Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-11-12 / 42. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 12. 1987. KATKÓ ISTVÁN: APÁM HALÁLA Apám egy téli reggelen kiment az újságért és elcsúszott a jéggel borított bejárati lépcsőn. A hátára esett, es ott maradt mozdulatlanul hosszá percekig. Anyám a reggelit készítette, csak akkor figyelt fel, amikor nyőgdécselest hallott kintről. Mennyi idő telhetett el? Lehetett negyedóra is. E korai időben az utca neptelen volt, újabb hosszú percek teltek el, mig végre felbukkant az egyik szomszéd. Ketten nagy nehezen becipelték a szerencsétlenül járt öregembert a házba. Azonnal orvost kellett volna hivatni, csakhogy anyám úgy vélte, hogy ez az eses nem olyan súlyos, néhány órai pihenés után apám kiheveri a bajt. Estére az öreg fájdalmai fokozódtak, ordítani, íívÖlteni kezdett. Úgy viselkedett, mint aki megőrült. Csakhogy most már a falusi rendelő zárva volt; az orvos kihívását reggelre kellett halasztani. f ( Ennek az éjszakának az emléket anyam sohasem fogja elfelejteni. Van-e jogom anyámat hibáztatni? Szegény megbü'nhődott érte a későbbiekben. Ha az események alakulását vizsgálom, kiderül, hogy ez csak az első hiba volt. Az Ő keslekedesét követtek a sorozatos tévedések. ( Elsősorban a falusi orvosé. Egy gyakorlatlan kezdő is megállapíthatta volna ránézésre a combnyaktörés tényét. Lehet, hogy a doktor anyám szavaiból nem tudta kihámozni, voltaképpen mi is történt. Apám ugyanis majdnem megfojtotta anyamat, amikor az közel hajolt hozza. Amikor az orvos megérkezett, akkor már csendesen feküdt, teljesen kimerülve. Nem lehetett kikérdezni. Anyám ( meg azt hajtogatta, hogy alig volt kepes lefejteni férjé ujjait a nyaká- röl. ( | Megmagyarazhatatlan tény, miért vitte a betegszállító a sebészet helyett a belklinikára a balesetet szenvedett embert. Ha a mentökocsíban történetesen akadt volna egy orvos, az rögtön korrigálta volna helybeli kollégája tévedését. Ám a betegszállításkor nincs orvos kísérő. Miért is lenne? Ráadásul éppen szombat volt, csupán az ügyeletes orvos tartózkodott az osztályon. Persze d is azonnal megállapíthatta volna a combnyaktörést - ha megvizsgálja tüzetesen a beteget. Am ezt elmulasztotta. Mindössze egy pillantást vetett apamra. Néhány nap elteltével, hétfőn derült ki, hogy rossz helyre hoztak apámat. Megkérdezték, melyik baleseti korház aznap az ügyeletes, és átszállították a varos másik végébe. Hogy a negyedik napja törö’tt csonttal fekvő betegnek micsoda kin lehetett a hordágyon feküdni a rázós utón - azt csak elképzelni lehet. Apám szikár, sovány ember volt világéletében és egészséges. Nyolcvanhárom éves korában is szívósan dolgozott, kis kovácsmühélyében már csak nehány ismerősének csinált kűtvasat, fejszefelezést, ácskapcsot, a kalapács nem fordult ki a kezéből. Az aggkor elsősorban a kedélyét kezdte ki; gyakran elbóbiskolt ültö- helyeben, mar nem perlekedett cifra káromkodással, ha anyám civódott vele. Valamiben meg kell halnia egy idős embernek - ez kétségtelen tény. Csakhogy nem szabadna halálra ítélni valakit előrehaladott kora miatt. Vajon igazuk volt-e az elővárosi kórház illetékeseinek, akik apamat megvizsgálva úgy döntöttek, hogy nem operálják meg? Nem érdemes - vélekedhettek. Nem élheti tál a sebészeti beavatkozást. De ennél is bizonyosabb volt, ho^y törött testtel csak néhány napja lesz hatra. Odafektették hát a zsúfolt kórterem szélére, ahová az ilyen reménytelen betegeket szokták. Az éjjeliszekrénye a lábánál volt, máshol nem jutott hely. Oda rakták le az ennivalót, majd az étkezesi idő elteltével megállapíthatták: apám nem nyúlt az ételhez. így aztán érintetlenül visszavitték a tálalóba. Ha történetesen kéznyújtásnyira van a porciója, akkor el tudja érni. Törött taggal azonban fizikai képtelenség felkelni az ágyból. Hogy apám mégiscsak evett valamit, hogy lehetett volna etetni, arról akkor bizonyosodtam meg, amikor a látogatási idóf alatt megetettem. Lenyelt minden falatot, hálásan pillantott rám a gondoskodásért. Ott kellett volna lennem éjjelnappal mellette, csakhogy nem volt idom. Kinek lehetett volna ideje erre? Vajon az ápolónő kötelessége? Elismerem, hogy a zsúfolt kórteremben sok a dolguk és kevés a türelmük ahhoz, hogy a súlyos beteget megetessék. Nem allitom, ho^y az orvosi döntés után az ápolónők ítélték éhhalálra apámat. De ők is úgy gondolkodhattak: elég szép kort ért meg ez az öregember, kár bajlódni vele. Amikor megriadva észleltem e tényt, bekopogtattam az ápolónői szobába. Ót vagy hat fiatal lány nevetgélt, beszélgetett ott. Jöttomre hirtelen elhallgattak, és neheztelve bámultak rám, amiért klubéletüket megzavartam. Megkérdeztem, melyikük teljesít szolgálatot abban a teremben, ahol apám fekszik. Egyikük válaszolt kissé kenyszeredetten. "Felváltva vagyunk ott, mit óhajt?" Amikor el- rebegtem kívánságomat, akkor igy válaszolt egy másik, a legidősebb, tálán a vezetőjük: "Ne tessék reklamálni, mi tudjuk a kötelességünk!" Zavartan léptem ki a folyosóra. Azután felremlett bennem, hogy pénzt kellett volna adnom nekik. Kinek a hat közül? Vagy mindegyiknek szépen sorjában? így hát vissza sem mentem, nem próbálkoztam a fiúi gondoskodásnak ezzel a formájával. A reménytelenség kétségbeesett ó’tletet szül. Felhívtam annak a belklinikának a főorvosát, ahová apámat először beszállították. Cseppet sem volt megrökönyödve, amikor elmondtam, apámmal senki sem törődik, szeretném, ha visszavinnék a klinikára, felerősítenék, majd azután sor kerülhetne a műtétre is. A főorvos azt is válaszolhatta volna, hogy ez képtelenség, micsoda laikus Ötletem van. De nem! Azt felelte, hogy kikéri a beteget. Erre már nem került sor. Amikor a megbeszélt időben felhívtam, már az első szónál rögtön tudtam: vége, nincs tovább! "Még nem szóltak magának a kórházból?" "Nem." "Édesapja az éjjel meghalt." ° ti . t / Pedig délután, amikor bennjartam nala, egészen élénk volt. Az volt a kérése, hogy borotváljam meg. Egyhetes szakállal feküdt, s amikor megszabadult a szőrzetétől, ujjai elégedetten simogatták Latyi Matyi és a többiek Vidám, zenés humoros operett parádé LATABÁR KÁLMÁN budapesti Operett Színház művészé OSZVALD MARIKA a budapesti Operett Színház művésznője HÍDVÉGI MIKLÓS táncoskomikus, MÁTRAI ZSUZSA táncdalénekesno HÓDOS SÁNDOR humorista, 3 tagú zenekar ROBERT WAGNER HIGH SCHOOL auditorium 220 East - 76th Street (2-es és 3-as Avenue között) 1987 november 14 szombat este 8 órakor A Magyar Entertainment Enterprises Rendezésében Jegyek ára: $ 20.- $ 18.- $ 16.- $ 14.- Jegyek kaphatok a szokásos magyar üzletekben. Az USA három városában Bostonban, Atlantában es Denverben magyar gazdasági napokat rendez november 9. és 17. között a Magyar Kereskedelmi Kamara, jelentettek be a rendezvény szervezői szerdai sajtótájékoztatójukon a Nemzetközi Kereskedelmi Központban. A rendezvénysorozat célja, hogy az amerikai üzletemberek megismerkedhessenek a magyarországi kereskedelmi és beruházási lehetőségekkel. BEFEJEZŐDÖTT A SZÜRET a dél-balatoni borvidéken. Az idei az évtized legrövidebb szürete volt. A tájegység legnagyobb gazdaságánál, a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombinátnál a hektáronkénti hozam öt tonnával kevesebb, mint a tízéves átlag. A súlyos téli fagykár és a júliusi jégveres után nem is számították ennél nagyobb termésre. végig ábrázatát. Elmondtam neki, ho^y visszakerül a klinikára, majd ott meggyógyítják. ( i ( Bizakodva, élénk tekintettel nezett ram. Ami egy ember halála után történik, az csupa adminisztráció, szaladgálás. Ez minden távozásnál igy van. Erről szükségtelen szólni. Bennem, apám iránti gyászon kívül harag és indulat keveredett. Újból és újból végig gondoltam, milyen mulasztások es felületességek szegélyezték apám utolsó napjait a sírig. Vigasztalódhattam volna azzal is, hogy a legkörültekintőbb ápolással sem lehetett volna visszaadni az életnek. Az ellenpróbára azonban már nem volt lehetőség.
