Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-29 / 4. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 29. 1987. A MÁSODIK ÖZÖNVÍZ IRTA: GABRIEL GARCIA MARQUEZ NOBEL-DIJAS IRO CLEVELAND, Ohio. A két világháború között Amerikába vándorolt magyaroknak már csak alig egynegyede tartozik a lap olvasótáborába. De ha ez a munkásgárda már nem is áll a lap mögött oly nagy létszámban, mint régen, munkások ma is vannak es a munkássors napjainkban sem irigy— lésreméltó, mert az országot uraló felső ősz tály ma sem kíméletesebb a munkássághoz, mint volt 50-100 évvel ezelőtt. Az ő kezükben most is ott van a hatékony fegyver: Ha nem tetszik, nyitva az ajtó! Habár az utóbbi időben sok minden változott az iparban és több gép all rendelkezésre a munka elvégzésénél, mint 20-30 evvel ezelőtt, de ez sem a munkások miatt van, hanem a felfokozott munkatempó még gyorsabbá tétele végett. A már széltében- hosszában elterjedt 'komputerizálás is ezt a célt szolgálja. Tekintve, hogy magam is egy nagy vállalat alkalmazottja vagyok, tapasztalatból tudom, hogy az ipari munkásság helyzete (ami a munkaviszonyokat illeti) nem javul, sŐt 'súlyosbodik. A saját bárómon érzem azokat a megszorításokat, amiket a munkásság lefojtott indulattal vesz tudomásul. Nálunk például egy idő óta azon dolgozik az igazgatóság, hogy miképpen tudná leredukálni több es több munkakört, helyesebben, hogy mikent tudná elvégeztetni két vagy három ember munkáját egy emberrel, amit részben mar valóra is váltott. Ezekről az elszomorító tényekről persze nem készítenek filmet es nem írnak róla a bulvárlapok, sem a kispolgári lapok, mert az nem volna szenzáció és nem volna szórakoztató. Remélhetőleg az Amerikai Magyar Szó sohasem lesz kénytelen olyan olvasóknak Írni, akiket ez szinten nem érdekel. Takács L. WINNIPEG, Man. Késve küldöm az Évkönyv rendeléseket, kérem küldjék címemre és két barátomnak. A karácsonyi ünnepeket a kórházban töltö'ttem, de jelenleg ^ár otthon lábadozom. Békés újévet kívánok a szerkesztőségnek, a belső- es kulsÓ munkatársaknak, a Magyar Szó olvasótáborának es sok jó egészséget. Louis Pollack A Honda vezet az USA ban Bár saját országukban, Japánban, a Honda autók eladási forgalma kisebb, mint a Toyotáé és a Nissané, itf az USA-ban a legnépszerűbb japán autó. 1986-ban 693,000-t adtak el belőle. Csak a General Motors, a Ford és a Chrysler ad el több autót az amerikai piacon. "1990-ben több, mint egy millió dolláros forgalmat fogunk lebonyolítani az USA-ban" reménykedik és dicsekszik a Honda vezetősége. Ez a cég volt az első, amely az USA-ban létesített autógyárat, mégpedig Marysville, Qhioban. A munkások ott leszavazták a szakszervezethez való csatlakozást. A Toyota cégnek is van telepe Amerikában, Fremont, Californiaban, ahol az autómun- kasok szakszervezetéhez tartoznak a munkások. TERJESSZE LAPUNKAT Egy perccel az utolso robbanás után az emberiségnek több mint a fele halott lesz, es a füstben-langban elhamvadó kontinensek pora megsemmisíti a napfényt; ismét teljes sötétség borul a világra; a sárgavörös esŐzuhatagok és a jegesen Örvénylő szelek alapjában megváltoztatják az óceánok kiimáját, megfordítják a folyók folyását, a halak szomjan halnak a lángoló áradatban, a madarak nem találják többé az eget; a Szaharat örök hó fogja borítani^ a hatalmas Amazonas-medencét jégeső pusztítja el, a rock és a szívátültetések korszaka a kezdet kezdetének jégkorszakához t tér vissza. Az első döbbenetét átélt néhány ember, vagv azok, akik a végzetes hétfő .délután három orakor, a nagy katasztrófa időpontjában abban a kiváltságos helyzetben voltak, hogy biztos menedékben tartózkodtak, csak azért menthették meg életüket, hogy utána iszonyú emlékeitől gyötörve meghaljanak; a végleges káosz mindent elborító nedvességében és örök éjszakájában egyedül a csótányok lesznek azok, amelyek valamelyest a hajdani életre emlékeztetnek majd. Mindez nem Janos jelenéseinek gyenge plágiuma, hanem egy kozmikus katasztrófa előrevetített vizioja, egy katasztrófáé, amely akár ebben a pillanatban is bekövetkezhet a nagyhatalmak fegyverraktárai atomarzenálja akar csak kis részének szándékolt vagy veletlen felrobbanása következtében. A helyzet ugyanis ez: ma a világon több mint 50 ezer hadrendbe állított atomrobbanófej létezik, hétköznapibb megfogalmazásban ez annyit jelent, hogy minden ember, a gyermekeket is beleszámítva, négytonnányi dinamitot tartalmazó hordón kuporog, s ha mindez fölrobban, tizenkétszeresen kiradírozhatja az élet minden nyomát a Földön. A fejünk fölött lebegő hallatlan fenyegetés pusztító potenciálja elméletileg lehetőve teszi a Nap korul keringő négy további bolygó használhatatlanná tételét es a naprendszer eképpen történő befolyásolását. Egyetlen tudomány, egyetlen művészet, egyetlen ipar nem duplázta meg oly sokszor Önmagát, mint negyvenegy ev alatt az atomipar; az emberi szellem egyetlen más alkotása sem rendelkezett még ekkora hatalommal ahhoz, hogy véget vessen mindennek. E leegyszerűsített borzalmakra az egyetlen vigasz - ha ugyan használható valamire - az, ho^y bebizonyítható: az emberi elet fenntartása a Földön még mindig olcsóbb az atompestisnél, mert a leggazdagabb országok halálsilóiba béklyózott iszonyú apokalipszis révén már puszta léténél fogva is elherdáljuk egy jobb élet minden eshetőséget. Az Indiának nyújtott segélyakcióban például ezt már elemi számtani műveletekkel is be lehet bizonyítani. 1981-ben az UNICEF kiszámította, mennyibe kerülne egy program, amelynek célja a világ 500 millió legszegényebb gyermeke alapvető problémáinak a megoldása (az anyákat is beleszámítva). Ebbe bennefoglalta- tott az elemi szanitárius segítségnyújtás, az elemi oktatás, a higiéniai feltételek javítása, az ivóvízellátás és a táplálék. Mindez elérhetetlen vágyalomnak tiint, mert a program 100 milliárd dollárba kerülne. Pedig^ ez alig éri el 100 stratégiai B-l bombázőgépnek es annak az alig 7000 cirkálórakétának az előállítási költségét, amely utóbbira az USA kormánya egymagában 21 milliárd dollárt kivan költeni. Ami az egészségügyet illeti: a Nimitz- osztály tiz-tizenöt repülőgép-anyahajénak költségé (az USA az ezredfordulóig épit majd ennyit) elegendő lenne az egymilliárd ember számara megvalósítandó, megelőző maláriaprogramra, mivel csak Afrikában több mint 14 millió gyermek halálát lehetne elkerülni. Ami a táplálkozást illeti: a FAO közlese szerint tavaly 575 millió ember éhezett; a számukra szükséges minimális kalóriamennyiség kevesebbe került volna, mint az Amerikában gyártandó 223 MX-rakéta közül 149-nek az előállítási költsége; 27 ilyen rakéta árából meg lehetne vásárolni mindazokat a mezŐgazdasagi felszereléseket, amelyekkel önellátóvá lehetne tenni az elkövetkezendő négy évben a szegény országok élelmiszer-ellátását. Egyébként ez a program nem érné el az 1982. évi szovjet katonai költségvetés kilencvened részét sem. Ami az oktatást illeti: két Trident atomtengeralattjáró költségével, amelyből az USA huszonötöt kíván építeni, vagy hasonló számú Typhoon tengeralattjáró költségével, amilyeneket a Szovjetunió épit, meg lehetne kezdeni az analfabetizmus világméretű felszámolását. Az iskolák építését es azoknak a tanítóknak a kiképzését, akikre e program többletkövetelményei kielégítésére lenne szükség a harmadik világban a legközelebbi tiz évben, 245 Trident-II rakéta költségéből lehetne fedezni, s akkor meg mindig megmaradna- 419 rakéta, amelyből az oktatást tizenöt évig fedezni lehetne. Végezetül hadd mutassak ra arra, hogy a harmadik világ valamennyi tartozásának eltörlése es gazdasági gyógyulásának költsége tiz ev alatt kevesebbe kerülne, mint ugyanezen idő alatt a világ fegyverkezesi kiadásainak az egyhatoda. De még énnél a hihetetlen gazdasági pazarlásnál is nyugtalanítóbb és fájdalmasabb az emberi tényező eltékozlása. A hadigazdaság nagyobb számú tudóst tart fogva, mint amennyit az emberiség történetében bármikor is egyetlen vállalkozásra koncentráltak. Ezek a mi embertársaink, akiknek nem ez lenne a természetes helyük, akiknek felszabadítása feltétlenül szükséges lenne, hogy az oktatás területén segítsenek, és segítsenek megteremteni azt, ami egyedül megmenthet minket a barbárságtól: a béke kultúráját. E drámai bizonyosság ellenere egyetlen pillanatnyi fegyverszünetet sem sikerül elemi a fegyverkezési versenyben. Most, amikor ebédelünk, elkészült egy uj atom- robbanofej; holnap, amikor fölebredünk, a gazdagok féltekéjének halalfegyver-rak- táraiban már kilenccel szaporodott a számuk. Egyetlenegynek a költségei elegendők lennenek ahhoz, hogy egy napig szantálfával fűszerezzék a Niagara-vizesést. Korunk egyik nagy írója egyszer föltette maganak a kérdést, vajon a Fold nem más planéták pokla-e? Meglehet, még ennél is sokkalta kevesebb lesz: feledésbe merült tanya, amelyet istenei a nagy univerzális haza peremen feleltettek. Am, az az egyre inkább tért hódító feltevés, hogy a Föld a naprendszer egyetlen helye, ahol az élet csodalatos kalandja végbement, kíméletlenül nyomasztó végkovetkeztetesre vezet: a fegyverkezesi verseny az ésszel ellentétes irányba halad.
