Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-14 / 15. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 14. 1988. Ki gyilkolta meg Tirza Porat-ot? Elmérgesedett a helyzet Izraelben nemcsak az izraeliek és a palesztinok között, hanem a békére torekvo lakosok és a palesz*- linai nép kiűzését követelő izraeliek között is. Tirza Porát tizenöt éves izraeli lány halála robbantotta ki a legújabb válságot. Tirza, társaival együtt kirándulásra indult a Jordán nyugati, térségében lévő Beita faluba. A kirándulókat két felfegyverzett egyén "vedte". A kettő közül az egyiket, Romám Aldubit mint palesztingyülölöt ismerték, akit az izraeli hadsereg vezetői kitiltották a Jordán baloldali térségéből. Amikor a fiatalok Beita község térségébe érkeztek, palesztin fiatalokkal találkoztak. Aldubi azonnal körülvette magát a fiatalokkal és minden provokálás nélkül lövöldözni kezdett. Ezt követően zűrzavar keletkezett, a palesztin fiatalok közül néhányan köveket dobáltak az izraeliekre. Mások megragadták a fiatalokat és magukkal vitték, hogy megmentsék okét Az összetűzésben Tirza Porát életet vesztette. Az első jelentés szerint a palesztin fiatalok kövei okozták halálát. E( hir elterjedése izgatott kirohanásokra késztette az ott lakó települőket. "Boszszüállást, bosszíiállást!" kiáltásokkal követelték Beita község elpusztítását. Nemcsak a nyugati térség lakói hangoztatták ezt, hanem Sáron kereskedelmi miniszter és Sámir miniszterelnök is. Tirza Porát holttestét a kórházba szállították és az ottani vizsgálat megállapította, hogy halálát nem kövek, hanem egy M-16-os puskából kilőtt golyó okozta. Ezt a tényt megerősítette Dán Somron, az izraeli hadsereg . vezérkari főnöke. Ennek ellenére az izraeli katonák felrobbantottak 14 lakó-házat Beita községben. Ezer Weizman, a kormány egyik minisztere azzal vádolja Sáron miniszter-társát, hogy meg akar gyilkolni minden palesztint. Azt mondta a kormány ülésén: "Nem lehet minden palesztint meggyilkolni, mindig. Ez neked 'Arik' sem sikerült, noha megpróbáltad azt, amikor behatoltál Libanonba." ("Arik" Sáron gúnyneve.) Nincs a nyugati térségben élő izraeliek kedvere az igazság felderítése, hogy a leány halálát az elvadult Aldubi puskájából kilőtt golyó okozta. S miután a hadsereg vezetői tették e tényt közzé, most már a hadsereget is azzal vádolják, hogy a palesztinokat támogatják. UJ IGAZSÁGOS ADÓTÖRVÉNYT (folytatás az 5. oldalról) Meg kell említenünk, hogy a kongresszus 1986-ban végre rájött az 1981-82-83-as adótörvények igazságtalanságára es megszavaztak egy "adóreformot". Ez visszavette a leggazdagabb 5%-tól az addigi adókedvezmények egynegyedét. De meg igy is kap ez a csoport 57 billió dollár adókedvezményt az idén. Annak a jelöltnek, aki méltányosan akarja képviselni a nép többségének érdekeit, programmjába kell vennie az 1986-os adótörvények továbbfejlesztését, emelni kell az 50,000 dollárnál nagyobb jövedelmű polgárok adórátájat. Veget kell vetni a hadiszállítók kedvezményes adőrátájának, súlyosan adóztatni kell azokat a cégeket, amelyek elviszik gyáraikat külföldre, csökkenteni kell az elévülési kedvezményeket (depreciation write-offs), amelyek, ha nem változtatnak rajtuk, a kormánynak 227 millió dollárjába fognak kerülni. Dómján József rajza Az idén ötvenéves a Magyarok Világszövetsége f i fi .1 Ausztráliában, Latin- es Eszak-Amerika- ban, valamint Nyugat-Európában hozzávetőlegesen másfél millió magyar el. Velük, a szórványmagyarsággal való kapcsolatok ápolására hivatott mindenekelőtt a Magyarok Világszövetsége, amely az ősszel ünnepli megalapításának ötvenedik évfordulóját. Nem kisebb jelentőségű egy másik kerek jubileum sem: harminc esztendeje annak, hogy a Világszövetség újjászerveződött. Készülvén a kettős évfordulóra, várhatóan júniusban ülést tart a Magyarok Világszövetségének elnöksége, amelyen kibővül a negyven-egynéhány tagú vezető testület és neves hazai, illetve külföldi közéleti személyiségeket, gazdasági szakembereket választ soraiba. Ez idő tájt több mint száz magyar egyesülettel tart fenn kapcsolatot a Világszövetség. A kora őszi ünnepi ülésre meghívtak minden olyan száz évnél régebbi magyar egyesületet, amelyek a megalakuláskor is jelen voltak. így a Grázi Magyar Egyesületet amely éppen az idén ünnepi fennállásának századik évfordulóját; a pittsburghi székhelyű, 102 éves William Pennt; valamint Párizsból a Kölcsönösen Segélyzó Magyar Egyletet és Nyugat-Berlinből a Berlini Magyar Kolóniát, amely - éppúgy, mint a párizsi egyesület - 142 éves. A jubileumi program részeként emlékplakettet’ adnak át mindazoknak, akik az utóbbi években a legtöbbet végezték a Magyarok Világszövetsége, az anyanyelvi 'mozgalom és a Magyar Fórum munkájában. A Világszövetségnek egyre nagyobb a hatása az óhaza és a diaszpóra közötti kapcsolat alakulásában. ( Például a Magyar Televízió havi két és fél órás műsort küld ki a Magyarok Világszövetsége közremú- kőclésével négy észak-amerikai tévéállomásnak. A Magyar Rádió Szülőföldem műsorszerkesztősége húsz országot lát el rendszeresen magyar nyelvű irodalmi és zenei műsorokkal. Európában évente több, mint kétszáz hazai művész lép fel a Világszövetség szervezésében. A magyar egyesületek kérésére szép számmal tartanak határainkon tűi előadásokat irodalomtörténészeink, nyelvészeink és más^ tudományok jeles képviselői is. Végezetül említést érdemel egy hazai esemény is. Az idén a második magyar orvostudományi találkozót tartják, amelynek fővédnöké dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter lesz. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT Pacsirta szál "Pacsirta szól, a reggel hírnöke. Nem csalogány az! Nézd, Kelet felól a felleget irigy sugár szegi..." Veronai hajnal, Romeo kibontakozik Julia karjai közül, az erkélyen lebben a függöny, madárdal jelzi a közelgő pirkadatot. Most azt irja egy olasz lap, hogy nincs már ilyen reggel, mert Veronában nem énekelnek többé a csalogányok és a pacsirták. És nem énekelnek az NSZK-ban sem. Kivesznek Franciaország ligeteiből, mert lassan elérkezünk oda ( a biológus profesz- szorok szerint '2030-ra), amikor nem lesz többé énekes madár sehol Európában. Megöli őket Földünk szennyezettsége, a gyárak mérgező füstje, a földeken alkalmazott vegyszer. Ébredéskor néma lesz a hajnal, nem üd- vözlik a felkelő napot énekelve a madarak. A színek és izek, az örömök és szépségek megfogyatkozása Földünkre szürke fátylat teríthet. Mindez túlzásnak tűnhet, felesleges vészharangkongatásnak, jóllehet, tudományosan alátámasztott folyamatról van szó. Lelkiismeretünk riasztására azonban nem elegendő, ha egy-egy ilyen bejelentésre csupán szörnyulködünk és másnap ott folytatjuk tevékenységünket, ahol abbahagytuk, nem törődve környezetünkkel. Pusztulnak az erdők, meghalnak a vizek és az állati fajok kipusztulása már-már katasztrofális méreteket öltött Földünkön. Egy megdöbbentő adat: a hetvenes években az állatvilág kihalási sebessége évenként ezer fajra emelkedett. Nagy világlapokban sokkoló cikkek sokasága hivja fel a figyelmet a veszélyre, amely bennünket fenyeget. A londoni Gemini irta, hogy 1980 óta Afrikában 420 ezer elefántot pusztítottak el, ma már alig maradt 750 ezer belőlük. Egy francia lap csak félmillióra becsüli számukat, s figyelmeztet: eljön az idő rövidesen, amikor már csak az adatkertekben találkozunk velük. Kihalóban vannak az orrszarvúak is. amit nem lehet csodálni, hiszen a fekete orrszarvúak szarvának egy kilójáért 11 ezer dollárt fizetnek manapság a feketepiacon. Amióta a Földön létrejött az elet, a fajok 90 százaléka eltűnt a természetes folyamatok hatására. A kihalási ütem napjainkban meggyorsult. Norman Myers kutató szerint "Ha az ember továbbra is igy bánik természeti környezetével, akkor annak velejárójaként századunk utolsó negyedében bolygónk egymillió fajjal lehet szegényebb!" "Ha tovább tűrjük (sőt segédkezet is nyújtunk ahhoz), hogy egész fajok pusztuljanak ki, elÖbb-utóbb az ember is az ő sorsukra jut." Minden egyes faj kipusztulásával, eltűnésével szegényebbek leszünk. És ha egy reggel hiába nyitjuk majd ki lakásunk ablakait? Ha néma lesz a reggel? Ha nem köszönti madárfütty a felkelő napot? Ha csend fogad bennünket az erdőben? Ha nem élnek többé halak vizeinkben? Ha csipós és szúró fájdalmat okoz majd a levegő is, amit beszivunk? Ez az emberiség véget is jelenti. Az élet szépségének végét. Végképp elsüllyed a bárkánk. A környezetünk pusztulását jelző félrevert harang felhívta a figyelmet a veszélyre és reméljük, hogy az eddigieknél nagyobb cselekvésre is Ösztönöz majd bennünket. Gondoljunk arra, mi lesz környezetünkkel, ha unokáinknak már nem szólal meg a pacsirta? ülés Sándor (Budapest)
