Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-12 / 6. szám

Thursday, Feb. 12. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. A kazahsztáni forrongás hátterében Tasnády T. Álmos: VÁLASZTÓJOG ÉS AZ EMIGRÁNSOK BRÜSSZEL. A Közös Piac országaiban elő emigránsok képviselői 2 napos konferen­ciát tartottak az Európai Parlamentben a Szivárványfrakció kezdeményezésére. A megbeszélések témaja az emigránsok választójogának kérdésé volt s annak során szenvedélyes tanúvallomások hangzottak el a különböző európai országban elő emig­ránsok helyzetéről és kívánatos több jógá­ról. Az emigránsok sok esetben több tíz­éves tartózkodás után is másodrangu pol­gároknak érzik magukat a befogadó orszá­gokban. A Közös Piac bizottság azon javaslatát, hogy csupán a keretében lévő országok emigránsainak adjanak választási jogot, a konferencia elvetette azzal, hogy ilyen megoldás veszélyes különbségét tenne a Közös Piac országaiból es más országok­ból származó emigránsok között. Példaként Hollandia szerepelt, ahol leg­utóbb az emigránsok is részt vehettek a városi és községi választásokon es meg­választhatok voltak. Egyébként az Európai Parlament már 1985-ben ajánlotta az emig­ránsok helyi választási jogainak beveze­tését és megbízta az egyik bizottságot egy jelentés elkészítésére. A helyzet az emigránsok számától is függ. Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban és Portugáliában mindösz- sze egy százaléknyi idegen található, ugyan­akkor Belgiumban, Franciaországban, az NSZK-ban és Luxemburgban 4-10 százalé­kos az emigránsok aránya. Eddig csupán három országban adtak helyi választási jo^ot az emigránsoknak: Hollandiában, Dániában és Írországban. A jelentés meg­jegyzi, hogy bizonyára nem véletlen ez, hiszen az említett országokban igen ala­csony az emigránsok aránya, ám a felté­telek ott is különbözőek: Hollandiában öt éves tartózkodáshoz, Dániában három éves, Írországban hat hónapos tartózkodás­hoz vannak kötve. Az ellentáborban attól tartanak, hogy az emigránsok választási joga befolyásol­na belpolitikai arányokat. Egy esetben külső befolyásra is kísérlet történt, II. Hassan király figyelmeztette a marok­kóiakat, hogy ne hajózzanak két lobogó alatt. Nézete szerint nem lehel kettős lojalitásról beszélni, jóllehet éppen az emigráns életmód természetes kísérője a kettős kötődés. Erről mi magyarok is beszelhetnénk, legalábbis azok, akik úgy vélik, hogy lehetséges a befogadó ország becsületes állampolgárának lenni és ugyan­akkor ragaszkodni a szülőföldhöz, az anya­nyelvhez és a származási kultúrához. A holland példa azt bizonyította, hogy az emigránsok választójoga nem befolyá­solta a belső politikai arányokat, az emig­ráns választók túlnyomó többsége nem szavazott szélsőséges jobboldali vagy bal­oldali jelöltekre. A brüsszeli konferencián résztvevő holland küldöttek egyike szerint a választójog körül kialakult vitát két té­nyezőre lehet visszavezetni: az egyik el­gondolás, amit a francia forradalom idején fogadtak el, azt vallja, hogy a nemzetet olyan polgárok formálják,, akik tartósan az ország területén tartózkodnak. Ebben a nézetben helye van a különbözőségek elismerésének. Ezzel szemben all az a felfogás, miszerint a nemzet a verrokon- ságon és a közös kultúrán alapszik, tehát nem tűr el egymás mellett élő, különböző kultúrákat. Ez utóbbi szélsőséges változa­ta került a nácik zászlajára. A december 17-18-án történt diákme^- mozdulások után az uj kazahsztáni vezetes - élén az uj első titkárral, Gennagyij Kol- binnal - a családi kapcsolatokra, a korrup­cióra épült irányítási gyakorlat megváltoz­tatását, a lakossági ellátás gyökeres javí­tását ígéri. Amikor tavaly novemberben, más magyar újságírók társaságában* lehetőségem nyí­lott ra, hogy a Tiensan hegység tövében, festői környezetben elterülő Alma-Ata városában néhány órás sétát tegyek, még semmi jel nem mutatott rá, hogy hamaro­san jelentős változások színhelye lesz a Kazah főváros. Sétálgatva a néhai Brezs- nyev elnök nevét viselő téren, a város monu­mentális épületei, mecsetei, pravoszláv templomai között, Alma-Ata nyugodt, megszokott, mindennapi életét élte. A Kazah Kommunista Párt december 16-i központi bizottsági ülését követő esemé­nyek után azonban a köztársaság egészé­ben alapos Önvizsgálat vette kezdetét. A Központi Bizottság azon a napon az 1964 óta első titkári posztot betöltő Gyin- muhamed Kunajev helyébe Gennagyij Kol- bint választotta a köztársaság első emberé­nek. Kunajev 1912-ben született, Kolbin 1927-ben. Az uj első titkár ezt megelőzően 1983 óta Uljanovsz megye pártbizottságának első titkára, korábban nyolc évig a grúz KB másodtitkára volt. A december 17-en es 18-án történt meg­mozdulások csak megerősítették: szükség volt az önvizsgálatra, a hosszú évek alatt felhalmozódott helyi ellentmondások fel­számolására, a moszkvai vezetés áltál kiadott hármas jelszó: "átépítés, gyorsítás, nyilvánosság" elvét vonakodva érvényesítő helyi vezetők kicserélésére. Mar az esemé­nyekről - üzletek felgyujtásáról, gépkocsik fetöréséröl - még aznap tudósitó TASZSZ- jelentés is fontosnak tartotta, hogy meg­különböztetést tegyen a megmozdulások­ban reszt vevő tudatlan^ tájékozatlan, a helyi muzulmán lakosokból kikerült, na­cionalista jelszavakkal feltüzelt fiatalok és az őket tudatosan befolyásolni szándéko­zó személyek között. A diákok jelszavaik­ba^ az uj első titkár, Kolbin orosz nemzeti­séget tették szóvá. A hivatkozási alap: a Szovjetunió más köztársaságaiban is az eddigi gyakorlat szerint az első titkár helyi nemzetiségű, a másodtitkár pedig orosz. A Kazahsztánban eddig követett káros káderkiválasztás gyakorlata mostanában számos elemzés targya. A Kazahsztanszkaja Pravda például rámutatott: a kulcspozí­ciókba mindeddig - gyakran családi össze­fonódások alapján - többnyire kazah nemze­tiségű személyek kerültek, holott a lakos­ság nemzetiségi összetétele ezt nem indo­kolná. Kazahsztán 16.1 milliós lakosságá­nak ugyanis a legutóbbi adatok szerint 41 százaléka oroáz, 36 százaléka kazah nemzetiségű. Az Izvesztyija egyik minapi cikke éppen a kazahsztáni események kap­csán mutatott rá, hogy több olyan köztár­saság is van, ahol a felsőoktatási intézmé­nyekbe, vállalatokhoz nem a munkájuk és korábbi eredményeik alapján kerülnek be a foglalkoztatottak, hanem a felvétel­nél nemzetiségi hovatartozásukat firtat­ják. Az újjáalakított kazahsztáni Központi Bizottság mindenesetre azonmód kijelöl­te azokat a gazdasági és politikai feladato­kat, amelyek a lehető leghamarabb kiindu­lási alapot teremthetnek a további nyugodt munka számára. Ilyen intézkedés például, Lakótelep Alma-Atában. A köztársaság népes­ségének 36 százaléka kazah. hogy március elsejéig ki fogják tiltani a kazah fővárosból azokat, akik "ingyenélés­sel, parazitasággal" vádolhatok. (Azokat tekintik ^ ilyeneknek, akik tavaly meggyőző indok nélkül négy hónapnál rövidebb ideig voltak állásban.) Kolbin elsó titkár a KB plénumán elmond­ta: a köztársaságban időnként tapasztalt ellátási gondok egyebek mellett arra is visszavezethetők, hogy eddig a miniszté­riumi vezetők és az egyéb felső szervek irányitói számára létesített külön üzletek forgalmazták elsősorban az igen keresett árucikkeket, igy például a köztársaság huseladásainak 30 százalékát. Kilátásba helyezte, hogy nemcsak megszüntetik ezt a gyakorlatot, hanem keményen megbün­tetik azokat, akik ennek további fenntartá­sára törekednek. M Az európai munkanélküliségről A munkanélküliség 1987-ben is 8.25 szá­zalék körüli szinten lesz a legfejlettebb 24 tőkés országot tömöritó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) térségében, akárcsak 1986-ban. Mindez azt jelenti - Írja a párizsi szék­helyű szervezet tanulmánya -, hogy 1987- ben is körülbelül 31 (millió ember - ebből 19 millió nyugat-európai - lesz munkanél­küli az OECD tagországaiban. Az OECD országok munkaügyi miniszterei szerint annak érdekeben, hogy javuljon a foglalkoz­Összesen* ____________________1985 I 960 1967_______ USA 7.2 7 Ó.OG Jo pán 2,6 2.8 3,00 NSZK 8.3 8,0 7.3 Franciaország 10,2 10.3 10.3 Nogy-Britannia 11,9 12 11,8 Olaszország 10.6 11 11.5 Kanada____________10,5 9,3 9,5 * A munkaképes korú lakosság százalékában látási helyzet, továbbra is alacsonyan kell tartani az inflációt, s törekedni kell a nem­zetközi kereskedelem korlátainak lebon­tására. Szükségesnek tartják azt is, hogy a munkaerőt hozzászoktassák az ideiglenes, korlátozott időtartamú és részmunkaidős foglalkoztatáshoz. Mint megállapították, a munkanélküli-segélyek nem oldják meg az állástalanok problémait. Módot kell találni arra, hogy valamilyen hasznos tevé­kenységet találjanak szamukra és megőriz­zek szaktudásukat. TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom