Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-24 / 12. szám
Thursday, March 24. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Kerülő Romániában Amikor átléptem a román határt, beborult, szomorkássá vált az idő.* Esőre állt. Mar a vámvizsgálatnál látszott, hogy a kővetkező napok sem lesznek derűsek. A román vizsgálat egyébkent alapos volt. A vámtisztek csak egy dolgot kérdeztek: viszek-e újságot, könyvet. Nem vittem. Errol azonban maguk akartak meggyőződni. A rendőrök mar sokkal többre voltak kiváncsiak: hova megyek, mi az utazás célja, hány napot maradok, van-e ismerősöm Romániában... es viszek-e magammal még egy útlevelet. Kolozsvárra megyek, turistautazas, csak néhány napot töltök az országban, ismerőseim nincsenek... és csak egy útlevelet viszek, a magamét. Útlevelemmel es válaszaimmal elvonultak irodájukba. Nem sokat kellett várnom. Mehettem. Románia nélkülöz. Ezzel valószínűleg nem mondtam újat az olvasónak, aki figyelemmel kiseri a Romániából erkezó híreket. A már hosszú ideje válságban elő ország meg nagyobb elszegenyedese, a drasztikus takarékossági intézkedések, az energiafogyasztásnak a turokepesseget nagy próbára tevő korlátozása, az élelmiszerfogyasztás további csökkentese, a jegyrendszer bevezetése, stb. érthetően kiváltotta a közhangulat további romlását. A roman gepkocsitulajdonos havonta 25 liter benzint kap. A hónap első feleben 15 litert, a másodikban tizet. A Dacia pedig a nagyfogyasztasu kocsik közé tartozik. S.a roman autósok többségé ezt a gépkocsit hajtja. Nem tankolhat bárhol es bármikor. Az üzemanyag-elosztást megszervezték. A városok lakossága meg valahogy jól is járt, mert van benzintöltő állomás a közelben, s nem kell benzinosztáskor messzire elkocsikáznia, mint a falusiaknak. A külföldinek nem kell beállnia a sorba. De neki sem egyszerű benzinhez jutnia. Ha a várakozás nem is, de az utánajárás sok időt elvesz. Külföldi ugyanis lejert nem töltheti meg a kocsi tartályát. Devizában kell fizetnie az üzemanyagért. Benzinszelvényeket kell vásárolnia. A benzinkútnál nincs. Nem ott árusítják. A szállodák recepcióján kell keresni. Kezdődik a küldözgetés. Ebben a hotelben nincs, menjek a belvárosba. Ott sincs szerencsém: benzinkupon ugyan van? de a kis forgalom miatt nem tudja devizában kifizetni a visszajáró pénzt. Romania kockázatos es veszélyes útját választotta a külföldi kölcsönök visszafizetésének. Mindössze öt ev alatt a 10 milliard dollar tartozását felere csökkentette. Ezért a sikerért az ország hatalmas árat fizetett és fizet: az import drasztikus visszaszoritasa nemcsak a lakosságot hozta rendkívül nehez helyzetbe, hanem bénito- lag hatott az ország egesz gazdaságara, csökkentve annak a reményét is, hogy a nagy áldozatvállalás belátható időn belül eredményt hoz és javulnak az életkörülmények. A pénzt a hiteltörlesztesre elő kell teremteni és az ország vezetosege szilárdan kitart e politikája mellett. A bevitelt a Iegszuksegesebbekre korlátozták, és kiszállították mindent, amit külföldön el lehet adni, beleertve az élelmiszert is. Exportálni pedig egy olyan fejlettségű országnak, mint Románia, a mostani helyzetben minden, csak nem könnyű. Ipari termékei közül sok nem konkurálhat külföldön, a mezőgazdasági termekek, az élelmiszer pedig nem nagy cikk a világpiacon. Az újabb technológia bevitelének határozott elutasítása helyrehozhatatlan károkat okozhat az ország egész i ipari alapjában. Az elöregedett, kiszolgált, költségesen üzemelő, energiaigenyes, egyszóval versenyképtelen termékeket előállító berendezések, gépek, stb. korszerüsitese létkérdés, nélküle nincs kilépés ebből a helyzetből. Erdély egyes vidékein ésszerűsítették a kenyérfogyasztást. Kolozsvárott például nemcsak a kenyeret árusítják jegyre, hanem az elelmiszer-ipari és közfogyasztási cikkek egesz sorát. Kar belebocsátkozni abba, hogy a napi 30 deka kenyér eleg-e egy embernek. Sok mindentől függ ez. Például attól, hogy mi van mellé. Egy ország elszegényedesének, az életszínvonal csökkenésének egyik jele a legolcsóbb és legmegbecsültebb eledel fogyasztásának növekedése. Romániában most a lakosság szegényedésének fokát a kenyér- fogyasztással nem lehet kimutatni. A mindennapi kenyéradagra senki sem panaszkodik. Inkább az hiányzott, amibe aprítják, amit falnak melle. Az áruhiány az élelmiszerek esetében a legkifejezettebb. A jegy nem elegendő, pénz is kell hozzá. S ha mindkettő megvan, csak árát kell találni. Ha a család egyik tagja azzal jön haza, hogy "azt mondják, halkonzerv van a lenti boltban", akkor a háziasszony, vagy aki eppen ráér, azonnal lemegy a boltba, s igyekszik mielőbb odaérni, hogy a sornak ne a végén, hanem már a derekán legyen. A nagyobb áruházak egyébként jól ellátottaknak tűnnek. A pultokon van áru bőven es vásárolnák is az emberek. Ez egyáltalán nem mond ellent a fentieknek. Sok árucikkből a választék is nagy, a minőség is kielégítő, és aránylag olcsó is. Nagyon sok olyan árucikk van Romániában, amely jóval olcsóbb, mint másutt, és minőségevei is konkurálhat. A krónikus energiaválság mar több, mint öt eve tart. 1982 óta nemhogy javult volna a helyzet, hanem rosszabbodott. A román államtanács legutóbbi, néhány héttel ezelőtti rendeletéig a megengedett áramfogyasztás 47 kilowattóra volt havonta. A mostani takarékossagi intézkedés értelmében ezt a mennyiséget, a hideg idő és a hosszú esték beálltával, tovább csökkentették: egy haromszobas lakasban élő városi családnak havonta 35 kilowattóra áramot szabad elhasználnia, egy falusi háztartásnak pedig 21-et. Normális körülmények kozott ennek több, mint a tízszerese fogyna el. Ez a 35 és 21 kilowattos korlátozás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az áramot csak világításra lehet használni, de arra is nagyon beosztva. A többi háztartási gép használata lehetetlenné vált. A hűtőszekrény szerencsére nélkülöz(folytatás a 8. oldalon) Kérjük figyelje jövő heti hirdetésünket termékek az IKKA-nál!
