Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)

1987-11-26 / 44. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 26. 1987. SENKI SEM PRÓFÉTA SAJÁT HAZÁJÁBAN \ INTERJÚ SZILÁRD LEO ÉLETRAJZÍRÓJÁVAL Beszélgetés Átnősz Oz izraeli íróval Vajon a kibucok meg a telepesek Izraelé, illetve a Fekete Párducok mejg az askenázi- szefard konfliktus Izraelé után nem bonta­kozik-e ( ki előttünk egy harmadik Izrael? Ön három Izraelről beszél... Holott tíz, ha ugyan nem húsz Izrael létezik. Úgy erzem, hogy az izraeli baloldal döntÓ idő­szakhoz erkezett, akar a belső problémák­ról, akár a háború és béke kérdéséről legyen szó. Amikor a szefárd közösség 1977-ben Beginre szavazott, a munkáspárti vezetők­nek leesett az álluk. Hogyan, hát a mun­kások nem minket támogatnak? Elrontot­tunk valamit? Vajon hol a hiba? Nem vettek eszre, hogy a szefárdok megváltoztak. Hogy nepes középosztályt alkotnak, olyan középosztályt, amely gaz­dag bürokratákból és független kisvállal­kozókból áll. Ma már a kétkezi munkát, a fáradságos feladatokat csakis arabok végzik Izraelben... Az észak-afrikai szefár­dok mar nem érzik magukat bevándorlók­nak. Gazdaságilag, érzelmileg, de külső megjelenésükben is integrálódtak, teljes mértekben beolvadtak a kispolgárságba. Begin felismerte ezt, es egy csapásra meg­változtatta az ország érzelmi mérlegét. A politikai merleget is? Nem okvetlenül. A szefardok megváltoz­tak, minden előzetes bejelentés nélkül. A mai szefárd fiatalok ragaszkodnak ugyan a hagyományokhoz, de sokkal kevésbe val­lásosak, mint szüleik. Pentek este gyertyát gyújtanak, megszegik a kenyeret, imádkoz­nak, de szombat reggel beülnek a kocsi­jukba es kirándulni mennek. A szülök még templomban töltik a szombatot. A gyere­kek mar a tengerparton. A baloldal szerint az ország a vallásos erők martaléka. Jómagam sohasem láttám annyi vallásos zsidót, mint ma Jeruzsálem­ben. Az amerikai, kanadai, es belgiumi orto­dox zsidóság ma Jeruzsálemben telepszik le. De Jeruzsálemet éppúgy nem lehet egész Izraellel azonosítani, mint ahogy Párizst sem egesz Franciaországgal. Az izraeli szefárdok persze a "héják" sorait gyarapítják, de korántsem soviniszták. Lehet, hogy vallásosabbak, mint szeret­nem, de korántsem ultrák. Tiltakozni per­sze ők is tiltakoznak az elfoglalt területek visszaadása ellen, de ok nem az elfoglalt területeken élnek (hacsak Jeruzsálem kör­nyékén nem, mert ott a lakások olcsóbbak, mint a város központjában). Azok az igazi fanatikusok, akik az elfoglalt területeken élnek. Ezek 90%-a askenázi, és tagja a Gus Emunim elnevezésű vallási mozgalom­nak. Sokan vannak? Azt hiszem, a lakosság 1%-a igazan fana­tikus, a nacionalista és vallási eszmék hirdetőije. Vagyis kevesebben vannak az országban összesen, mint Le Pen hívei Franciaországban. A másik, amiről beszél­nem kell, nem egyéb, mint hogy a szefárdok ma már tisztában vannak vele, ok alkot­ják a többségét, és ők az alakitéi az izrae­li politikának. On, az egykori kibuc-tag, a tantorithatat- lan szocialista, örül ennek? Hogyne örülnék? A cionista állam uj Beccsé, uj Oxforddá, uj Bostonná akarta átalakítani Jeruzsálemet. Ez nem sikerült. Izrael most része a mediterrán kultúrának. Nem válhat-e ez újabb forrásává a szét­(folytatás a 10. oldalon) Ez látszólag ellentmondás Szilárd elgon­dolásaiban: a 30-as években éppen ó akar­ta titokban tartani az eredményeket, nehogy a láncreakciót bombagyártásra használjak fel. Nagy k'úlömbseg van azonban a körülmények­ben. Titokban akarta tartani, amikor a 4 ; tudósok mindent publikálták. Most azonban nyílttá akarta tenni,' amikor a tudósok titokban dolgoztak a kormány számara. Összetűzésbe keveredett Groves-szal, es Groves kezdeményezésére az FBI kö­vette. Groves ellenséges idegennek tekin­tette, Ős azt akarta, tartoztassák le és zárjak börtönbe. A háború után azért kö­vettek, mert javasolta a tárgyalásokat - ez elegendő ok volt akkoriban - az oro­szokkal az atomenergia ellenőrzésere. Akkor a szovjetekhez fűződő minden kap­csolat (automatikusan gyanúsnak minősült. Követtek, de sohasem találtak semmi komo­lyat, csak gyanusitgatták. 1951-ben talál­kozott Szkobelcin akadémikussal es Joseph Roseblatt angol fizikussal Chicagóban. Megállapodott Szkobelcinnel, hogy meg­próbálnák találkozót szervezni szovjet és amerikai tudósok között. Ez vezetett végül is a Pugwash-értekezletekhez, amit először 1957-ben tartottak meg. Ennejt egyik alapítójává vált. Igen. Amíg élt, részt vett minden értekez­leten, kivéve, amikor kórházban volt. Na­gyon aktiv es gyakran nagyon szókimondó volt a Pugwash-on. Ez az értekezlet nagy­szerű forma volt a számára. Nagyon jól megértette a ( szovjeteket, minthogy Kelet- Európából szármázott es egyáltalán euró­pai volt. Azt is megértette, miért értik félre az amerikaiak az oroszokat. Gyak­ran megpróbált közvetíteni közöttük, mi­vel értette mindkettőjüket. A Pugwash sok részvevője úgy emlékszik vissza ró, mint igen, igen fontos személyi­ségre^ 1957 decemberében reszt vett a Kanadaban tartott első értekezleten, ami- kor( meg nem tudták, hogy lesz-e egyál­talán folytatás. A megbeszélés azonban tovább folytatódott Londonban. Joseph Roseblatt emlékei szerint ezen az értekez­leten i Bertrand Russell, a Pugwash másik alapítója, a mozgalmat a tudósok nyilt politikai szövetségéve akarta tenni, ahol a tudósok direkt politikai álláspontokat hirdetnek meg, és ajánlják ezeket a külön­féle kormányoknak. Szilárd azonban ékes­szólóan érvéit Russell ellen. A Pugwash szépségé eppen az, mondta, hogy a szov­jet és az amerikai tudósok őszintén beszél­hetnek, feltárhatják közös érdekeiket, es csak amikor megegyezésre jutnak, java­solhatják álláspontjukat saját kormányaik számára. Nem szabad őket befejezett té­nyek elé állítani nyilvános deklarációkkal. Meggyőzően érvelt és Russell elfogadta álláspontját. A Pugwash megmaradt nemhi­vatalos mozgalomnak mind a mai napig, ahol őszinte gondolatcsere folyhat. Russell viszont alapított egy kb. 100 fős bizottságot, amely nyilvános politikai tudósszervezet volt. Tudna valamit mondani Szilard kapcsola­tairól a többi hires, kíilfóldö'n élt magyar tudóssal? Nagyon közel állt Wignerhez Berlinben. Gyakran mentek együtt sétálni, sokat be­szélgettek a tudományról. 1933-ban segí­tett Tellernek letelepedni Londonban, miu­tán Teller elment a göttingeni egyetemről. Közel állt Kürti Miklóshoz, aki Oxfordban fizika professzor. Amerikában 6, Wigner és Teller sokat tettek azért, hogy az ameri­kai elnök megértse az uj katonai lehetősé­geket. Neumann? Nagyon jól ismertek, szerették egymást Berlinben, de az Egyesült Államokban már nem dolgoztak együtt. Arra sincs bizonyí­tékom, hogy Neumann és Szilárd sokat találkozott volna az Egyesült Államokban. Neumann más témákon dolgozott a háború alatt, ezért nem sokat találkoztak. A hábo­rú után Neumann egyre inkább katonai, illetve matematikai témákat kutatott, Szilárd viszont a fegyverkorlátozással és a biológiával foglalkozott. Szakmailag is szétváltak tehát. Azt hiszem, továbbra is nagyrabecsültek egymást, de nem áll­tak olyan közel egymáshoz, mint Német­országban. Bizonyara politikai nézetkülönbségeik is voltak. Ez a többi nagy magyarral kapcsolatban is felmerült. O volt az egyetlen közülük, amennyire tudom, aki progresszív volt, nyitott az atomenergia jövőjével kapcso­latban. Wigner egyre inkább a polgári véde­lemmel kezdett foglalkozni, Szilárd birált. Teller a H-bombát akarta kifejleszteni, amit Szilárd szinten bírált. Mégis: számos jelet találtam annak, hogy közel maradtak egymáshoz, személyes módón szerették egymást. Lehet olyan interjúkat is találni Szilárddal es Tellerrel, ahol mélységes politikai nézeteltérések látszanak, de ennek ellenére mosolyognak egymásra, viccel­nek egymással, nyilvánvalóan jól érzik magukat. Teller nagyon közeli kapcsolat­ban maradt Szilárd feleségével Szilárd halala után is. Amikor Szilárd meghalt, Wigner is irt egy levelet Szilárd feleségé­nek, amelyben elmondta, hogy bar az évek során számos nézeteltérésük támadt poli­tikai kérdésekben, ez egyáltalán nem ár­nyékolta be mély barátságukat. Gondolja, hogy ez a barátság összefügg magyar származásukkal? Azt hiszem, igen. Nagyon erős kulturális identitást éreztek. Szerettek együtt lenni. Szerették saját világképüket, amely külön­bözött a németekétől, angolokétól, ameri­kaiakétól és nagyon kényelmes volt számuk­ra együtt lenni. Megbíztak egymásban, es 1939-ben együtt dolgoztak, különösen Teller, Wigner és Szilárd, a Manhattan­projekt egészen korai, alapvetően fontos napjaiban. Volt ( valami Szilard gondolkodásában, ami sajátosan magyar maradt? Igen, azt hiszem, mindvégig magyarnak tekintette ^ magát. Mindig u^y érezte, hogy másképp látja a dolgokat, másképp is beszél róluk. Azt gondolta, ez adja' meg számára a szabadsagot, azt, hogy Önálló és eredeti legyen, és ne essen bele abba a csapdaba, hogy megpróbáljon német, angol, francia lenni. Nagyon büszke volt arra, hogy magyar. Palló Gábor Vege. DETROITI HIRER Hol kapható a Magyar Szó és az Évkönyv? Delray Party Store 7900 W Jeféerson Detroit, Mich. 48209 Detroit és környéke lapkezélője: Miklós György 11255 Allen Rd.Apt 420* Southgate, Mich. 48195 Telefon: 287-2856

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom