Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-11-05 / 41. szám
Thursday, Nov. 5. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Ágyudörges novemberben (folytatás az 1. oldalról) Ki is volt hát John Reed? Erre a kérdésre a legilletékesebb es legihletettebb választ lapunk egykori kiváló szerkesztőségi munkatársa, dr. Pogány Béla adta meg lapunkban az 50-es evek elején abban a cikkben, amelyben leírta John Reed utolsó amerikai gyűlésének körülményeit. E cikkből idézzük az alanti részleteket: Nem ok nélkül juttatja eszembe Petőfi alakját John Reed. Mind a ketten üstökösként, lobogó temperamentummal száguldottak át a történelem egén, hogy lázas tevékenységben elvillant élet után fiatalon adják meg magukat sorsuknak, de nevük és munkásságuk tovább tündököl a halhatatlanságban. Petőfi 26, Reed mint Jézus is, 33 éves korában fejezte be feledhetetlen életét. Gazdag családból származott, Portland, Oregonban született és a Harvard Egyetemen végezte tanulmányait, majd beutazta Európát. Két szilaj szerelem zúgott át életén, de ezeket is Ő alakította, nem azok őt. Öntudatra ébredésétől kezdve éles ellentétbe került környezetével, a jómódúak világával, amelynek üres és merev szokásait gyomra nem bírta bevenni. Talán már viharos ifjúságában is, amikor világfinak nézték, ösztönösen kereste azt az életformát, amely az elet es valóság hamisítatlan teljességet, az ember igazi szabadságát tartalmazza, mindenesetre mást, mint amit a vagyonos osztály vall a magáénak, hazug etikettjével, korlátáival és sznobizmusával. Loyola Ignác is dor- bézoló katonatiszt volt ifjúságában, Assziszi Szent Ferencet is a város leghirhedtebb, kalandos, mulatós aranyijaként ismerték ifjúságában, - mégis szentekké lehettek. Az 1914-ben kitört első világháború bőven szolgáltathatott neki uj anyagot. Korábbi cikkei és benyomásai a "Felkelő Mexikó" cimü könyvében jelentek meg. Mint haditudósító Oroszországba megy, megismerkedik a pártok vezetőivel, különösen a forradalmi párt vezéreivel, majd visszatérve Amerikába,- hozzáfog a haladó munkásság megszervezéséhez. Mint ennek a szervezetnek delegátusa, a Szovjetunióba akar utazni, de az amerikai hatóságok ekkor mar sanda szemmel néznek rá és megtagadják tőle az útlevelet. Azonban ezzel sem tudjak megakadályozni, hogy elhagyja az országot. Mint kazánfűtő elszegődik egy Christiniába, a norvég fővárosba készülő hajóra, de erről senki sem tud. A hajó indulását megelőző napon történt, hogy John Reed felkereste a magyar munkások központját, a Munkás Otthont engedélyt kérve gyűlés tartására. így találkozott hát a zseniális munkásvezér e's a magyar munkásmozgalom egy adott történelmi pillanatban. Magában véve talán nem olyan nagy eset, mint világtörténelem. De ügy vagyunk vele, mint az emberi történelem üstökösként végigszáguldó nagy embereivel. Hatalmas lényük, minden porci- kájában jelentős nagy életük minden megmozdulása, kisebb-na^yobb felvillanása lángcsóvát, izzó fényt, a történelem fényszóróját veti környezetükre, emberekre, eseményekre intézményekre. ÍGY JÁR AZ AKI NEM JÖN A BANKETTÜNKRE Most, hogy mar a N.Y. Times is beszámolt neves hazánkfia, Soros György fenomenális sikereiről Wall Streeten és azt követően fenomenális | veszteségéről augusztus végétől október 19-ig, - mi is előállunk egy nagy titokkal, amely - reméljük - gondolkodásra fog késztetni mindenkit, akit megtisztelünk bankettünkre, vagy bazárunkra való meghívással. Most már megmondhatjuk, hogy meghívtuk Mr. Sorost is az okt. 18—i őszi bankettünkre, amelyet - mint tudjuk - a Magyar Társaskör rendezett. Megígértük Mr. Sorosnak, hogy nagyon örülnénk, ha eljönne, szives fogadtatásban lesz részé, es olyan pörköltet ehet majd, amely után mind a tiz ujját megnyalhatja. Megírtuk, hogy a részvételi dij 10 dollár, de attól eltekintve mindenki annyi adományt ad, amennyit megengedhet magának. Van, aki 10 dollárt, van, aki 25, 50, esetleg 100 dollárt is ad. Nem tettünk ra célzást, hogy ha egy idős muhkanélküli olvasónk 100 dollárt ad ebédjegyre és adományra , akkor esetleg Mr. Soros, aki nem öreg és nem munkanélküli, esetleg beküld egy csekket 1-2 millió dollárról, amit könnyen megkeres 1-2 hét alatt. Mi azonnal beváltottuk volna a csekket, hogy ki tudjuk fizetni a terembért, es a tiszteletdijat Zitay és Kuti honfitársaknak nagyszerű muzsikálásukért. Sajnos, Soros ár nem válaszolt. Nem rendelt ebédjegyet. Nem küldött csekket 1-2 millió dollárról, tís igy most fájó szívvel értesültünk a N.Y. Times okt. 28—i számából, hogy Mr. Soros "Mutual Fund" üzlete valami 800 millió dollárt vesztett augusztus óta, nagy részét a bankettünket követő héten. Képzeljük el, mit jelentett volna Mr. Sorosnak az a 2 millió dolláros csekk? Meg se kottyant volna neki. Veszteségei pedig azzal a két millióval kisebbek lettek volna, és itt már a fantázia kezd elragadni bennünket. Tegyük fel, hogy Mr. Soros, értesülve a nemes munkáról, amelyet lapunk a béke ügyéért az amerikai-magyar barátság fokozásáért - amelyekben osztozik velünk - végez, elküldte volna azt a 800 millió dollárt csekkben. Persze, beváltottuk volna azonnal, megadtuk volna belőle a négy havi hátralékos fizetést szerkesztőinknek, akik julius óta fizetés nélkül dolgoznak. Azonnal 16 oldalra emeltük volna lapunk terjedelmét, főszerkesztőnknek vettünk volna belőle egy uj használt írógépet, mert a jelenlegiről sohasem tudja, hogy előre vagy hátra megy-e? Soros ár pedig egyetlen cent veszteség nélkül úszta volna meg a tőzsdekrachot, mert mi természetesen visszaadtunk volna 599 milliót a 800 millióból és csak egy vacak milliócskát tartottunk volna meg, amelyet Mr. Soros ezer örömmel hagyott volna nálunk. Nagyon fájlaljuk a dolgot, lelkiismeret- furdalásaink vannak. Talán energikusabban kellett volna felszólítanunk, annak a 800 milliónak a hozzánk való eljuttatására. Reméljük, ő is tanult az esetőól és ha legközelebb kopogtatunk ajtajánálj""vágy meghívjuk rendezvényünkre, nem fog habozni, hanem azonnal jelentkezik. Ez persze vonatkozik minden new yorki és környéki olvasónkra is, akár milliomosok az illetők, akár nem. ÚJABB VERESÉG Az NBC TV Vállalat 2,800 technikusának, direktorának, írójának kollektiv munkaszerződése március 31-én lejárt. Folytatták a tárgyalásokat abban a reményben, hogy elkerülhetik a sztrájkot. Az NBC szószólói azonban ragaszkodtak álláspontjukhoz: a szakszervezet adjon engedélyt ideiglenes munkások felvételére, akik a szakszervezethez tartozó és jelenlegi^ alkalmazottak munkáját lesznek hivatva elvégezni. Miután nem jött létre egyezmény e kérdésben, a sztrájk junius 29-en megkezdődött. A 2,800 sztrájkoló az alkalmazottak 30%- át képezte. Nagy lelkesedéssel és Összetartással folytatták a küzdelmet méltányosnak és jogosnak vélt követeléseikért, hiszen munkájuk biztosításáról volt szó. A sztrájk negyedik hónapjában a sztrájkvezetők a tagsag elé terjesztették az NBC eredeti ja islatát anélkül, hogy ajánlották volna annak elfogadását, vagy elvetését. E magatartásuk egyenlő volt a csőddel. Nem csoda, hogy a sztrájk a vállalat teljes győzelmével és az alkalmazottak vereségével végződött. A sztrájkyezetősóg nem léptetett életbe olyan lépéseket, amelyek szükségesek voltak a sikerhez. A Central Trade and Labor Council az a new yorki szervezet, amely a város egy millió szervezett munkását képviseli. Ennek a szervezetnek fel kellett volna sorakoztatnia a város szervezett munkásait, hogy 1./ Írjanak a G.E. vállalathoz (az NBC tulajdonosa) és követeljék az alkalmazottak panaszainak orvoslását. 2. /Naponta tömegtüntetést kellett volna szervezni az NBC épülete előtt és meggyőzni a vállalat nem sztrájkoló alkalmazottait, hogy ne lépjék át a sztrájkőrséget, vállaljanak szolidaritást sztrájkoló kollégáikkal. 3. /Bojkottmozgalmat kellett volna szervezni az NBC-TV programok ellen a sztrájk tartama alatt. Felelősek a sztrájk kudarcáért nemcsak a sztrájkvezetök, de az AFL-CIO helyi és országos vezetéfeége is, akik éltetik a munkások szolidaritását, de amikor tettekre van szükség, nincsenek a tettek mezején, tétlenek és tétlenségükkel segítenek a sztrájkban állók törekvését megsemmisíteni. A sztrájk kudarca rámutat a szakszervezeti vezetők járatlanságára, nemtörődömségére. Mindaddig, amig az ország szakszervezeti vezetői ilyen helytelen és káros magatartást tanúsítanak a harcra és áldozatra kész tagok iránt, az amerikai szakszervezeti mozgalom képtelen lesz megvédeni a tagság elemi érdekeit. L. L
