Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-31 / 13. szám
TTuirsday, March 31. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. DÓMJÁN JÓZSEF MEGTISZTELÉSE I ( ff w Evek óta halaval tekintünk a magyar nép egyik legnagyobb művészére, Dómján Józsefre, aki megengedte nekünk, hogy Évkönyveinket az ö páratlan szépségű magyar motívumé rajzaival ekesitsOk. Ezen jóakaratának a márciusi ünnepségünk elótt még nyomatékosabb kifejezést adott, amikor megküldött nekünk öt példányt művészi rajzaiból lapunk támogatására. Egész olvaso táborunkat tisztelte meg ezzel, mi viszont megragadjuk ezt az alkalmat - nehány nappal az ö március idusi 81. születésnapja utón - hogy szivünk mélyéből fakadó halónkat és jókívánságainkat kifejezzük. Budapesten született, 1907. március 15-én, sokgyermekes munkáscsaládban. Képzőművészeti készségé korán megnyilvánult, de anyagi lehetőségei nem engedték meg, hogy hajlama szerinti hivatásának éljen. Gyári munkásként dolgozott, közben egyetemi tanulmányokat folytatott. 1928-ban Becsbe utazott, tanulmányozta a múzeumokat, s azzal a gondolattal foglalkozott, hogy beiratkozik az ottani művészeti főiskolára. Apja halála azonban hazaszóli- totta, s az ö vállára nehezedett a család anyagi bázisának megteremtése. Bányászként dolgozott, de a gazdasági világválság idején, mint annyi más munkást, ot is elbocsátották. A szerencsetlen esemény uj tettekre Ösztökélte, gyalogosan nekivágott a világnak, bebarangolta Itáliát, Svájcot, Nemet- és Franciaországot, s mindenütt alaposan megismerte a művészeti múzeumokat. Közel 20,000 kilométernyi gyalogüt után visszatért Magyarországra. Modern remeteként a Bakony erdejébe vette be magát, s kizárólag az erdő termékeivel táplálkozott. Egy közeli kolostor szerzetesei vették pártfogásukba es állást adtak neki. A kővetkező évben visszakerült Budapestre, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. 28 éves volt ekkor és hét év után, 1942-ben rajztanári oklevelet szerzett. Főiskolai tanulmányai idején érte el első sikerét, 1936-ban elnyerte a Nemzeti Szalon dijat. Hamarosan ismert portréfestóve vált, de nem ennek a műfajnak a művelését tartotta életcéljának. Absztrakt festményekkel kísérletezett és sikeresen szerepelt az u.n. "spiritualists" művészek kiállításain. S. KOÓSA ANTAL A TÓPARTI KERT Valaki ültetett sorjába, rendbe , rizsát, folyondárt, szőllőt... aztán evek háborút, dulást hoztak, ám a fold és a virág vadházassagra léptek. Töryénytel^n törvény, a lét parancsa. A ház tornáca rég, bedőlt,,de ők szent rendetlensegben tovább kacagtak, titkuk kitárva a költő előtt. A költő, festő volt, van ez ugy,neha, s a lató szemek rendhagyó vara^sa e szent rendetlenséget mint, az eg kegyes mosollyal mind helyen találta. Megvette égj rejtett latomásnak, gyönyört találni benne, mit kezek, a'Rend törvényéi meg nem zavarnak, mert földi regulái nincsenek. Ám bírva mindezt megjöttek parancsban a telekkönyvi szabályok: a ház veszélyeket rejt, a park rendezendő... s üveggé lón az angyali topáz. Messze a Ijáz, a dunántúli tópart, ám vadvirágait most faba rója ezerszinesen it;t egy, uj világban mesevilágok kepbe álmodója. Dómján, a Mester. A tűz elparazslott, ^m a virágnak lába kelt a nyárban, ó inspirál és harmóniát ébreszt e kőből épült nagy Amerikában. Es a pávák is vadvirág közt járnak, és a galambok vadvirágról búgnak, és az ezerszin tükréről meselnek a lét nedűit osztó életkutak. A,tóparti nász látomása éltet, s éltetni fog, mig vesö van kezedben, szemed megtelt a tóparti csodával, s maradsz halálodon túl is veretlen. Az Isten éltessen még sok-sok éven át, áldjon meg munkabírással, maroknyi nemzeted és a világ gyönyörűségére. (a 80 éves Dómján Józsefnek) 1940-ben több hónapot töltött a Képzőművészeti Főiskola miskolci müvésztelepén, itt ismerkedett meg jövendő feleségével. Később több Ízben is dolgozott a Művészeti Alap sárospataki alkotóházában. Ennek emlékezetére tért vissza a világhírű művész ebbe a varosba, s nagy értékű grafikai gyűjteményét a Sárospataki Képtárnak ajándékozta. 1942-ben elnyerte a fiatal művészek egyik legnagyobb kitüntetését, a Nemes Marcell dijat. Ebben az évben a nagybányai müvésztelepen is dolgozott, majd katonai szolgálatra hívták be. Megsebesült, de alkotó kedve nem csappant. A felszabadulás után részt vett az anyagi és a szellemi újjáépítésben. 1948-ban volt első nemzetközi sikere, Stockholmban és Malmóben. 1950 táján stílusa megváltozott: az akkori kultúrpolitika hatasára figurális kompozíciókat készitett. Az egyébként dogmatikusnak ismert művelődéspolitikai elképzelések nem váltak Dómján hátrányára, a szűklátókörű' megkötöttségeket legyőzendő, erőinek eddig nem ismert koncentrációjára kényszerült. így jöttek létre kitűnő figurálisi sorozatai a "Budai Nagy Antal", a "Kádár Kata", valamint a "Spartacus" széria. Mesterségében egyre tökéletesedve létrehozta a "Virágok" cimű sorozatát, amely a Medimpex naptárának illusztrációjaként bejárta az egész világot: s méltó feltűnést keltett. Sikereinek sorozata tovább folytatódott. 1952-ben Luganoban, majd Kínában, Mongóliában és Nyugat-Európában szerepelt. Különösen emlékezetes a fametszet őshazájában, Kínában kapott elismerés: a legnagyobb művésznek kijáró tisztelettel vettek körül. 1955-ben Munkácsy-dijjal, a következő évben Kossuth-dijjal tüntettek ki. 1956 októberében Genfben rendezett kiállítása a nyugati világ érdeklődését is felkeltette. Ekkor Svájcban telepedett le, majd az USA-ba költözött. Jelenleg New Yorkban él, nemcsak művészetét, de kitünően megépített műtermet is számos pubíiákció ismerteti. Végvári Lajos Dómján József munkai
