Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-05 / 18. szám

Ara 50 cent / Hungarian Word Inc. 130 E 16th Street New York, N.Y. 10003 ISSN 0194-7990 Vol. XLI. No. 18. Thursday, May 5. 1988. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16 St. NEW YORK, N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 Second Class Postage Paid at New York, N.Y, MÁJUS ELSEJE -VILÁGSZERTE Úgy véljük, hogy a tényleges helyzetet ecseteljük, amikor kijelentjük, hogy a jelen­legi közép-keleti helyzet (Izrael és a pa­lesztin nép közti viszony) aggodalmat kelt minden jóindulata emberben, tűrhetetlennek tartja, ami alapvető és késedelemét nem tűrő lépéseket követel a fennálló probléma megoldására. Ha feltesszük a kérdést, hogy "mi a meg­oldás?", az egységes álláspont felbomlik. Itt van például Edward Koch, New York zsidó polgármestere, akinek álláspontja az elnöki előválasztások idejen szenzációt keltett, amikor Gore szenátor támogatásá­ra szólította fel New York szavazóit, mond­ván: "Gore szenátor az, aki támogatja az izraeli kormány magatartását a palesz­tin nép lázadásával kapcsolatban és ezért minden zsidó, aki Jacksonra adja szavaza­tát, bolond." Koch polgármester e kijelentésével elidegenítette macától a város fekete lako­sainak 90 százalékát és a zsidó szavazok nem jelentéktelen részét. Megalapozta azt az egységfront-réteget, amely hivatva lesz őt nyugalomba küldeni az 1989-es választások alkalmával. A jelenlegi válságos kozep-keleti hely­zet uj szervezetet hozott létre itt az USA- ban, "A Megszállást Ellenző Zsidók" néven. A szervezet felhívást intézett az ország lakosaihoz a New York Times hasábjain, hirdetés formájában, több ezer zsidó alá­írásával. Érdemes a felhívás szövegét ismertet­ni, mert gondolkozásra készteti mindazo­kat, akik aggódnak Izrael biztonsága és a palesztinok nemzeti önállóságra törekvő mozgalma miatt. íme a közlemény szövege: "Mi, zsidók, akik aggódunk Izrael es a palesztin nép léte és biztonsága fölött, csatlakozunk azon világnézethez és az Izraelben egyre eró'sődö mozgalomhoz, amely elitéli az izraeli kormány brutális magatartását a palesztin nép 1987. decem­ber 9-en kezdődö'tt felkelése iránt. Megdob- benve( szemléljük a palesztin lakosság gyil­kolását, a tüntetők megcsonkítását és azt, hogy mindezt az Egyesült Államok politikai és katonai támogatásával hajtják végre. VEGET KELL VETNI A'MEGSZÁLLÁSNAK Az izraeli kormány követi Rabin hadügy­miniszter "hatalom és erőszak" tervét, amikor az izraeli megszálló csapatok le­gyilkolják a palesztinokat. Katonák kirán- cigalták lakásaikból számos palesztint, akiket kegyetlenül véresre vertek. Több ezer palesztint letartóztattak, többet szám­űztek. Kijárási tilalmat rendeltek el a megszállt területen élő palesztinok ellen. Mindezek tragikusan emlékeztetnek bennünket a zsidók ellen évszázadokon ............................. (folytatás a 2. oldalon) le Pen és'W A franciaországi elnöki előválasztásokon általános megdöbbenést keltett az a tény, hogy Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Párt vezére a szavazatok 14.4 százalékát kapta. Több mint négy millió francia pol­gár szavazott arra az emberre, aki a holo- kausztot a második világháború egy "epi­zódjának" nevezte. Hogyan történhetett meg, hogy 43 évvel a második világháború befejezése után Európa egyik leggazdagabb, legkulturáltabb országában négy millió ember ilyen jelölt­re szavazott? Amikor 1974-ben első Ízben jelöltette magát az elnöki tisztségre, Franciaorszá­got még a legragyogóbb jövő előtt álló európai országnak tekintették. Le Pen akkor a szavazatoknak mindössze 0.75 százalékát kapta. 1981-ben még a szükséges 500 aláirast sem tudta megszerezni a polgármesterek­től, hogy részt vehessen a választásokon. Franciaországban akkor 1.7 millió munka- nélküli volt, és Mitterand, a szocialista jelölt azzal az Ígérettel gyózött a válasz­tásokon, hogy elnöksége idején sohasem lesz kétmillió munkanélkülinél több az országban. Ma már megközelítőén 3 mil­lió franciának nincs munkája. Ez az a légkör, amelyre Le Pennek sike­reihez szüksége van: minél rosszabbul ala­kulnak a dolgok, ő személy szerint annál jobban áll. Persze Le Pen és hallgatói számára a bajok az araboknak és a feketék­nek tulajdoníthatók, akik egész egyszerűen elveszik a franciáktól a munkahelyeket. Az Észak-Afrikáből és a Fekete-Afrikából érkezett vendégmunkások száma körülbelül megfelel a munkanélküliek számának. Ha kizsuppolnák a külföldieket az ország­ból, megint elegendő munkájuk akadna a franciáknak. Noha ez a tejes-ember szá­mítás gazdaságilag humbug, a primitiv mondanivaló visszhangra talál. Nincs olyan visszásság az országban, amelyet ne a külföldieknek róná fel. Lakás­hiány? "Torkig vannak az emberek annak láttán, hogy például a kongóiak elszedik az orruk elöl a szociális lakást." Magas állami kiadások? "Hiszen azok nálunk kül­dik iskolába a gyermekeket. S találjak ki, hány gyereke van egy ilyen szenegáli­nak? Tizenkettő, tizenhárom!" Nagy tetszéssel fogadjak anekdótáit a kairói metróról, amelyet főleg francia tÖkébÖl építettek. így szól hallgatóihoz: "Ti sokszor ködben és hidegben 20 km-et is megtesztek mopedjeitekkel, hogy munka­helyetekre jussatok. S a kedves Musztafa a mi pénzünkön a világ legmodernebb met­róján megy munkába." A hallgatók pedig kiabálnak, lábukkal dobognak lelkesedésükben. "Elsők a fran­ciák" - kiáltja Le Pen. Végül a tanács, hogy mi lenne a legjobb valamennyi arab szamára: "Jól fenékbe kell rúgni őket, és kiutasítani mindet az országból." Le Pen üstökösszerű felemelkedése nap­világra hozott két botrányt is, amelyek bármelyike egymagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy egy "normál" politikust Örökre lesöpörjön a színpadról. Az elsŐ számú botrány: Az Algériáért folytatott harcokban Le Pen 1957-ben tisztként vett részt egy különleges egység­ben, amely megkinozta az algériai ellenál­lókat. Tanúvallomások igazolják, hogy személyesen ölt meg egy már megkínzott ellenállót. Le Pen kezdetben cáfolta, hogy ö tette volna, de később kijelentette: "Meg­tettem, amit meg kellett tennem." Ezzel elintfezettnek tekintette az ügyet. Válasz­tói egyébként sosem vették rossz néven cselekedetét. (folytatás a 2. oldalon) Quovadis Izrael? Ml A MEGOLDÁS ? Ént. as 2nd Class Matter Dec.31.1952. under the Act of March 2.1879. at the P.O. of N.Y.N.Y. Most, hogy megszüntették a szubvenciót és ezért az élelmiszerárak jelentékenyen emelkedtek, jobboldali elemek sztrájkkal akarják a kormányt az élelmiszerárak to­vábbi szubvencionálására késztetni. ( A francia nép a jobboldali nemzeti part váratlanul nagyarányú sikerétől szinte dermedten ünnepelte Május Elsejét. A francia katonai-ipari komplexum, amely a hatvanas évek konjunktúrája alatt mil­lió és millió afrikai bevándorlását enge­délyezte, hogy kielégítse a munkáshiányt és ugyanakkor csökkentse a bérszinvonalat, nem dolgozott ki tervet arra, hogy mi legyen a bevándorolt tömegekkel, ha nem lesz rájuk többé szükség. Most, hogy ipari pan­gás állt be és milliók vannak munka nélkül, minden ország munkáltatóinak hagyománya szerint a bevándorolt munkásokat okoljak a munkanélküliségért. Hitler a zsidókat okolta annak idején a harmincas évek gaz­dasági válságáért, a nagytőke zsoldjában lévő Le Pen az afrikai bevándorolt munka­sokat. Miként az egyik szakszervezeti vezető kijelentette, ha Le Pen pártja kiépit egy országos szervezetet, a fasizmus bázisa meg lesz alapozva az országban. Ezek a főbb jelenségek, amelyeknek körvonalai május elsején sokatmondoan bontakoztak ki a világ vezető országaiban. A sors iróniája, hogy Május Elsejét, amely­nek gondolata az Egyesült Államokban született meg, es az amerikai nép legmé­lyebb társadalmi, gazdasági és erkölcsi értékeit mai napig is legtömörebben fog­lalja össze, szerte a világon, az amerikai­nál sokkal drámaibb keretek között ünne­pelték. Moszkvában 1979. óta elsŐ izbep vett részt szemtanúként az Egyesült Államok nagykövete, jelezve a nagy változást, amely az utóbbi időszakban a két nagyhatalom között történt. Mexikóban is milliós tömeg vonult fel május elsejen, radikális változást követel­ve az ország gazdasági helyzeteben. Nagy tömegek tüntettek csaknem minden , közép­amerikai államban az Egyesült Államok kontrákat támogató politikája ellen. Lengyelországban, amelynek közgazdasa­gát súlyosan érintette USA 1981-ben indí­tott gazdasági bojkottja és amelynek kormá­nya csak lassan tudja felszámolni az előző évtized súlyos gazdasági és politikai^ hibai­nak örökségét, a nehézipari dolgozók e^y része sztrájkkal "ünnepelte" Május Elsejét. A kormány - mint tudjuk - éveken át erő­teljesen szubvencionálta a magántulajdon alapján működő parasztságot. Ez meggaz- dagitotta őket, de ugyanakkor egyik fő oka volt a kormány állandó deficitjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom