Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-12-03 / 45. szám
Thursday, Dec. 3. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. IRODALOM Ez év december 3-an lesz otven eve, hogy József Attila, a nicstelenek, a megvetettek, a megalázottak, a dolgozó proletariátus költője, Balatonszárszón a vonat elé vetette magat és szörnyet halt. Miért? Mert kálváriás volt fiatal élete és úgy érezte, hogy harminckét év után már többé nem tud tovább élni és mert a halál hívta, megrögzötten, visszatart- hatatlanul. Emlékszem, hogy Attila tragikus végzete mennyire megrendítette fiatal lelkemet. Akkor a párizskö’rnyéki Asnieres-ben laktam Jeanne-nal. Descartes-rol Írtam egy aktuális cikket a budapesti Magyar Hírlapnak, a Világ utódjának. Feleségem a munka közben bejött hozzam es megkérdezte: mi történt? Miért vagyok olyan sápadt, elszomorodott és miért köny- nyezem? Elmondtam, hogy a mai fiatal magyar költogeneráció egyik legtehetségesebb képviselője öngyilkos lett borzalmas körülmények kozott, mert nem tudott tovább élni. Budapesten született 1905-ben. Apja munkás volt egy szappangyárban, é_desany- ja mosónő. Három éves volt a kis Attila, amikor apja elhagyta a családot és Amerikába vándorolt. Hét éves volt, amikor édesanyja Budapesten beíratja az elemi iskolába. Mar akkor gyors felfogóképességről tesz bizonyságot és mindenekelőtt az olvasásra veti magát. Ámde a család nagy nyomorban él; s bár az apa megbocsáthatatlan könnyelműsége és súlyos vétke Attila érzékeny lelkét nagyon megtépázta, anyja segítségére siet, hogy drámai anyagi helyzetükön valamit javítson. Kitör az első világháború: 1914-et Írunk. Attila kilenc éves. Mit csinál? Újságokat árul az utcán, a moziban husitokét kínál, vagy az "Emke" kávéhaz- ban kisegítő pincér. A tél irgalmatlanul közeledik. Nyomorlakásukban a hidegtől dideregnek. Attila szenet lop fütesre. (Villon a párizsi vásáron csibét lopott, mert éhes volt.) Édesanyja 1919-ben kifáradva, kimerülve a sok munkától, nélkülözésektől össze- roskad és meghal. Attila 14 éves, amikor egy gyámapa gondozása ala kerül. Mar nehezen bírja o is a megpróbáltatásokat; sokallja a fiatalkori küzdéseket és egy elkeseredett pillanatban öngyilkossági kísérletet próbál. De az élet fönntartó Ösztöne felülkerekedik a reménytelenség lelki válságán. Sikerűi felvetetni magát hajósinasnak áz Atlantica nevű tengerhajózási társulatnál. Első verseit a Nyugat szerkesztőinek, Osvát Ernőnek és Ignotusnak küldte el, akik új, erőteljes költőt fedeznek fel benne és közlik verseit. A közönség is felfigyel rájuk. 1925-ben jelenik meg: Nem én kiáltok c. verseskötete, amely nagy visszhangra talal a munkásolvasök között. Fellelkesülve és felbátorodva eljut az érettségiig. Ösztöndíjat kap és beiratkozik a szegedi egyetem irodalmi fakultásara. Kitűnő egyetemi tanulmányokat folytat. 1922-ben, 17 éves korában publikálja A szépség koldusa c. verseskötetét, amely nagy szenzációt keltett, úgyhogy port indított ellene a szegedi törvényszék "blaszfémia" vádjával. Fiatal korára való tekintettel felmentik, Beregi Tivadar (Párizs) József nnun A MUNKÁSOK KOLTOJE Dr. Kuter Lászlónak szeretettel. József Attila (1905-1937) de az egyik szegedi lapban megjelent Tiszta szívvel c. verse miatt kizárják az egyetemről. Újra kezdődött a kóborlások ideje. Becsbe vándorol, ahol beiratkozik az egyetemre és ujságárusitásból vagy a bécsi Magyar Intézet termeit és folyosóját sep- regetó munkából tartja fenn magat. Becsben találkozik a mecénás Hatvány Lajossal, Ady Endre egyik meghitt barátjavai, aki egy párizsi utazással ajándékozza meg. Párizsba érkezve nyomban beiratkozik a Sorbonne irodalmi fakultására. Szótárral a kezében újságolvasással megtanulja a francia nyelvet. Megismerkedik az akkor divatos Tristan Tzara dadaista francia költővel. S már francia nyelven szürrealista verseket ir, mint előtte Illyés Gyula. Heidegger, Kafka, Freud, Marx és Engels müveivel ismerkedik meg. Mallarmé és Apollinaire verseiért rajong. Villon, a tol- vaj-költó középkori verseit fordítja magyarra. Majd néhány hetet a Cagnes-sur-Mer tengerparton tölt önfeledten, s azután visszatér Magyarországra. Legmeghittebb barátaival megalapítja a Szép Szó cimíi folyóiratot, amely a baloldali antifasiszta költők és irók tömörülését hozza létre, a demokratikus eszmék szolgálatában, valamint az uj esztétikai törekvések lelkes propagálásával. De már akkor krónikus, mindig visszatérő neuraszténiával küzd, annyi sok baj, éhség, viaskodás után, Mar érzi a közeledő lelki összeroppanást, amely kivédhetetlenül a halaiba sodorja, éppen akkor, amikor olvasói, tisztelői sokat vártak tőle. Lelke, a^ya elborult egy olyan vészthor- dozó és jósló korszakban, amikor a fasizmus es a hitlerizmus barna pestise, terror- diktaturaja terjeszkedni kezdett irtózatos méretekben Európában, Magyarországon is. József Attila a nácizmus metelye és (folytatás a 10. oldalon) MŰVÉSZET Pozsgay Imre: Illyés szobra előtt Méltó kezdeményezésre, méltó helyen ismét a szülőföld _ tiszteleg a nagy alkotónak, Illyés • Gyulának 85. születésnapján. Itt lehetne ő közöttünk, s ez a gondolat lesújtó, mert érezzük az iszonyatos hiányát. Am lesújtva is felemeljük tekintetünket, mert egy életműre nézhetünk, amely magyarságunkban, itthoniétünkben megerősít bennünket. Illyés Gyula e szazad magyar géniuszai közé tartozik, abba a sorba, amelyben Ady Endre, József Attila, Bartók Béla, Kodály Zoltán segítették e nemzetet, hogy ne csak szégyeneire, hanem értékeire is figyelhessen a XX. században. Ebben a sorban Illyés Gyula kiválósága es sz'űlófőld- szeretete különös üzenetet tartalmaz. Azon kévés, nagyszerű alkotók közé tartozik, akiknek valójában soha nem kellett perlekedniük szülőföldjükkel. Hogy ez igy lehetett, személyisegének varazsan, megnyerő erejen tül bizonyára szerepet játszott benne az is, hogy öntudattal, tudatossággal vállalta származását, s ebből az állásból lenézett minden előítéletet; közeletisege is méltó volt költői zsenialitásához, alkotói tehetségéhez. Európát hozta be erre a tájra, s a kis Magyarorszagra. Tanulékonyságával együtt úgy tudta Európát megteremteni környezetében, hazájában, hogy attól Európa is tanulhatott; vagyis Illyés Gyula géniuszaink sorában e tekintetben is méltó az előbb említett elődeihez. Itt, Szekszárdon ezt régóta tudják. Régóta abban a városban, amelyhez a szülőföld, e táj szeretetén tűi költóbarátság is kötötte: Babitsosai való barátsága. S nagy-nagy értéknek tartották - már életében is - Illyés Gyula egész müvet. Ezért csodálkoznivaló nincs azon, hogy a szekszárdiak, itt, méltó helyen, méltó gondolattal és kezdeményezéssel szobrot, emléket állítanak: a szülőföld nevében az egész táj, s úgy hiszem, a magyarság nevében is - Illyés Gyulának 85. születésnapján. A szekszárdiak, a Tolna megyeiek az emlékhelyek megjelölésével, úgy hiszem, vállaltak valamit; mert ittléte, mindennapi jelenléte ebben a környezetben emlékeztető lesz - nem megterhelő, hanem biztató emlékeztetés egy olyan népnek, amely életében felfedezte a költő nagyságát. A szobor, amelyet Janzer Frigyes Munkácsy- dijas érdemes művész alkotott, méltón fejezi ezt ki. S a környezet is: a főiskola, ahol néptanítókat nevelnek az általa is vallott eszmék és magyarságtudat ápolására, az uj társadalomban való jelenlét és együttlét megteremtésére. Nos, úgy hiszem, naponta, a mindennapjainkra fog majd emlékeztetni e szobor; a költő nagyságara, mégpedig úgy, hogy nem szemlesütve kell majd előtte elmennünk egyikünknek se. És Szekszárd ezzel a szoborral arról is bizonyságot tett, hogy az itt élő nép szemhatara magasabb a saját ház ereszénél: kitekint az országra, kitekint a világra. (Elhangzott az Dlyés-szobor avatásán, Szekszárdon, 1987. november 2-án.)
