Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-26 / 21. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 26. 1988. Moldova György: Bűn az élet«.« 8. (Riport a rendőrökről) Előfordult, hogy "nagytermelő műszakokat" tartottam - mint ahogy a régji sztahanovista időkben mondták, az egeszf napot benn töltöttem a kapitányságon, néha az éjszakát is. Az egyik így zajlott le. Reggel nyolckor benéztem az ügyeletre. Lehotai épp akkor lépett szolgalatba, elfoglalta a helyét, egy doboz amerikai cigarettát tett ki maga elé az asztalra.-Telik rá,Pista?-Nem, inkább csak megszoktam ezt a márkát. Mikor sportoltam, jól kerestem; egy-egy külföldi utunk legalább tizenötezer forintot hozott. Aztán a Balatonnal dolgoztam, negyvenezer forintot is megkerestem havonta, a Marina Szállóban szőnyeget gurítottak a lábam ele, ha bementem.-És most?-6300 forintot keresek, ebből háromezer elmegy a lakásra és a butortartozásra. A válásnál úgy egyeztünk meg a feleségemmel, hogy az enyém a lakás, az övé az üzlet, a Rómain béreltünk egy zöldségüzletet, mióta elváltunk, tönkre is mént.- De nem érdekel, hogy most nincs pénzem. Ezt most úgy csinálom, mint annak idején a boxot: hat évig hajtottam "kajakra" csak akkor fejeztem be, amikor mór nem tudtam tovább fogyasztani es az én súlycsoportomban olyan kubaiak jöttek fel, akiknek három-négy centivel vastagabb volt a karjuk, mint az enyém. Most ezeket az éveket rászánom a rendőrségre, de meg fogom érezni, ha nem megy.-És ha innen is elmegy, mihez kezd majd?-Még nem tudom. Ha most volna pénzem, egy borozót nyitnék. "Az utolsó fröccshöz"- vagy valami hasonló névvel. Lapozgatom az ügyeleti naplót: egy nap általában húsz előállítás szokott történni, tizenöt lopást jelentenek, társadalmi tulajdon elleni vétségeket 200 ezer forintos összesített kárérték körül regisztrálnák. Elolvasom az utolsó bejegyzéseket: betörtek egy ház közös mosókonyhájában, mentőt kértek segítségül egy elmebeteg elszállításához, fogolyszökés miatt körözött személyt jelentettek be. Most reggel még alig mozdul valami is, átmegyek a közbiztonsági rendőrök váltásparancsnokához. Átjön az egyik rendőr és közli: az egyik szolgálati kocsi balesetbe keveredett és Összetört, az emberek mozgási és mozgatási lehetőségei a minimumra csökkentek. Lehotait ez enyhén letargikussá teszi, a következő bejelentésnél, mikor afelől érdeklődnek, ho^y a rendőrség mikor ér ki a helyszínre,melabúsan mondja:-Tíz és száz perc között valószínű. Délfelé behoznak egy körözött személyt- lakossági bejelentés alapján fogták el a munkahelyén egy kőbányai üzemben -, egy Pestre feljáró tizennyolc éves szabolcsi parasztfiút. Fogalma sem volt, hogy nemi erőszak gyanúja miatt keresik.-Hogy történt Öreg? - kérdezi Lehotai.-Szombat éjszaka a bál után egy lánnyal bementem az erdőbe és lefeküdtem vele. Azt csak később hallottam, hogy három barátom követett minket, a "Kultur"-tól és mikor én elmentem, ók is lefeküdtek a lánnyal. - A fiú tanácstalanul néz Leho- taira. - Mi lesz velem,nyomozó úr?-Élesbe megy az ügy, öcsi - mondja Lehotai -, mert ha a no azt mondja, hogy ö nem akart lefeküdni veletek, hanem megerőszakoltátok a pszichikai kényszerítés akkor is megáll, ha egy ujjal sem bántottátok, és neki fognak hinni. Nem akarlak elkeseríteni, de harom-négy évet is kaphattok. A fiút átviszik a fogdába. Közben szinte folyamatosan cseng a telefon, 13 óra kórul jelentik: valaki beszólt, hogy fel fogják robbantani a 72-es postát a Keleti pályaudvarnál. Egy prostit hoznak be a rendőrök, a zárkában már 63 embert őriznek, ez a létszám messze meghaladja az előirt befogadóképességet. Négy órakor megérkezik az első részeg, kifosztották az egyik Rákóczi téri kocsmá- ban. Elunom az egy helyben ülést, bekeredz- kedek az egyenruhás rendőrökhöz a kerületet járó URH-kocsiba. Benyitunk egy borozóba, elöl a pultnál egy öregasszony megkérdezi tólünk:-Nem tudják a lottószámokat?-Nem. A falon cifrabetüs felirat: "Az a bor, amit eddig hitelbe mertünk, sajnos elfogyott!" A rendőr bemegy a boxok közé, megáll egy cigány pár előtt:-Dolgozol Jenő?-Igen, egy asztalosnál.-Mutasd a kezed, enyves-e mar? - hátrafordul és magyarázólag mondja nekem. - A börtönben tanulta ki a szakmát. Aztán a nőt veszi sorra:-Margit! Kiváncsiak rád a IX. kerületben. Gyere velünk. Az asszony szó nélkül szedelözkódik, a rendőr a biztonság kedvéért elveszi a személyi igazolványát és elrakja a belső zsebébe. Indulnánk, de Jenó egy percnyi türelmet kér, cigarettát vesz az élettársának, hátha benn tartják.-Aztán vigyázzanak a feleségemre, nehogy ellopja valaki.-Nem a Vakok Intézetébe visszük, Jenőkéin. Folytatjuk Biztosítási problémákkal ne gyötörje magát Autó, baleset, táppénz, kórház, ház tüzbiztositás kérdésekben hívja a 145 éyes múlttal rendelkező CSJX.Testvéri Biztositó Intézet - et Hívásra házhoz megyünk. 24 órás szolgalat New York: (212) 430-6442 Miami, Fia.: (305) 866-4707 Szigethy Gábor Sobri Jóska Londonban 8. A törökök betartják szerződéseiket, és álokokkal nem akarnak háborút kezdeni. Sajót lazadó pasáik úgyis állandóan tül sok belső gondot okoznak, hogyne kívánnának örök békét külföldi szomszédaikkal. Egy férj, akinek házi tűzhelyét ostoba és engedetlen felesége teszi elviselhetetlenné, nem azért megy el otthonról, hogy újabb kényelmetlenséget keressen magának. - Ilyen a Porta helyzete." Széchenyi István naplóiban és fontosabb műveiben nem találkoztam Lady Craven nevevel. Ha véletlenül mégis a gróf kezebe került Lady Craven útirajza, bizonyara örömmel fedezte fel, hogy már 1786-ban egy hazánkban megfordult, csillogó szemű angol hölgynek eszébe jutott az, ami neki a harmincas években, tehát ötven évvel később lett egyik kedvenc eszméje: a Duna, a Vaskapu hajózhatóvá tétele a Fekete-tengerig. Igaz, Lady Craven egyezséget javasolt a törökkel, Széchényi az Ottoman birodalom közeli összeomlásában reménykedett. De Magyarorszag sorsának kulcsát mindkettejük szerint keleten, Sztambulban őrizték. 1840. szeptember 1-jén Széchenyi István gőzhajóval Becsből Pestre tart; utitárs csatlakozik hozzá, Tullio Dandolo, egy előkelő, utazgató olasz ur. Beszélgetnek. Az olasz hazájába visszatérve könyvet ir, honfitársainak részletesen beszámol magyarországi utazásáról, Széchenyi Istvánnal folyatott beszélgetéséről. Széchenyi lelkesen fejtegeti hazája eljövendő felemelkedésének pompás távlatait. így akarta a legnagyobb magyar, hogy hazánk lehetőségeit, jövőjét a külföld, a civilizált Európa lássa: "Gondolja meg kérem, hogy Magyarország kontinensünknek éppen a középén fekszik: hogy keleten az ottoman birodalommal szomszédos, amelynek közeli szétesése számára majd ragyogó helyzetet teremt; hogy északon és nyugaton Lengyelország barátja és testvére; hogy keresztülfolyik rajta a Duna, amely remek közvetítője a keleti kereskedelemnek; ehhez számítsa hozzá a lakosság megduplázódását, s hogy e lakosság mindig harcra kész és kiváltságait féltékenyen őrzi, ezért tartanak tőle és tisztelik; vegye figyelembe még a fold hozamának megtizszerezŐdését, az ipari termelés megszázszorózódását, és mondja meg nekem, hol az a dicsőséges sors, amelyre egy szép napon nemzetem ne aspirálhatna..." Londonban társaságban, társalgás közben 1839-ben olykor szó esik a hires magyar betyárról, aki kétségtelenül nagy gazember volt, de barbár hazájában a szabadság bajnoka. George Robert Gleig két éve járt keleten, ó hozta a hirt a magyar szabadság- hŐsharamiáról. Lady Craven ekkor már halott; a Kárpát-medencében senki nem figyelt föl pompás ötletére: a magyarok tegyék hajózhatóvá a Dunát a Fekete-tengerig, s országuk gazdag lesz, hatalmas és boldog. Széchenyi István - aki néhány év múlva majd a Vaskapu hajózhatóvá tételén fáradozik - 1840 szeptemberében egy utazgató, Írogató olasznak (tengerbe kavics!) a magyar sors fényes távlatairól mesél. Hírünk a világban. Lady Craven, George Gleig, jártak nálunk, írtak rólunk; nevük ismeretlen Magyarországon Mi nem örülünk annak, hogy a civilizált Európa Sobri Jóska szabadságharcával példálódzott, ha Magyarország jutott eszé- be. A civilizált nyugat elfelejtette a szabadságharcot, emlékezetében megmaradt a betyár, a fokos, a puszta, a gulás. v • MAGYAR ROMANTIKA- Wli-Í. ( U U Mii' U TI J Szerződtetnünk kene egy betyárt, aki lecsatolja a vendégek ékszereit, de végleg.
