocsi sorozatgyártását idén kezdik meg Afrikai Liaz 11 154 néven. A siker minden bizonnyal fellendíti majd a külföldi üzletkötéseket. • Közös kutatóprogramot tervez a Szovjetunió és az Egyesült Államok a Föld éghajlatának tanulmányozására - közölte a két ország környezetvédelmi vegyesbizottságának szóvivője. A program gerinceként az éghajlati változások és ezek hatásainak előrejelzését határozták meg.
