Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-22 / 3. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 22. 1987. Illyés Gyula: Befejezetlen múlt 150. Túl gyors volt az átalakulás? A második nemzedek tántorgott és vakultan pislogott a felső fényen, berúgott az érés, szabad levegőtől s( rövidesen elvesztette lába alól a talajt. Oh, fejlődni fejlődött... Mint a hideg égővböl az egyenlítő alá plántált növény, duzzadt és ragyogott, de épp ez a hirtelen és hangos tündöklés figyelmeztetett, hogy saját magát eszi. Valami beteg hiszékenységtől hajtva rohamosan nőtt, egyre magasabbra, egyre messzebb a gyökértől. A fiuk "boldogultak" az életben. Az iram, melyet átvettek, nem egyet magasra röpített a régi keretből; minél magasabbra, annál nagyobb veszélybe, mert annál nagyobb idegenségbe. Amilyen biztos szövetkezesben, megtartó közösségben eltek hajdan az apák, olyan ingó talajra kerültek a fiuk; kapkodtak, botladoztak s szivükbol-lelkük- b'öl kifordulva idegesen siettettek valami titkos büntetés beteljesedését, ha nem magukon, hát fiaikon. Nem voltak rokonszenvesek, bár igazan mindenképpen ártatlanok voltak. Árulók lettek, de ugyan minek az árulói? Maguk sem tudták, ilyesmi eszükbe sem jutott. De lelkületűk mégis az árulók, vagy legjobb esetben a számüzöttek nyugtalan, önemésztő lendülete volt. ^ A nagyszülők kiállásával megtorpant a támadóhev a mi családunkban is. Apám szülei egy fiukat taníttattak; a többit, semmi áldozatot nem sajnálva, legalább a falusi kézművesség szintjére igyekeztek felnyomni. Nagyszámú unokáik közül hat fiú került középiskolába; tanulmányait csak kettő fejezte be. A második nemzedék megállt, a harmadik pedig bomlani kezdett, s az a veszély fenyegette, hogy lezuhan, mélyebbre, mint ahonnan az ósók megindultak. Igaz, az idő is becsapta Őket. A világ nem volt többé oly könnyű vadászterület, amilyennek az öregek látták. Mindez akkor, midőn az én sorsom is dűlőre jutott. Megkaptam a negyedik elemiből a bizonyítványt, a tanítónak már megszokott megjegyzésével, mely minden negyedik elemisre oly találóan ráillik: "kezdeni kellene valamit ezzel a fiúval". Nagyanya Cecén fÖlfülelt. Azután, mikor a vacsora utáni találgatásoknál egyéb hetekig nem történt, egy nap megjelent nálunk, még fejkendo- je oldozása közben bevallotta, hogy miattam jött. Rosszat sejtve vonultam ki a lóhoz. Nehezen viseltem el már akkor is, hogy jelenlétemben jövőmet szabdalják. Anyámat persze nem kellett biztatni, de apám előtt nem állt valami különös becsben a betű és az iskola. Akkoriban a mészárosok sorsa kápráztatta el - egész nap kocsin ülnek, úgy járjak a pusztákat, vesznek egy borjüt, kimérik s máris öt pengőt kerestek s ráadásul a bort. Magának már se ereje se hite nem volt, hogy ezt megkísérelje, de bátyámat is, engem is erre a pályára szánt. Nagymama azonban kitartott. Irt a nagybácsinak, aki nemrég hajlandó volt örökbefogadni engem. Eredménytelenül. Eredménytelenül kísérletezett egy másik nagybácsinál is, aki olyan városban lakott, ahol volt gimnázium. Kétségbeejtette a közöny, elsősorban az enyém. A könyörgő leveleket nekem diktálta, mert noha rengeteget olvasott, ke- zeirásában csak a legközelebbi hozzátartozói ismerték ki magukat. Folytatjuk A kép döbbenetes, még negyven évvel az események után is. Miközben emberek százezrei marhavagonokba zsúfoltan indulnak a haláltáborok felé, addig - mint Török Sándor iró, újságíró visszaemlékezéséből megtudjuk - "A palotában például többféle áésé^ volt. Ott volt a díszes, pompázatos, középkori köpenyes, sisakos, ala- bardos disztestőrseg, amelyik az őrségváltást végezte. Azután ott voltak a zöld ruhás, paszomántos igazibb testőrök, az ajtónállók. És volt egy harmadik őrség: az udvarlaki Őrség, válogatott katonák és tisztek diszegysége... De a téren, az udvarlaki őrséggel farkasszemet nézett egy német tank és a tankon kívül a német őrlánc. Figyelték, hogy mi van a palotában, és azt hiszem, sok mindenről tudtak." S miközben a marhavagonok útnak indultak, a németek kifosztottak a megszállt országot, majd hadszíntérré tették azt. Horthy István kormányzóhelyettes Özvegye "Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és az I. hadtest önkéntes főápolónője" beadványnyal fordul Sztójay Döme miniszterelnökhöz, amelyben a Magyar Vöröskereszt nevében engedélyt kér a "deportáltakat szállító vonatok üditőszolgálatának ellátásához." S ezt csak azért emeljük ki, mert érzékletessé teszi: micsoda kor volt az, amelyben ez a kérelem pozitív tett lehetett. Erről a korról szól Szenes Sándor Befe- jeztelen múlt, Keresztények, zsidók, sorsok címmel magánkiadásban megjelent könyve. Nem mindennapi előszóval indul a kötet: "A történelmi egyhazak... képtelenek voltak felelősen értékelni ezt a gyilkos, embertelen, a keresztény üzenetet alapjában tagadó (légkörtj amiben éltek, és ami végeredményben eppen úgy fenyegette magát az egyházat is, mint a zsidóságot..." - írja dr. Nyíri Tamas, a Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémia tanszék- vezető tanara. Szenes a kortársakkal készített interjúiban arra keresi a választ: mit tettek, s mit mulasztottak el a magyar egyházak a fajüldözés éveiben. Nyíri Tamás kimeletlen őszinteséggel, ugyanakkor tárgyilagosságai, egyben megadja a kötet alaphangját is, amikor a négy évtizeddel ezelőtti események okait igyekszik katolikus-teológiai szempontból is feltárni. Ez a könyv nem sorolható be egyszerűen a mostanában érthető módon gyarapodó memoárirodalomba. Olyan kérdéskört jár körül - a zsidó-kereszteny-keresztyén viszonyt e szörnyen nehéz korban -, amely- lyel a tudomány még nem is( foglalkozott, és amelyet a sajtó is tabuként kezelt, a témával kapcsolatos érzékenység miatt. Két oldalon is: hiszen a felebaráti szere- tetet hirdető történelmi egyházakat - mint azóta is kiderült, s mint ez a kötet is bizonyítja - ha nem is egyforma mértékben, de felelősség terheli az akkori tragédiákért. Emellett a szerző nem hagyhatta figyelmen kívül a másik, a szenvedő fél érzékenységét sem, az érthető, de nem elfogadható elfogultságot, amely elfedte azt is, amit bátor keresztények mindezek ellenére tettek. Szenes Sándor imponáló felkészültséggel, a felelősség tudatában vitázik, szenvedélyesen is ha kell, interjúalanyaival - az igazság kiderítéséért. "Eredetileg csak egy rövid dokumentáció megírására készültem - írja - arról, hogyan és mikor került Magyarországra az Auschwitzi Jegyzőkönyv, az elsÓ, (hiteles írott beszámoló erről a haláltáborrol... a téma azonban nem hagyta magát a szűk keretek közé szorítani." Az olvasó részletes beszámolót kap a JegyzÓkönyv magyarországi sorsáról. Amely sors korántsem mellékes: a református egyház közreműködésével lefordított, és nemcsak az egyházi vezetők, de az állami vezetők körében is ismertté vált Jegyzőkönyv elolvasása után másképp esett latba azok felelőssége, akik ismerték ezt a szöveget^ mint azoké, akik elhitték a "hivatalos" verziót, mely szerint a deportáltakat csak munkára viszik. Minthogy a református egyház közvetítésével vált ismertté itthon a Jegyzőkönyv, sok református lelkész és egyházi vezető - az életveszélyt és a mártiromságot is vállalva - hamis keresztlevelekkel, bújtatással emberek ezreinek életet mentette meg. Sajnos nem sikerült megvalósítani az általuk javasolt közös pásztorlevél megfogalmazását és közzétételét a zsidóüldŐ- zések ellen. Pedig Serédi hercegprímás 1944 májusának derekán, tehát a deportálások kezdetén megkapta a Jegyzőkönyvet. Am mint azt dr. Kis György esperestől megtudjuk, az alsóbb papság előtt elhallgatták azt: "...tudomásom szerint a paptestvérek túlnyomó többsége, azt is mondhatnám 99,9 százaléka 1944 nyaran nem tudott a haláltáborokról." Seredi mindenekelőtt a holland példára hivatkozva utasította vissza a közös pásztorlevél elfogadását, igy végül is a haláltáborok valóságának közzétételét, s később is csak egy, a katolikus egyház által kibocsátott pásztorlevél közzétételében gondolkodott. Hollandiában ugyanis egy hasonló akció után az egyházakat is üldözték a náci megszállók. Dr. Zakar András katolikus lelkész visszaemlékezése szerint - Ő a bíboros titkára volt ezekben az időkben - "az egyházak közös pásztorlevelének sikere a prímás számára kétséges volt, a maga pásztorlevelének sikereben pedig biztos volt..." Éliás József református lelkész hangsúlyozza: "1944 júniusának mulasztása azért olyan iszonyú, mert a közös egyházi fellépés még megmenthetett volna 130-150 ezer vidéki zsidó embert, azokat, akiket akkor még nem deportál- tak." ( ( A miértre választ adó, mélyebben lévő okok között a legfontosabb persze a Horthy- kormányzatnak, a jobboldali politikai rendszernek és a katolikus egyház vezetésének a hosszá évtizedes Összefonódása volt. F. R. MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Klein Comell-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Bivd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: • Prosztata problémák • Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő • Vese- és hólyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk
