Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-10 / 10. szám
4. Thursday, March 3. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO Ax 1848-49-es magyar szabadságharc (folytatás a 2. oldalról) 1849. januar 5-én az osztrák hadsereg bevonult Budára, majd onnan a Lánchídon át nevetséges óvatossággal Pestre. Eközben Görgey északkeleten növekvő sikerrel verekedett, egy merész húzással kikerülte a túlnyomó császári erőket, és a szepességi' bányavarosokba vonult vissza. A Tisza felső részén a 28 éves Klapka tábornok vívott szerencsés ütközeteket Schlick krakkói hadtestparancsnokkal, igy az kénytelen volt kiüríteni Kassát. A( magyar haderőket azonban február 27-én Kápolnánál Windischgrátz foereje visszavetette. Windischgrátz most azt hitte, hogy a magyarokat véglegesen elintézte. A kápolnai vereséget az osztrák kormány államcsínyre használta fel. A kermsieri birodalmi gyűlést feloszlatta: a képviselőket katonák kergették szét. i Kiderült azonban, e siker horderejűt jócskán túlbecsülték. A háború még nem ért véget, sőt, most kettőzött erővel folyt. A magyarok nemcsak nem szenvedtek végső vereséget, hanem éppen áprilisban és májusban olyan páratlan akciókat vittek véghez, hogy néhány hét alatt az egész magyar- országi helyzet megváltozott, mégpedig a magyarok javára. Mert most igazán fellobbant a nemzeti lelkesedés, és ez jóval többet nyomott a latban, mint a rendelkezésre álló katonák száma. A régi császári tisztek azonban, akik felesküdtek a magyar alkotmányra, úgy vélték, az ügy elveszett. Közülük sokan átmentek Windischgrátzhez, mert odaát nagyobb biztonságban érezték magukat. Ilyen szedett-vedett rekrutákkal mit sem lehet kezdeni, mondták a tisztek, akik hozzászoktak a drillel, a szidalmazással es ostorral terelt közkatonákhoz. Persze a tiszturak be nem vallották volna: azért szöknek, mert nem bíznak a sikerben. Ezért azután sokat handabandáztak a debreceni "vörös republikánusokról", akik elhagyták a "legalitás" talaját, ócsárolták a "toliforgatókat", a "szájhösöket", akik illetéktelenül beavatkoztak a katonai szakmába, pedig mit értenek hozzá. Egyszóval a régi tisztek seregestül álltak át, és ez javára vált a magyar ügynek. Görgey vette át a magyar csapatok parancsnokságát. "Egy bizonyos Görgey." Windisch- grátzék mindössze ennyit tudtak róla. A katonai egységek élére fiatal forradalmi tisztek álltak. Ettől kezdve ragyogóan ment minden. Az 1848-as szabadsagharc veteránja Garibaldi légiójában A „NEMZETI DAL" ELSŐ NYOMATA. Nemzeti dal* Talpra , magyar, hí a’ kasa * Itt ai idő, most ragy soka! Rakok legyünk rogy szabadok’ Ez a kérdd* . *Alaszszalok! — A magyarok Istenére Esküszünk, Eskúszüok. hogy rabok tovább Kein leszünk Rabok voltunk mostanáig. Kárhozottak ősapáink. Kik szabadon éltek haltak, SiolgafflJdbeo nem nyugbatnak. A magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább . (Nem leszünk Schonnal bitang ember. Ki most be kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy éléle. Miat a haza becsülete. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk hogy rabok tovább Nem tesz tok PMyemMi •' láncaiéi •' kard. Jobban «keaHJ *' Űrt, 8a •! még la Unciot hordtuk i Ide »eled, régi ksrduaki A «agyarok istenére foMaitnfc. tskiuieli. hogy rabok «oviit Nem lesniük. A magyar *év megint szép tesz. Mdltd régi nagy birébez. Mit rá kentek •’ szálaitok. Lemossuk • gyalazntol A «agyarok Istrnar* F.ik (útitok. Eskfisiaair. hogy rabok tovább Nem leszuab Hol sírjatok domborulnak. Unokáink tfborulnak. Fj áldd imádóig mcIliMi Mondjak el rum neveinket A magyarok istenére Mániái. ErklMsénk. hogy rabok tovább Nem lese ttok. Petéi S&ftfa. A magyarok egyes forradalmár táboraokai a különböző hadszíntereken rendkívüli képességekről tettek tanúbizonyságot. A császári tábornokokat a hadművészet minden szabálya ellenére verték meg, ám híven a forradalmi vezetésű csapatok szabályaihoz. Forradalmi módszerekkel. A győzelmes magyarországi revoluciot saját csapatokkal leverni - erre gondolni sem lehetett, hiszen a csapatok nagy részét Olaszország lekötötte, és az egész birodalom forrongott. Maradt-e más választás, mint amit a jelentéstételre berendelt Win- dischgr'ótz tábornagy tanácsolt, vagyis, hogy Oroszország segítségét kérjék? "Az orosz segítség - fejtegette Weiden tábornok -, amennyiben ezt az osztrák kormány maga kérné, az utóbbinak teljes erkölcsi 1 veresége volna, tehetetlenségének beismerése egész Európa színe előtt, és ezt csak a legvégső esetben lehetne igazolni, vagyis akkor, ha a monarchia léte volna a tét." (Dalos György fordítása) AMERIKAI . MAGYAR SZO USPS 023-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and first two weeks in August, last week in Dec. By Hungarian Word Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952. under the Act of March 31. 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Edited by the Editorial Board Subscription in the USA: One year $20.- 6 months $12.In Canada and other countries: One year $25.- 6 months $15.Post master: Send address changes to: Hungarian Word Inc. Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Mi a haza ma? (folytatás az 1. oldalról) ilyen közösség, az utódok sorsa egyértelműen a beolvadás, az asszimilálódás egy idegen ország nyelvébe, kultúrájába. Sokszor elgondolkodom azon, mitől vagyok magyar, mi indíttat arra, ho^y életem összekössem az itt élő tízmilliónyi ember sorsával, és emellett ki is tartsak? A "haza" nekem a biztonságérzetet jelenti, amig itt élek, nem történhet nagyobb baj, nem lehet háború, világégés, földrengés, betegség, és ha mégis nagyobb baj történik, akkor éppen az a jó, hogy itthon vagyok. Itt mindenhez közöm vari) az anyanyelvem - amely számomra a világ legszebb nyelve - egyben az ország hivatalos nyelve is, az a nyelv, amelynek szépségéit, legszebb sorait, mondatait mohón olvastam a középiskolában és az egyetemen, amelynek irodalma páratlanul gazdag, cseng és dübörög, ha kell, amely szinte lefordíthatatlan más nyelvekre, mert a szavakat talán le lehet fordítani egy versben, de a szavak mögötti tudattartalmakat, érzéseket senki idegen ajkú meg nem érti. Minden egyes magyar szó mögött száz másik magyar szó áll láthatatlanul, amit a történelem, az ezeréves küzdelem, idegen elnyomás, rabiga, szenvedés és öröm fakaszt és árasztja el a nyelv pazar kincseivel. Amikor a magyar költői nyelv lefordíthatatlanságáról Írok, rögtön az első gondolatom, hogy ez maga viszont a végtelenségig nyitott a világirodalom fele, minden idegen alkotást befogad, nemcsak, hogy lefordithatővá teszi a világirodalmat, de számtalan esetben érzékletesebb, szebben hangzó, kifejezőbb az eredeti alkotásnál. Meg mi a "haza"? Lehet néhány intézmény, négy fal, ahol lakom, a munkahely, városok, falvak, épületek, pár szobor, pár jelkép, lehet sok mérgelódes, kínzó elégedetlenség, egy jó szó, egy pohár viz, párna, ahol lehajtom fejem. S mi van azokkal, akik hazájukban nem lehettek prófétává, ehhez "pokolra kellett szállniuk", s a pokol ez esetben a külföld, az érvényesülés egyetlen lehetősége volt? Nos, ezeknek igazuk volt. Ha a "haza" gátjává válik az érvényesülés, a szellemi kibontakozás áradásának, akkor ez az egyetlen megoldás: el kell hagyni, de csak testben. Lélekben otthon kell maradni: akkor meg ez a láng pusztán a tüzrakóhelyet jelentette. Átvitt értelmű jelentésben a láng őrzése a lelkieró fenntartását segíti, kötődést, tudatos életszemléletet ad. A láng kihunyásakor az emberi-nemzeti hovatartozás elvesztése fenyeget, lelki elsivárosodás következhet be. Itthon vagyok... Immár harmincöt eve, mióta megszülettem. Egy emberöltő felet éltem már le az ország szűkre szabott határai között, valószínű, hogy a hátralévőket is itt fogom leélni. Ez a hazám, hibáit, hátrányait éppúgy illik vállalnom, mint előnyeit, még akkor is, ha ezek az előnyök eddig kevéssé mutatkoztak, legtöbbször elmaradtak. Annak tudata, hogy "szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország", megnyugvással tölt el, nem is törekszem többre, mint ennek a jóleső érzésnek szüntelen megfelelni. Fürstner Gabriella BUDAPEST A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége megrendültén tudatja, hogy Ranki György akadémikus, Kossuth-dijas történész, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, az Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke 58 eves korában rövid súlyos betegség után 1988 február 19-én váratlanul elhunyt.
