Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-05 / 18. szám
Thursday, May 5. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. A meg mérgezett Adria Az Adriai-tenger partján fekvő Goroban, a PÓ folyó torkolatában magas cölöpökkel szegélyezett több milliós étikagylo-tenye- szet húzódik. Ezen a vidéken ez az emberek legfontosabb jövedelemforrása, itt található Itália legnagyobb halászszovetkezete, amely az egész környék gazdaságát meghatározza. A szövetkezet teljes bevételének fele, évente mintegy 20 milliárd lira származik a különböző kagylófélék tenyésztéséből. Az elmúlt esztendő azonban katasztrofális volt a vidék gazdaságára: túl sok eső esett, s ettől néhány nap alatt megsemmisült az egész tenyészet, mintegy 40 mázsa étikagyló. Es a szörnyű pusztulás nemcsak ezt a vidéket sújtotta: nem sokkal a goroi katasztrófa után a Ferrara-men- ti parton ezüstös foltok kezdtek megjelenni, majd az egész parti sávot bűzös pikkelyszőnyeg borította el. *A javarészt Észak- Eurbpából érkezett turisták megrettenve menekültek a riasztó látvány elöl, a helybeli halászok pedig a jugoszláv határvizek felé vették útjukat, hogy még éló halra akadjanak. ( t Az észak-adriai vizeken pusztító kort legnagyobbrészt a PÓ folyó okozza. Egy közelmúltban készült felmérés szerint a Póböl évente 20 ezer tonna foszfor, 82,500 tonna nitrogén, 64 ezer tonna ón, 1554 tonna réz, 1312 tonna ólom, 994 tonna króm, 243 tonna arzén, 89 tonna nikkel s 75 tonna fenol jut a tengerbe. Köztudomású, hogy a helyzet évről évre súlyosbodik, a közvetlenül érintett Emilia-Romagna lakossága azonban tehetetlen: a nagy viz- szennyezÓk több száz kilométerre északra, Milano környékén vannak, es alig törődnek gondatlanságuk katasztrófális következményeivel. A PÓba kerülő mérgek 40 százaléka például a Lambro nevű kis folyóból származik. Ebbe a kis folyóba annyi szennyvíz kerül, mintha egy 20 milliós ország egész csatornarendszerét vezetnék ide. Milanóban azonban mind a mai napig_ nem tettek semmit a probléma enyhítésére, mostanáig egyetlen vízszűrő berendezést sem epitettek. Aki 150 kilométerrel északabbra látja a Lambrot, ott, ahol a Pusiano tóból ered és a legszebb alpesi tájakon fut keresztül, nem gondolná, hogy ez ugyanaz a folyó. A látkép azonban gyorsan változik: Olaszország Milánótól északra fekvő része az egész félsziget legsűrűbben iparosított területe, s éppen a Lambro mentén halmozódik fel az ország fertőző és környezet- szennyező anyagainak 10 százaléka. A Lambro mellett lerakott szeméthalmok nagyon gyakran a tájkép részéivé válnak. Sesto San Giovanni-ban például a folyó a Falck acélmű szenfekete, lakóépület magasságú szemétdombjain kell, hogy átküszk'ód- je magát. Azután e szakaszon túljutva folyik a Lambro a Poba, a legutolsó adatok szerint ide ömlesztve több ezer tonna ammóniát, mosószert, ólmot, ónt, rezet, nikkelt, fenolt és arzént. Nem csoda, hogy ezek után még a PÓ szine is megváltozik, hiszen a folyó szennyezettségének szintje egy csapásra meghaladja azt a küszöbértéket, amelynél .még képes a természetes Öntisztulásra. És még ezután ömlik csak a PÓba két további igen erősen szennyezett folyó, az Adda és az Oglio. Újítsa (neg , , előfizetését!- 1 —:-------- -----------------Ki mit ér? Lusztig Imre Őseink, akik barlangokban éltek, halászattal, vadászattal keresték meg "mindennapi kenyerüket". _ A jobb halászok és a rátermettebb vadászok családjai előnyösebb helyzetben voltak, mint a náluk kevésbé képzetteké! Utódaik a rabszolgaság idején teljesen ki voltak szolgáltatva, és az általuk termelt javakból csupán annyit kaptak, amennyit a rabszolgatartó önkényesen jónak, elégségesnek talált. A feudalizmus korszakában a jobbágyok, akik a földeken robotoltak látástól vaku- lasig, a nagy földbirtokosok kénye kedvének voltak kitéve. Örültek, ha jutott kenyérre, hagymara és szalonnára. A feudalizmus mehében életre kelt kezdeti kapitalizmus idején a termelés több ágában létrejött kis üzemekben a tanonc- rendszer fejlődött ki, ahol a mester (a tulajdonos) és a szakképzett iparos annyit fizetett munkásainak, ami az általuk termelt értéknek csak egy hányadát képviselte; a többletet (profitot) arra használta fel, hogy újabb gépeket, felszereléseket vásároljon és igy emelje a termelést. így jutottunk el a mai kapitalista rendszerhez, miután a tóke felhalmozásával létrejöttek a hatalmas gyárak, üzemek, bányák, közlekedés, hírszolgálat, bankok, stb. Ma az USA nemzetgazdasága több, mint 3 trillió (3,000.000,000,000) dollár értékű gyártmányt és szolgáltatást állít elő. Ez a hatalmas összeg elegendő lenne arra, hogy az ország minden lakosa kényelmes lakásban lakjon, egészséges élelmet fogyasszon, kellően ruházkodjon, orvosi és kórházi ellátásban részesüljön, megfelelő oktatást kapjon, alkalma legyen szórakozni (színház, opera, koncert, stb.) évente két-négy heti szabadságot élvezzen es idős korára gond nélkül mehessen nyugalomba. Lehetséges lenne ez, ha a termelt értékeket úgy osztanák el, hogy mindenki aszerint kapjon belőle, amennyivel hozzájárult annak előteremtéséhez. Nem illúzió, nem álom, de valóság lehetne az Egyesült Államokban a hat dolláros minimum órabér létrehozása. Nem álom, de valóság lehetne olyan szövetségi egészségügyi törvény beiktatása, S0BEL OVERSEAS MA ORSZÁGOS FÓÜGYNÖKSÉG 330 East 79th Street SUITE IC New York, N.Y. 10021. Tel: (2l’2) 535-6490 Vámmentes küldemények Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók Csemegecsomag * Háztartási gépek Ismét kaphatók az IRKÁNÁL Pénzküldés UTAZÁSI IRODA Forduljon irodánkhoz riportja amely fedezné a betegek orvosi és kórházi, és orvosság költségeit. Nem álom, de valóság lehetne olyan nyugdíjalap létrehozása, amely fedezné a nyugdíjasok szükségleteit. Mi juttatta mindezt eszembe? Nem más, mint a nagy vállalatok egyik szócsövének, a Business Week május 2-i számában megjelent cikk, amely arról számol be, hogy milyen fizetést húznak az ország nagy vállalatainak vezetői. A sok száz közül csupán az első tizet sorolom fel: Jim P. Manzi, a Lotus Váll. vezérigazgatója $ 26.297.000 Lee Iacocca, Chrysler Váll. 17.896.000 Paul Friedman, Reebock Inter- 15.424.000 national (CEO) Philip B. Rooney Easte Manage- 14.276.000 ment (CEO) Richard M. Furland, Squibb 13.885.000 Donald F. Flynn, Waste Mana- 13.217.000 gement John F. Welch, Gen. Electric 12.631.000 Harold A. Poling, Ford Motor 10.555.000 Jack G. Clarke, Exxon Oil 9.674.000 Eugene R. White, Amdhal 8.846.000 A hetilap nem számolt be arról, hogy a felsoroltak hány millió dollárt szereztek részvényeikből, vagy a rendelkezésükre álló milliók befektetéséből. Mindezzel csak arra kívánom felhívni olvasóink figyelmét, hogy valami nincs rendben a termelt javak és szolgáltatások eredményeinek méltányos elosztása terén. Nincs úgynevezett egyenlőségről szó. Távolról sem. Épp ellenkezőleg. Mindenki kapjon pénzben olyan ellenszolgáltatást, amennyit az egyén munkájával a társadalomnak adott. Ha tehát tegyük fel, egy szakképzett munkás évi 40,000 dollárt kap, egy mérnök, orvos, egyetemi tanár, stb. kétszer annyit. Egy betanított munkás a szakképzett munkás fizetésének felet: 20,000-t, egy vezérigazgató a szakmunkás fizetésének ötszörösét, 200,000 dollárt. A javak ilyen elosztása előnyös és helyes volna. Kiküszöbölné a nyomort, biztosítaná mindenkinek a munkalehetőséget, csökkentené a bűnözést, előmozdítana a technika még gyorsabb fejlődését (több maradna kutatásra). Tudomásom szerint a kapitalista országok közül Svédország közelítette meg a fentieket: ez sem tökéletes, de sokkal méltányo- sabb, emberségesebb, mint ami itt van az Egyesült Államokban. UTAZÁS MAGYAR-AMERIKABAN (folytatás a 3. oldalról) ( Vighék esete (felesége ismert koltönő, es az Uj Idó tarsszerkesztóje, három felnőtt gyerekük "révben") a nehez, de lehetséges egyéni boldogulás példája lehet magyar Amerikában. De az egyéni boldogulás nem azonos a magyarság csoportos boldogulásával, melyen annyian dolgoznak, ahány magyarral csak találkozik az ember. És mégis kétséges, mert az amerikai magyarság legsúlyosabb gondja, a politikai, vallási, nemzedéki töredezettség, ott van az emberek szavaban, a Felsó Buckeye Road törött tulipános padjában, a sajtóban, de még a levegőben is. Ez a gond egyáltalán nem uj keletű, ha úgy tetszik, az első magyarokkal erkezett.
