Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-05 / 5. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 5. 1987. Magyar riporter Bejrutban Az első bejrúti hetek legmarkansabb élményé éppen az, hogy mennyire másképp hangzik itt a "keresztény", "szunnita" vagy a "síita" szó, mint odahaza. Ezeknek a jelzőknek - a vallási hovátarto- zásnak - Libanonban legalább három értelmük van: jelentik a hivő embert, aki valamely vallási közösséghez tartozik - azaz egyházi es nem világi fogalom; tarsadalmi-szociológiai értelemben jelölheti, hogy ki milyen vallásban született, es nevelkedett - de ettél még bármilyen isten tagadója lehet az illető; végül lehet társadalmi-politikai, azaz hatalmi jelző: ez utóbbi sem takar feltétlenül istenhivo, vallásos embert - de bizonyos politikai státust, állásfoglalást feltétlenül. A libanoni zűrzavar a belső helyzet meg nem értésé sok esetben éppen e jelzők félreértelmezéséből adódik. Libanonban - ha politikáról van szó - a vallási hovatartozás valójában politikai hitvallást jelent és rendszerint semmi köze a valláshoz. A szunnita, ha nem követi a szunnita hatalmi kör vezetőit és elpártol, akkor a senki földjén találja magát, s nemcsak az egzisztenciájával játszik, hanem tálán az életével is. Ugyanez igaz a keresztényekre, síitákra, drúzokra és a többi közösség tagjaira. Ezért van ma oly nyomasztóan szüksége Libanonnak arra, hogy a társadalmi-politikai életben megszűnjék a vallási hovatartozás mindent eldö'ntő szerepe. S hogy a vallási hovatartozás mennyire politikai minősítés inkább, arról éppen az tanúskodik, hogy a különböző egyházak vezetői mind a felekezetek békés egymás mellett élését, ennek szükségességét hirdetik. Vagyis a vallási hovatartozásnak, ha nincs mögötte politikai motiváció, nincs különösebb jelentese, mint ahogy nem volt 1975 előtt sem. Jó pár éve azonban a különböző vallások politikai tartalma alaposan elterove vált: ezért is van háború. Ez a háború Nyugat-Bejrutban alaposan megnehezíti az életet. Az újságíró számára a telex például nemcsak munka-, hanem létfeltétel is: ha képtelen tudósítani, akkor a jelenléte merőben felesleges. Nyugat-Bejrutban azonban adagolják az áramot, mert hol ezt, hol azt a vezetéket, erőművet lövik szét. Az áramszünetekben nincs semmiféle rendszer. Ha valamelyik városnegyedben nincs áram, akkor rohanni kell egy másikba, ahol éppen van, s ha áram van, akkor meg mindig találni kell egy működő telexet. Az MTI telexe karácsony délutánján adott életjelt utoljára, majd márciusig meg sem mukkant. Ki kellett deríteni mi történt, és gondoskodni a megjavításáról is. Márpedig egy megosztott varosban - ahol van "keleti" telefon- és telexközpont, és van egy "nyugati" is - ez egyáltalán nem egyszerű dolog. A legnehezebb az illetékest megtalálni, de az illetékesek nagyon ritkák errefele. A sok-sok "illetékes", akivel találkoztam, mind mást mondott a telexvonalamról: beazott vagy szétlőtték, de "holnap", "egy hét múlva" működni fog. Bejrutban, ahol a hatalom szétzilálódott, szükségszerűen felbomlóban vannak a hatalom intézményei is: ezért ha bárki el akar intézni valamit, akkor a megfelelő emberhez kell fordulnia; ez a megfelelő ember rendszerint nem azonos azzal; aki - hivatala szerint - valóban illetékes lenne. Manapság a megfelelő ember Libanonban aranyat ér - csak meg kell találni. Annak, aki Libanonban akar dolgozni, meg egy tortúrán kell átesnie: meg kell szereznie a "papírokat". A sajtoigazolvány ügye viszonylag gyorsan bonyolódik. Nyugat-Bejrutban adják ki, és az illetékes hivatal is Nyugat-Bejrutban van. Egy hónap alatt megkapom. A második elengedhetetlen papír a külföldiek számára kötelező munkavállalási engedély. Ez már nehezebb dolog: a miniszternek kell aláírnia, es a miniszterek elfoglalt emberek. Szerencsére az illetékes miniszter muzulmán, tehat hivatala is Nyugat-Bejrutban van. Másfél hónap alatt azért rendben van a dolog. Most jön azonban a neheze: az említett két papir birtokában tartózkodási engedélyért kell folyamodni. Az útlevelet s minden eddig megszerzett papirt le kell adni egy nyugat-bejruti hivatalban, azokat valakik átviszik Kelet- Bejrutba, és az újságíró mór ebben a kelet- bejrúti hivatalban jut hozza azokhoz az okmányokhoz, amelyek nélkül nem tud dolgozni. Kelet-Bejrutba taxival megyek. Sok pénzt viszek, az okmányokért fizetni kell: van ahol csak bemondják az Összeget, van, ahol okmónybélyeget is ragasztanak a papírokra a pénz elleneben. A taxi is sokba kerül: a taxis sokat kockáztat. Az "átkelés" azonban már könnyen érzékelteti a libanoni életformát. A sofőrnek van egy idegesitÓ szokása: ujjait a hüvelykujja köré szorítja össze és fujdossa, mintha megégette volna. Eddig csak időnként csinálta, most másodpercenként. ( Oka van rá: Kelet-Bejrutba megyünk. At kell kelni a zöldvonalon. Megadja a nevét és a cimet; síita és attól fél, hogy esetleg elrabolják. Ez esetben tudja meg a világ, hogy ki is volt Ö. Meg- nyugtatomí?) azzal, hogy én is megadom a nevemet és címemet. Ahogy visszajöttünk, lezárják utánunk az átkelőhelyet és lőni kezdenek. Egy szép ifjú hölgy - sikeres libanoni üzletember felesége - panaszkodik: elege van. Párizsban éltünk - magyarázza -, de hazajöttünk. Most nem tudok aludni, altatókat szedek. Egyik pillanatban eláraszt a nyugalom, a másik percben ölni tudnék. - A kislányáról beszél: túndéri, négyéves gyermek. - Eleven, Örökmozgó, most mégis időnként rájön a depresszió. - A bezártság az oka - mondja -. Bejrutban a gyerekek korán fekszenek, délután öt órakor számukra veget er a nap. Sok mindent elviselnek, de a bezártságot alig. A gyerekzsurok délután háromkor kezdődnek, és ötkor véget érnek. Őt után veszélyes az utcára menni. Libanonban egy egész nemzedék sérült: a tizenegy éve tartó háború hatása azokon is érződik, akik ma huszonévesek. A szépasszony magyaráz: kocsija ócska, de azért vegyen másikat, hogy azt fényes nappal ellopják Ha lemegy a sarki fűszereshez, a legócskább farmerjébe Öltözik, hiszen nem akarja, hogy kirabolják. Lakása egyébként Párizsban is megállná a helyét. LŐNEK A TOJÁSOK Egy nyugat-bejruti tanárnó magyarázza a gondokat: fizetésük alig elég a megélhetéshez, de tanítani kell. Nem mindig sikerül. A bejrúti amerikai egyetem diákjai panaszkodnak: szürkület után nem mernek az utcara menni és az oktatás színvonala is egyre romlik. Mindegyikük külföldön képzeli el a pályáját. A libanoni "agyak" külföldre vándorolnak. LibanonCsak a páncélautó árulkodik arról, hogy a mediterrán idill látszólagos. nein. cló UC ct íb/A’IItMlll IcU'ia“ lékai is kimerülnek. Egy másik taxisofőr; bérli csak a kocsit, elloptak a sajátját. Három gyefck, iskola, feleség, lakas - no és az autó. Késő este is jár. Nem fél? Dehogynem - de élni kell! A libanoni taxisok zömé öélutah !ol-Óöl- kor hazamegy. Este hétkor az ötvenfontos utért az egyik sofőr a dupláját kéri. Viccel? - kérdezem. Leállítja a motort és fenyegetően hátranéz. A benzin uram, - mondja. Az övében pisztoly. Jobb a békesség - fizetek. Az utcán koromsötét, megint áramszünet van. Félórával később az erkélyről nézem végig, amint tizenéves suhan- cok géppisztollyal rámolnak ki egy szunnita lakást: a tulajdonos állítólag "független" nézeteket vall... Ha a tudósító már elintézte a telexet, megszerezte, a„, szükséges okmányokat, akkor először is élnie kell. ÖcjrÜtf kiküldetésre rendszerint egyedülállókat választanak; gyerekek nem jöhetnek ide, pillanatok alatt változhat a helyzet. Hozzá kell szokni az egyedülléthez, érteni kell egy kicsit a főzéshez. A tudosito a kemény tojást úgy "állítja elő", hogy vesz egy nagy lábast, belepakol egy tálca tojást, vízzel leönti, majd meggyujtja a gázt. Egy idő múlva kész a kemény tojás, be lehet pakolni az ereszei a (hűtőgépbe, és minden reggel ra lehet járni; gyors reggeli nescaféval, gyümölcslével. Ha elfogy, akkor megint jöhet egy talca tojás... Balesetek azonban adódnak. Kis túlzással azt lehet állítani, hogy Nyugat-Bejrutban minden este lének valahol (nappal is - de este feltétlenül). Kis idő múlva a fegyverzaj erejéből, irányából könnyen meg lehel állapítani, hogy kik lövik egymást, hol és milyen fegyverekkel. Egy szép estén tévézés közben hatalmas dördúlés volt hallható, s a tudósító nyugtázta magaban: ez aztán igazan közel volt. A dórdülések egyre hevesebb ütemben követték egymást, majd sorozatba olvadtak össze; az újságíró már "irta" magában a tudósítását az újabb heves csatározásról. Kisvártatva azonban rájött a lövöldözés okára: a kemény tojások alól elforrt az Összes viz, azok pedig szépén sorban, bejrúti módra nagyokat dörrenve felrobbantak. . I i De nemcsak tojás van: dán szalonna, prágai sonka, német virsli, olasz tej és spagetti, húsok, kolbászok, sajtok minden formában, minden országból. Zöldség, gyümölcs egész evben minden mennyiségben kapható: paradicsom- és földieperhegyek, narancs-, mandarinhalmok^ tetejükön ananásszal; articsóka, padlizsán - és még több tucatnyi olyan növény, amelynek a nevét legfeljebb egy odaadó háziasszony tudná (folytatás all. oldalon) * *.«* *• «
