Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-19 / 20. szám
Thursday, May 19. 1988. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO A politikai hatalom problémái. A SzovJetazka|a Hulláira cikke MOSZKVA. A politikai hatalom szovjetunióbeli fejlődésének problémáival foglalkozik a Szovjetszkaja Kultúra egész oldalas cikkében Nyikolaj Popov történész. Lenin idejében a szovjetek demokratizmusának garanciája a valóban szabad, minden bürokratikus formalizmustól és korlátozástól mentes választásban volt - írja Popov. Akkor a küldöttek visszahívhatósága joga és a hatalom funkcióinak osztatlansága szavatolta a hatalom dinamizmusát és a nép általi ellenőrzését. Ezen időszak egyik jellegzetessége, hogy nem volt szabályozva a párt szerepe az ország vezetésében. Popov idézi Lenin szavait arról, hogy a pórt kormányzó párttá változott, határozatai az egész ország népének életét megszabják. Emiatt az illegalitásban tevékenykedők pártjából tömegpárttá kell tenni a pártot, de úgy, hogy nem engedik a párt soraiba a kalandorokat és a karrieristákat. Szükségszerü-e, hogy a pártvezetés minden más irányitó szerv fölött álló különleges hatalmi szervvé váljon? - teszi fel a kérdést a szovjet tudós. Ha a központi bizottság ilyen "mindenek feletti" szerv, akkor hogyan ellenőrizhető? Lehet-e tiltakozni határozatai ellen, ha azok alkotmány- ellenesek? Ki a felelős a meghirdetett intézkedések kudarca esetén? Ha ez a felsőbb szerv gyakorlatilag az egész ország életét irányítja, nem az egész népnek kelle- ne-e megválasztani e szerv tagjait? E kérdésekre sem az 1918-ban elfogadott első alkotmány, sem az utána készült alkotmányok nem adtak választ. Nem véletlen, hogy Lenin életének utolsó éveiben olyan gyakran irt a párt- és állami szervek ellenőrizhetetlen hatalmának veszélyeiről - jegyzi meg a történész, felidézve a Levél a Kongresszushoz cimíl Lenin-irást. Sztálin a párt vezetőit egymás ellen játszotta ki azért, hogy végül megteremtse saját személyi politikai diktatúráját, amelyet a tudós Rettegett Iván hatalmához hasonlít. Sztálin - írja Popov - milliókat gyilkoltatok meg, s hozzáfűzi: még ennél is jelentősebb, hogy "tökéletes totalitárius államot" teremtett. A békés fejlődés Lenin által megélt rövid ideje alatt nem sikerűit kidolgozni és megerősíteni a társadalmi élet demokratikus hagyományait és normáit a félfeudális országban. A Sztálin által megteremtett rendszer újraélesztette a monarchisztikus szokásokat. Megnőtt a hatalom koncentrációja. A sztálini módszerek - mutat ra a szovjet tudós - ma is létező antidemokratikus normák. Léteznek még közöttünk erőtlen kissztalinok - akár házkezelőségi vezetők, akár területi pártbizottsági titkárok személyében. Popov itt utalt a Kazahsztánban vagy Üzbegisztánban a közelmúltban lezajlott és feltárt eseményekre, hozzátéve, hogy ezek nem egyedi példák. Milyen feltételek kozott lehet valóban növelni a választott testületek, elsősorban a tanácsok tekintélyét? A szerző úgy véli, hogy egyebek kozott le kell mondania a vezetés regi hagyományairól, ezt meg kell vitatni a pártértekezleten, s meg kell erősíteni a párt szervezeti szabályzatában. Ugyancsak módosítani kell az alkotmányt, hogy abban tükröződjön a tömegek ‘óntevékenységének növekedése. Újítsa még előfizetését! "Ha Amerika népe el akarja kerülni a gazdasági és pénzügyi katasztrófát, azonnal meg kell kezdeni az előkészületeket iparunk átépítésére, a hadiiparnak fogyasztási cikkek gyártására való átszervezésére." Ezzel a jelszóval kezdeményezett Seymour Melman professzor, kiváló közgazdász szakértő egy szervezetet, amely e mozgalmat iranyitaná. Már eddig is számos közéleti vezető csatlakozott hozzá, köztük George McGovern, volt demokrata elnökjelölt, John Galbraith, neves közgazdász, volt India-i nagykövetünk, William Winpisinger, a gépész szakszervezet elnöke, John Dellum képviselő és 5 más kiválóság. E csoport együttműködne a magyar származású Ted Weiss képviselő által alapított kongresszusi csoporttal, amely már kidolgozott ilyen átszervezési törvényjavaslatot. (H.R. 813) Melman professzor könyveiben, az ország na^y egyetemein, valamint üzleti csoportok előtt tartott beszédeiben a következőket hagoztatja: A 40 évig tartó hidegháború alatt az Egyesült Államok hét trillió 600 billió dollárt költött hadifelszerelésekre, amelyek A legragyogóbb elmék külföldre menekülnek a kis európai államokból, például Görögországból és Írországból. A tehetségek elvándorlása, amely a 60- as és 70-es években Angliát sújtotta, Európában manapság Írországra es Görögországra a legjellemzőbb. Hasonló sors várhat Spanyolországra és Portugáliára, ha majd gazdaságuk, a csatlakozás után, a Közös Piacon belül fejlődik tovább. "Ha elmennek a sziporkázoan éleseszúek, a csak kevésbé gyors felfogásuak maradnak, s ott állunk majd a megbízható, de közepes képességű emberekkel" - mondja Gerry Sexton ír demográfus. Erősen tart attól, hogy a folyamat önfenntartóvá válik, és maradandóan bénítja majd Írország kilátásait. Ha Dublin és Athén kormánya ki is iából majd valahogy a küszöbön álló gazdasági zűrzavarból, akad-e valaki, aki e két országot a harmadik világbeli országok szintjéről a Közös Piac egészséges tagjainak sorába emeli? Talán Görögországot sújtja a világon a legjobban az értelmiségiek kivándorlása. Egyedül az Egyesült Államokban négyezer görög tudós dolgozik, amigrotthon összesen jó ha ötezren tevékenykednek. SŐt, mi több, az USA 1200 görög közgazdász- professzorral is dicsekedhet, ugyanakkor Görögország krónikus menedzserhiánnyal küzd, minthogy ilyen jellegű főiskolai képzés ,ott egyáltalán nem létezik. Mindéz figyelmeztető jel Spanyolország és Portugália számára is. Görögországhoz és Írországhoz hasonlóan e két európai ország sem tartozik a gazdagabbak közé, de nagy reményeket fűz a jól képzett fiatalok feltörekvő generációjához. Gazdaságuk reménytkeltően gyorsan nÖ, de ha ez a fejlődés megtorpanna, a jól képzett fiatal spanyolok és portugálok könnyen találnának külföldön munkalehetőségeket, különösen most, hogy a két ország csatlakozott a Közös Piachoz. Írország 3.4 millió lakosa még mindig kevesebb, mint amennyi az 1840-es na^ éhínség előtt volt, amikor a sziget lakóinak fele vagy meghalt vagy kivándorolt. Azóta újabb kivándorlási hullámokat élt nagy részét soha nem lesz lehetséges használni. Ezzel azonban annyi nyersanyagot es képzett munkaerőt vont el a polgári termelésből, hogy az ország súlyosan lemaradt a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági versenyben. A hidegháborút nem az Egyesült Államok, nem a Szovjetunió, hanem Japan es Németország nyerte jneg. Ennek következtében az Egyesült Államok ma képtelen lakossága 1/5-ének minimális megélhetéserői gondoskodni, az országban 3 millió hajléktalan van, az acélszukséglet 1/3—át, az autók 1/3-át, a cipók 86%-át es jóformán az összes elektronikai felszere- lést ^ (T.V., rádió, stb.) külföldről, főleg Japánból kell importálni. Ha ez i^y folytatódik még sokáig, el lehetünk készülve nemcsak arra, hogy a Wall Streeten egy másik tőzsdei Összeomlás (melt-down) áll be, hanem arra is, hogy ugyanilyen történhet valutánkkal is. A dollár már évek óta vészit vásárló erejéből, más valutához viszonyítva. E téren is bekövetkezhet egy "melt-down", ami bankválságot vonhat maga után és a lakosság megtakarított pénzének jelentős hányadát elveszítheti. meg ez az ország. Amikor Írország csatlakozott a Közös Piachoz, es az ügyes iparosítási politika gazdasági fellendülést hozott, ez a folyamat átmenetileg megállt, de 1987-ben mégis újra mintegy 27 ezren vándoroltak ki. Ehhez hasonlóan a görögök is szabályos időközökben hagyták el tömegesen hazájukat, a legkorábban i.e. 300-ban, amikor Áthén mint szellemi központ egy csapásra elvesztette vonzerejét. Ma hárommillió görög él külföldön, szemben a tízmillió otthonélö honfitársukkal. Azok, akik napjainkban hagyják el szülőföldjüket, nem a szakképzetlenek vagy a munkanélküliek, hanem a tanultabb fiatalok. Írország esetében ez különösen nyugtalanító, mivel az oktatásra mind a kormány, mind a szülők, rengeteg pénzt fordítottak. A felsőoktatás költségeinek mintegy 75 százalékát az állam magára vállalja. "Az embereknek nagy áldozatokat kell hozniuk gyermekeik taníttatásáért, és őrültség lenne hagyni, hogy ebből egy másik gazdaság húzzon hasznot"- nyilatkozta Peter Barry, Írország külügyi szóvivője. Görögországban a probléma fordított, mivel ott az oktatási lehetőségek hianya készteti a legtöbb görög fiatalt arra, hogy egyetemi képzés végett a tengerentúlra utazzon. S mivel az alkalmazási és bérezési kilátások otthon igencsak alacsonyak, nagyon sok diák soha nem tér vissza. A közvéleményt igencsak nyugtalanítja a kivándorlás. Írországban nagy megdöbbenést keltett Brian Lenihan miniszterelnökhelyettes nyilatkozata, amelyben kifejtette: "nem kishitűnek, pesszimistának, hanem inkább büszkének kellene lennünk, hiszen ennyien végül is nem élhetünk egy kis szigeten." Elmondta, hogy a kivándorlás előnye, ha a hazatérők tarsolyukban hasznos tapasztalatokkal térnek vissza, s nem utolsósorban külföldön tanult munkafegyelmet is behozzák az országba. Mivel a hazatérés általában óriási bércsókkenes es presztízsveszteség elfogadását jelenti, a legtöbb hazatelepülő azokból kerül ki, akik a tengerentúlon lényegében semmire sem vitték. AZ ELIT ELVÁNDORLÁSA VESZÉLYBEN A DOLLÁR ?
