Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)

1987-12-24 / 48. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 24. 1987. Gyári munkás fizetésemből majdnem minden héten megveszem b. lapjukat. Hiányolom, hogy nincs benne Social Secu­rity tájékoztatás, noha ez sok óreg olvasó­juknak nagyon hasznos lenne. De azt is sokan hiányolják, hogy nincs new yorki sportrovat sem. Ez az itteni magyar ifjúságra való tekintettel lenne nagyon fontos. Az elmúlt vasárnap meghallgattam a "Hungária" rádió adását és annak kereté­ben dr. Varga László előadását, amely a magyar ifjúsággal foglalkozott. Nagy hangon hangsúlyozta, hogy a kommunista nevelés következtében a mai magyar ifjúságot "nem köti semmi" a magyarság­hoz. Persze, otthon is és itt az USA-ban is van egy rétege az ifjúságnak, akik nem szeretnek dolgozni, csak a szórakozást kedvelik. De nem lehet és nem is szabad általánosítani! De beszélt dr. Varga a magyarság létszámcsökkenéséről is, amely­nek szintén a hazai rendszer az oka. Azt elfelejtette, hogy számos tőkés ország­ban is van hasonló probléma. Dr. Vargát látásból ismerem. Szazarcu ember, attól függően, hogy kivel beszél. Nagyon sokat utazik, járt ez évben Auszt­ráliában, New Zealandban és az európai tőkés országokban. Két felesege volt. A második felesége spanyol, aki egy szót sem tud magyarul. A két házasságból egyetlen gyermeke sem volt. Tehat ez az ur érzi magát illetékesnek, hogy a magyar ifjúságról beszéljen. ^ Harmath László Az alanti kedves sorokat a sajtóbazár előtt kaptuk, de Örömmel tapasztaltuk, hogy Clara Löwynek mégis sikerült rövid időre jelen lenni a bazáron. NEW YORK, N.Y. Drága Barátaim, fáj a szivem, hogy ezt a kedves napot nem tölthetem magukkal. Sajnos, dolgozom egy nursing-home-ban. Gondolatban együtt vagyunk. u Őszinte szeretettel ^ Clara LÖwy LOS ANGELES, Cal. Hálás köszönet a kedves megemlékezésért. Hosszú évtize­deken át férjemmel, Faragó Zsigával tanúi voltunk annak a kitartó, harcos, Önfeláldozó küzdelemnek, amelyet a leg­kritikusabb időkben is úgy az olvasótábor, mint a Magyar Szó szerkesztősége és vezetősége végzett annak érdekében, hogy ez a lap fennmaradjon. Boldog vagyok, hogy mint drága férjemnek, Zsigának, nekem is volt, hacsak egy kis részem abban, hogy a lap ma is velünk van. Remél­jük és kívánjuk, hogy még hosszá ideig folytathassák azt a gyönyörű munkát, amit eddig is végeztek az egész emberi­ség érdekében. 0 Faragó Margit NEW JERSEY. Kérik véleményemet a lapról. Átolvastuk, érdekes, legalább meg­értjük jobban a magyar eseményeket. Főleg fontos férjem részére, mert eddig csak a körzeti újságot olvastuk. Vélemé­nyem az, hogy az újság nagyon kicsi. Más­képpen erdekes. Küldöm évi előfizetése­met. 0 Tizekkerne LOS ANGELES, Cal. Szívesen olvasom a jól szerkesztett igaz szavakat. Az új évre jó egészséget, erőt, de közben pihen­tető nyugalmat kívánok az áldozatos mun­ka után. Elizabeth Mohos Hat hónapos amerikai túránk utolsó napjait töltjük New Yorkban. Utunk első feléről már beszámoltunk a Magyar Szó olvasóinak. Legutóbb Utah államból jelentkeztünk, ahol két hétig egy kedves mormon család vendégei voltunk. Megmutatták lakóhelyük környékét, megismertették velünk vallá­suk néhány fontos alapelvét. Innen tiz nap alatt bicikliztük le a Phoenixi^ hátralévő néhány száz mérföl­det. Ismét kereszteztük a Colorado folyót, átvágtunk a Navajo rezervátumon, felke­restünk három újabb National Monumentet. Phoenixben tényleg olyan meleg volt, ahogy azt előre megmondták. Hosszas keresgélés után itt ismét autótulajdonosok lettünk. Később tudtuk meg, hogy 300 dollárunkért Amerika legrosszabb autóját vettük meg - egy Ford Pintot. Ezzel elő­ször Los Angelesbe és San Diegoba haj­tottunk, majd átmentünk Mexicóba. Mint kiderült, ez utóbbi igen rossz el­határozás volt. Mexicóban 17 nap alatt több kellemetlenség ért bennünket, mint az USA-ban a megelőző négy hónap során. Az emberek egyáltalán nem barátságosak, óriási a szegénység és a kosz, legfeljebb a turisták által gyakran látogatott helye­ken - Mexico City, Acapulco, Guadalajara, Yucatán - elviselhetők a körülmények. Az utak állapota leírhatatlan, az pedig a legkevesebb, hogy a benzinkutas rend­szeresen kevesebbet akar visszaadni. Végülis a kiruccanást megúsztuk négy defekttel és néhány elromlott alkatrésszel. Ismét Phoenixbe mentünk vissza, ahol 100 dollárért sikerült túladni a kocsinkon. Örülhettünk, hogy ennyit is kaptunk érte. Mivel Arizona fővárosában nem árulnak 99 dolláros, turisták számára kiadott egy hetes Greyhound Ameripasst, ismét biciklire ültünk, és indultunk Los Angeles felé. Utbaejtettük Las Vegast - sajnos nem nyertünk - és a Death Valley-t. Ez utóbbi az Egyesült Államok legforróbb és legszarazabb pontja, igy természetes, hogy mi az ott eltöltött három nap alatt bőrig áztunk és majdnem megfagytunk. Los Angelesből San Francisco és Salt Lake City érintésével Youngstown, Ohió- ba buszoztunk, ahol a helyi magyar refor­mátus egyháznál töltöttünk néhány napot. Majd megérkeztünk utolsó állomáshelyünk­re, New Yorkba. Az itt eltöltött egy hét alatt Deák Zoltán, a lap főszerkesztője volt kedves házigazdánk. Segítségével még Washingtonba is eljutottunk. A mexikói kalandtól eltekintve, nagysze­rűen éreztük magunkat Amerikában. Ren­geteg élménnyel, kedves emlékkel térünk haza. Magyarországon szeretnénk erről a hat hónapról egy könyvet megjelentet­ni. JÓ szokásunkhoz híven, a túra utolsó napjaiban már a következő uticélon gon­dolkodunk. Természetesen ismét Ameriká­ba készülünk. Ha anyagi helyzetünk lehe­tővé teszi, Washington államból elbicik­lizünk Alaszkába. Varró László Tasi Csilla TUDATJUK KEDVES OLVASÓINKKAL, HOGY LEGKÖZELEBBI LAPSZÁMUNK AZ ÜNNEPEK MIATT 1988. JANUÁR 7-1 DATUMMAL JELENIK MEG. A PÜSPÖKÖK ES A MUNKANÉLKÜLISÉG Az Egyesült Államok püspöki konferen­ciájának pásztorlevelét a közép-amerikai helyzetről lapunk nov. 26-i számában már ismertettük. Ezt kiegészítendő, szük­ségesnek látszik ismertetni a korábbi pásztorlevélnek a munkanélküliségről tett megállapításait is, legalábbis a leg­fontosabbakat. Annál is inkább, mert II. János Pál szeptemberben tett ameri­kai látogatásakor Los Angelesben mintegy 300 püspök előtt bírálta a püspöki konferen­cia több nézetét, reformtörekvéseit, amelyek e pásztorlevélben is erősen meg­nyilvánulnak. Az Egyesült Államokban mintegy 8 millió ember hiába keres munkát: az ösz- szes munkavállaló mintegy 7 százaléka. A hivatalos statisztikák nem kozlik azok számát* akik felhagytak a kereséssel, sem azokét, akiket csak részlegesen fog­lalkoztatnak; velük együtt a bérből élő’ dolgozók 1/8-át közvetlenül érinti a mun­kanélküliség. Kik kerülnek főleg a munkanélküliek sorába? Aránytalanul sokan ( a feketék, a Mexikóból és Puerto Ricoból szárma- zottak, az indiánok, a fiatalok, a család- fenntartó nők és a képzetlen emberek közül. A fiatal négerek körében a munka- nélküliek aránya több, mint 33 százalékot tesz ki, amit a pásztorlevél a "botrányos" megjelöléssel illet. Figyelemre méltóak a pásztorlevél gondolatai a munkanélküliség kihatásai­ról az emberi életre, s ezzel szinte nevet­ségessé teszik a^ olyan vélekedéseket, hogy az Egyesült Államokban a munkanél­küliség gazdaságilag, társadalmilag és' az egyenre nézve is valójában elfogadható. Érdemes hosszabban idézni itt egy gon­dolatot: "Elég gyakran támad a munkanél­küliekben az az érzés, mintha nem érnének semmit, a társadalomban nem tudnának produktiv szerepet betölteni. Társadal­munk napról napra tudatja velük: nincs szükségünk a tehetségedre, nincs szüksé­günk a kezdeményezésedre, nincs szük­ségünk rád. A munkanélküliség hatása nem korlátozódik az egyes emberre, hanem benyomul a családba, bomlasztja a család egészségét és szilárdságát. A munkanélkü­liség családi viszályt, alkoholizmust, gyer­mekek és a házastárs bántalmazását, válást és nagyobb gyermekhalandóságot idézhet elő. Emberek, akik munka nélkül vannak, gyakran azt érzik, hogy a társa­dalom saját magukat tartja vétkesnek a helyzetükért. Csak kevés ember' állja ki a hosszú időkig tartó munkanélkülisé­get pszichikai károk nélkül, mégha van is pénze a tengödéshez. Szélsőséges ese­tekben a munkahely elvesztése által oko­zott terhek egyes embereket az öngyil­kosságba, sőt mint a legutóbbi kaliforniai légi katasztrófa olyan tragikusan érzé­kelteti, gyilkosságba, sót tömeggyilkosság­ba kergetnek." SAN FRANCISCO, Cal. A város Népjóléti Bizottsága elhatározta a minimum bér felemelését a jelenlegi 3.35 dollárról 4.25 dollárra. ( Az uj minimum bér 1988 julius elsején lép életbe. Ez a 4.25 dolláros minimum bér a legmagasabb az ország­ban. Bizonyára számos más állam követi majd a jó példát. A szövetségi 3.35 dol­láros minimum bért nem változtatták meg 1981 o'ta. California 600,000 munká­sat érinti ez a béremelés. Az uj minimum bér 8,840 ^ dollár évi( jövedelmet jelent azok reszere, akik állandóan dolgoznak heti 40 órát. UTAH ÁLLAMTÓL MEXICÓ1G , BICIKLIN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom