Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-19 / 7. szám
8. Thursday, Feb. 19. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO Illyés Gyula: A Putyt 154. A tanulást olyasminek tekintettem, mint a szegény beteg a drága kórházi ápolást; ha már ott voltam, igyekeztem, hogy gyarapodjak a pénzemért. Vagy mint a napszám- ba-járást? A dolgomat könnyűnek találtam, s rajta voltam, hogy ki ne csöppenjek belőle; amit kívántak még a kelleténél is jobban elvégeztem, mi volt ez meg igy is a kapálás vagy akár a szŐlokötözés mellett? Itt a városban senki sem ismert, szabadabban lélegeztem, mint a faluban. Az idegen utcákban volt valami a puszta kor- láttalanságából, ahogy később a nagy világvárosok is gyakran felidézték bennem a házi hatart. Csak néha lepett meg a szorongató érzés, amely azóta is meg-meglátogat, hogy a körülöttem lévő emberek egy nap rájönnek valamire, arra tán, hogy félreértésből fogadtak be s tűrtek meg maguk között es fülemnél fogva vezetnek vissza majd, oda, ahova való vagyok, a rácegresi istállók környékére. Ilyenkor elcsüggedtem. De aztán a százfejü léleknek az a feje, mely : nagyanyámból ojtódott belém, susogni kezdett, hogy kapaszkodj, erősítsd az állásaidat. A lelkemre nőtt púpot csak úgy tüntethettem el, ha kiegyenesedem, a többiek közül is. Még nem sejtettem mi végre, de rendszeresen keményen tanultam. Rövidesen jó tanuló lettem;- hogy később, mikor a lélek a nyomoritás ellen lázadozással tiltakozott, annál rosszabb legyek. Egyelőre azonban úgy látszott, minden szépen megindult. Midőn a puszta még egyszer visszarántott. Visszarántott es elengedett, de nem tudom, valami titkos fonalon nem akkor kötött-e legjobban magához. Az osztályban még két pusztai volt, körülbelül abból a rétegből, mint én. Mindketten abba a képzeletszü’lte felemás öltözetben, ahogyan a szegények az úri divatot elképzelik! Erről ismertünk egymásra. Az ejgyik az én nadrágjaim párját viselte, ráadásul rovátkás bársonyból, a másik harisnyát, de kék keresztcsikosat, mint az asszonyok. Riadtan kerültük egymást, mint a bohózatokban az álkisértetek. Osztva az osztály véleményét, lehetetlen figuráknak tartottam őket, bizonyára ők is annak tartottak engem. Egy-egy előkelőbb csoport körül ténfereg- tünk s boldogok voltunk, ha csak valami szolgai szerepre is, de maguk közé vettek. Pirulva emlékszem, mennyi buzgalommal, bőbeszédűséggel, mennyi hizelgéssel és ajándékkal akartam kegyüket megnyerni. Vidáman futottam a messze gurult labda után, természetesnek találtam, hogy a lovasjátékban, mikor egyik fiú a másik nyakába ül, én legyek mindig a ló. Igyekeztem kitűnő ló lenni. Már barátaim is voltak. Az egyik adóügyi jegyző fiai, akik szüleiktől nyilván figyelmeztetést kaptak, hogy törődjenek velem; apjuknak nagybátyám a köztisztviselői ranglétrán feljebbvalója volt. Egyszer magukhoz is meghívtak. Egy sereg lány közé botlottam be, de megálltam a sarat. Homonnay néni megsimogatta a fejemet, mint egy mezőről betévedt kutyusnak. A végzet egy mértanörán ért utói. /folytatjuk/ TERJESSZE LAPUNKAT J Pesti riport | BUDAPEST: Most adta ki a Központi Statisztikai Hivatal a jelentést 1986 gazdasági és népjóléti eredményeiről. E jelentésből közöljük az alanti figyelemreméltó adatokat: 1986-ban az aktiv keresők száma 28 ezer fővel, 0.6 százalékkal csökkent és az év végén 4,865,000 volt. Az anyagi ágakban 1.3 százalékkal kevesebben, a nem anyagi ágakban kb. két százalékkal többen dolgoztak, mint egy évvel azelőtt. A termelékenység emelkedése megközelítette a két százalékot. Az év folyamán folytatódott a vállalatok decentralizálása, fejlődött a vállalati szervezet és irányítás rendszere. A vállalatok majdnem háromnegyed részénél az ev vegéig megtörtént az uj irányításra való áttérés. E vállalatok 28 százalékát közgyűlés, 51 százalékát vállalati tanács irányítja, ötödé államigazgatási irányítás alatt működik. Népesedés, * egészségügy, oktatás 1987. január 1-én az ország népessége 10,622,000 fö volt, 18 ezerrel, 0.2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. 1986-ban 128 ezer gyermek született, mintegy 1700-zal kevesebb, mint 1985-ben, de valamivel több, mint 1983-ban és 1984- ben. Az ezer lakosra jutó élveszületesek száma 12.1 volt. Tavaly 146 ezren haltak meg, csaknem 1200-zal kevesebben, mint 1985-ben. Az ezer lakosra jutó 13.8 halálozás nemileg kisebb, mint az előző évben volt. A csecsemőhalandóság ugyancsak csökkent. Ezer élveszülött közül egyéves kora előtt 19 halt meg, eggyel kevesebb, mint 1985- ben. 1986-ban javult az egészségügyi ellátottság színvonala. A tízezer lakosra jutó orvosok szama 32.9-re emelkedett. Az év folyamán az általános orvosi és gyermek- orvosi körzetek száma 72-vel, a községi fogorvosi körzetek száma hattal emelkedett. Az egy körzeti orvosra és körzeti gyermekgyógyászra jutó lakósok száma 24 fővel, 1913-ra csökkent. A fejlesztések és megszűnések következtében a működő kórházi ágyak száma az év folyamán 1500-zal, 103,900-ra bővült. 1986-ban tízezer lakosra 97.8 kórházi ágy jutott. A szociális otthoni férőhelyek száma 1986. év végén 38.600 volt, hétszázzal több, mint egy évvel korábban. A bölcsödéi férőhelyek szama a múlt évben 1100-zal csökkent, és az év vegén 67,200 volt, száz bölcsődéskorura 17.8 hely jutott. 1986-ban az óvodai férőhelyek száma 2700-zal csökkent, de kevesebb volt az óvodáskorú gyermek is. így az óvódák zsúfoltsága mérséklődött. Az óvodáskorúak 92 százaléka jár óvodába. 1986-1987. tanévben az általános iskola nappali tagozatán 1342 ezren tanulnak, csaknem ugyanannyian mint egy évvel korábban. Az osztálytermek száma 1986— ban 744-gyel bővült. A tanulók 41.9 százaléka napközis. A 8. osztályt befejezők 94 százaléka tovább tanul: a korábbiakhoz hasonlóan fele középiskolában, fele szakmunkásképző, illetve szakiskolában. A középiskolák nappali tagozatain mintegy 800 fővel többen, a szakmunkásképző iskolákban ezerrel kevesebben tanulnak, mint az előző tanévben. A (középiskolákban tanulók Ötödé lakik diákotthonban. 1986-ban 52,300 fő érettségizett nappali tagozaton, 3600 fővel több, mint az előző évben. A felsőoktatási intézményekben csaknem százezren tanulnak, ebből 64,900-an nappali tagozaton. A 18-22 éves népességből a felsőoktatásban részesülők aránya 9.6 százalék. A nappali tagozatos hallgatók 47 százaléka lakik diákotthonban. 1986- ban 24,700-an szereztek diplomát. Idege nfor galom 1986-ban 16.6 millió külföldi látogatott Magyarországra, másfél millió fővel, tiz százalékkal több az előző évinél, és több mint az 1980-as évek bármelyikében. A külföldiek háromnegyede szocialista országból érkezett. A Magyarországot felkereső külföldiek közül 10.6 millió volt az olyan turista, aki egy napnál hosszabb időt töltött az országban. Számuk 900 ezer fővel, kilenc százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A magyar állampolgárok külföldi utazásainak száma 6.3 milliót tett ki, ez az 1985. évihez képest 800 ezres, 14 százalékos emelkedést jelent. A kiutazások 86 százalékában szocialista ország volt az úti cél. A nemzetközi idegenforgalom deviza- bevételeinek és -kiadásainak egyenlege az előző évinél nagyobb aktívummal zárult rubel- és nem rubelelszámolásokban egyaránt. ERDÉLY MÁSODIK TRIANONJA (folytatás a 7. oldalról) völgyi néppel sem, csak magával a nacionalizmus kakastollával, egy olyan derűsre hangszerelt vitában, aminek ő maga is Könnyed vita címet adta. Illyésnek egy képzeletbeli vitatárssal való beszélgetését idéztem franciául. "Van benned nemzeti érzés?" - "Már hogyne volna." - "Nacionalistának tartod magad?" - "Menj a csudába." Azt hiszem, a "va-t en au diable" visszaadta a magyar fenébe- küldés jelentését, ha a csuda szó jo izét nem is. Azután idéztem még - mivel a vitában a nemzeti és a nemzeti kérdés helyes kezeléséről is szó volt - Illyésnek az írószövetség közgyűléséhez intézett leveléből. Illyés a _ tapintat fontosságát emelte ki. Ez szükséges az "elkerülhetetlen nemzeti büszkeség és a végzetes, a mindenképpen elkerülendő nemzeti türelmetlenség okos elhárításához." Azzal folytattam, hogy Illyés Gyula nem nacionalista költő, hanem nemzeti költő, s ugyanakkor világnézetével, széles látókörével, humanista létével és természetesen költészetével és műfordításaival nemzetközi költő. Ez franciául azt hiszem, hatásosabban hangzott: "Gyula Illyés n’est pás un poete nationaliste, mais national..." és ehhez hangzásában jól kapcsolódott a "poete international" is. Miután a ma is érvényes aggodalmat kifejeztem, hozzátettem, ötven évvel ezelőtti jószándékaimra is emlékezvén: "E nagy költő gondolkodásának szellemében reméljük, hogy a romániai szocialista politika és a két világ nemzetközi együttműködése el fogja tüntetni az aggodalom felhőit."
