Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-19 / 20. szám
Thursday, May 19. 1988. 7. AMERIKAI MAGYAR SZO MUSSOLINI VEGZETE ( EGY ÉVFORDULÓRA ) Gabriel Hackett cikke Jönnek és mennek az évek. Az újsághírek történelemmé válnak, de a történelmi évfordulók viszont újsághírekké. Április 28-án volt például a fasiszta « diktátor, Benito Mussolini dísztelen halálának 43- ik évfordulója. Európai eredetű olvasóinknak ez többet jelent, mint itt született polgártársainknak. Mussolinit, az olasz szocialista párt árulóját, a fasizmus feltalálóját, gyarmati rabló-kalandort, s végül Hitler leghívebb lakáját tízszer kivégezni sem lett volna sok. A fasiszta "Fekete Skvadronok" terrorlegényei tiz évvel megelőzték a nácikat erőszakban. Gondoljunk Matteottira. Fontamarára! De ez a cikk csak a "Duce" (Vezér) utolsó pár hónapját tárgyalja. Amikor eljött a számadás. 1945 tavaszán vagyunk. A szövetséges hadak nyomulnak föl az olasz félszigeten. Az olaszok ezer éves tradícióval, amikor látják, hogy egy háború nem megy jól, hirtelen átallnak a másik oldalra. Róma már elesett. Mussolinit a kis király, a kormány és saját kényeztetett veje, gróf Ciano, valamint a legfőbb fasiszta vezet&k, kikből mind ő csinált valakit, félelmükben hirtelen lemondatták és internálták, csendőri őrizettel, egy magashegyi szállodában. Innen, vakmerő rajtaütéssel, egy SS osztag szöktette meg és vitte Milanóba, ahol akkor még mindig párthü fekete ingesek tartották a hatalmat. Véres kézzel. De csak a városokban, mert a vidék maga már a fasiszta-ellenes partizán mozgalom uralma alatt állt. Mindig az volt a "hatalom", aki jelen volt es fegyvere volt. Partizán is többféle volt: mérsékelt és szélsőséges. Ezek féltékenyek voltak egymásra, mert amelyik a végén erősebbnek bizonyult, az érzett jogot megalakítani, Mussolini és a nemetek összeomlása után, az uj össz- olasz nemzeti kormányt. Mussolini és szövetségesei maguk is új kormányt alakítottak, amely akkor már egyre kevesebbet, csak Észak-Itáliát próbálta kormányozni. Ott megszüntették a királyságot, elcsapták a Romában maradt királyt és kormányát, es az uj államocskát "Fasiszta-Szocialista Köztársaságnak" nevezték. Hitler berlini bunkerjében készült a halálra. Az oroszok harminc mérföldre voltak Berlintől. Az angol-amerikai seregek közeledtek Milánóhoz is. Kesselring marsall, és itáliai német fó’parancsnok, Hitler tudta nélkül, már megadásról tárgyalt svájci US-megbizottakkal. Az olasz partizánok kezdték sorra átvenni a nagy ipari városokat is, Milánót, Torinot. A németek előbb lassan és megszervezve, később kapkodva és pánikban hordaként menekültek északra, határaik felé. Velük menekült az egész u.n. Fasiszta-Szocialista Köztársaság is. De Mussolini Milanóban maradt és úgy tett, mintha még bármi reménye lenne annak, amit csinált. Intézkedéseivel felháborította régi barátait is. Ezek egyike az volt, hogy fasiszta vészbíróság által halálra Ítéltette és kivégeztette az ellene rendezett puccs vezetőit, elsősorban saját vejét és külügyminiszterét, gróf Cianot, majd 5 legjobb barátját, köztük a közkedvelt de Bono marsallt. Edda Mussolini -Ciano, a Duce imádott lánya sikoltozva kert kegyelmet legalább férje szamára. De hiába. Hitler maga követelte halálukat azzal, hogy ez o ellene elkövetett árulás is volt. A második botrány a "Vértanuk Piacan" végrehajtott tömegkívégzés volt. Milano Hitler és Mussolini Romában 1942 Mussolini öregen, a vege előtt (Photo: Hackett) népének szeme láttára a nyilvános téren lőttek agyon 15 szocialista partizánt, csupa fiatal embert. Ez volt a tér, hol kesébb a már halott Mussolinit fejjel lefelé lógatva akasztották egy benzinállomas állványára, szeretőjével, Claretta Petaccival együtt. Pavolini fasiszta miniszter lógott ott harmadiknak. Eme Petacci kisasszony, egy 25 éves kerge urilány szerepe volt a harmadik botrány. Halálosan szerelmes volt a kövér, öreg, fáradt diktátorba és követte mindenhová, a felesleges halálba is, noha ugyanakkor annak felesége, Donna Rachele és gyerekei is jelen voltak. "Még jó, hogy ezt is nem lóháton csinálja!" - mondták az olaszok egymás között. Mussolini maga, amikor már szinte egyedül maradt Milanóban, pár száz főből álló test- őrséggel és legszűkebb párt-pajtásokkal végül is elrejtőzött egy induló német teherautóban, mely igyekezett a lesben álló partizánok "road block"-jai között elérni a bajor határt. Egyenruhája fölé német altiszti nagykabátot húzott, fejére német sisakot és alvást szimulált. A Como-tó partján lévő Dongo faluban azonban a partizánok megállították a német autókat és menekülő olasz fasisztákat kerestek rajtuk. Egy partizán valóban azt hitte, hogy német Őrmestert lát, de a másodiknak feltűnt, hogy milyen szép, új fényes csizmája van, ami őrmesternek nem járt. Lehúztak róla a kabátot és ott állt a Nagy Diktátor. A német parancsnok vállrándítással vette tudomásul a dolgot. "Olasz belúgy". Ki akart meghalni Mussoliniért fél órara a határtól? Ugyanakkor a többi teherautóban megtalálták es őrizetbe vették az összeomlott fasizmus többi vezetőjét, közte Pavolinit, Farinacci párttitkárt, összesen 16-ot. A normális eljárás az lett volna, hogy őrség alatt visszaküldjék őket Milanóba, s ünnepélyes törvényszéki tárgyaláson kérjék tólük számon tetteiket. De Milanóban akkor már a szövetségesek és egy másik, "polgári" ellenállási csoport tartotta a hatalmat. A szocialista-kommunista partizánok Dongóban gyanakodtak, hogy mindenféle mentési kísérlet, esetleg angolamerikai befolyás lép az igazságszolgáltatás útjába. Halogatások, majd valamilyen újfajta "Szent Ilona sziget". Hisz nem is volt olyan rossz fiú az a Benito! Elhatározták, hogy visszaküldik ugyan Mussolinit és társait, de holtan! A "nép nevében" sorra agyonlőtték okét a tóparti parkban. Pavolini, a fenegyerek megpróbált megszökni. Beugrott a tóba és elúszott. Utána eveztek és kihúzták. Utolsónak Mussolinit lőtték agyon egy kertajtóban. Claretta Petaccit el akarták küldeni, de követelte, hogy a Dúcéval lehessen és eléje állt, hogy testével védje a golyók ellen. így együtt halt meg szerelmével. "Ne öljetek meg!... Egy birodalmat adok nektek!" kiáltotta Mussolini. De ez sem használt. A 16 holttestet teherautón vitték be Milanóba és ott, a Mártírok Piacan, ahol ö végeztette ki a 15 partizánt, Mussolinit, Petaccit és Pavolinit lábuknál fogva, fejjel lefelé felhúzták egy benzinállomás traverzére. A többi a földön maradt. Tömeg gyűlt össze, hisztériás jelenetek között, leköpdösve, rudakkal verve a holttesteket. Egy asszony, kinek öt fiat végezték ki a Squadristák, egy pisztoly minden golyóját lőtte bele Mussolini hullájába, melyet akkor már alig lehetett felismerni... Hitler a "Führerbunkerben" akkor határozta el, hogy öngyilkos lesz, amikor értesült a milánói népitéletrol. Mussolini baja az volt, hogy nem tudta, hol keUett volna megállnia. Egy kis- vagy középhatalom, komoly nyersanyagforrások nélkül, tehetséges, de nem kitartó néppel, csak addig zsarolhat (magyarulrugrálhat) amig komolyan veszik! Mig látja, hogy a nagyok undorral bár, de meg akarnak vele alkudni. Mert senki sem akarta Mussolinit és országát sem ellenségnek, sem szövetségesnek. Megállhatott volna egy ponton, mint a spanyol Franco tette, mentve semlegességet és,... ha nem is becsületét, de a borét. A császári álmok Julius Caesar alatt szűntek meg. SOBEL OVERSEAS CORP. ma országos FÓÜGYMSÉG 330 East 79th Street SUITE IC New York, N.Y. 10021. Tel: (2ft) 535-6490 Vámmentes küldemények Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók Csemegecsomag * Háztartási gépek Ismét kaphatók <iz/ÍlKÍ4A/Íí4X' > Pénzküldés UTAZÁSI IRODA Forduljon irodánkhoz
