Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-18 / 24. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 18. 1987. MILYEN EMBER VOLT ANDY WARHOL? A BŰNTUDAT (folytatás a 7. oldalon) Jaspers megírta hires tanulmányát A bűnös­ség kérdéséről. Akkor különbséget kellett tenni a tettesek személyes bűnössége es azok kollektiv felelőssége kozott, akik - bármely érthető okoknál fogva - nem tettek semmit. Ez a megkülönböztetés nem érvényes már a később születettek problémájára, hiszen nekik nem róható fel nagyszüleik és szüleik tétlensége. Vajon egyáltalán fennáll-e még esetünkben a kollektiv felelősség problémája? Továbbra is érvényes az az egyszerű tény, hogy a később születettek is olyan életformában nőttek fel, amelyben az lehet­séges volt. Azzal az életősszefüggéssel, amelyben Auschwitz lehetséges volt, a mi életünk belsőleg fonódik össze. Élet­formánk - a családi, helyi, politikai és intellektuális örökségek nehezen szétbogoz­ható szövedéke révén, vagyis egy olyan történelmi miliő révén, amely azzá tett bennünket, akik ma vagyunk - összefügg szüléink és nagyszüleink életformájával. Egyikünk sem lopakodhat ki ebből a miliő­ből, mert identitásunk egyénenként és németekként feloldhatatlanul összefűz vele. Ez a mimikától és a testi gesztusok­tól a nyelven at egészen a szellemig haj- szálér-halózataig terjed. Amikor például külföldi egyetemeken adok eló, sohasem tagadhatnám le azt a mentalitást, amely­be beágyazódtak a Kanttól Marxig és Max Weberig kimutatható, olyannyira német gondolkodásmód nyomai. Ragaszkodnunk kell tehát hagyományainkhoz, ha nem akar­juk megtagadni önmagunkat. Magam is egyetértek azzal, hogy semmi ok sincs efféle kitérő manőverekre. De mi követke­zik a szörnyűséges bűntettekkel megmer- gezett hagyományok és életformák ezen egzisztenciális összefonódásából? A bűn­tettekért egykor egy egész, a jogállamára es humanista kultúrájára büszke, civilizált népet felelőssé lehetett tenni - ez volt a jaspersi értelemben vett kollektiv felelős­ség. El sem tudnám képzelni például, hogyan "normalizálódhatna" ez esetben belátható időre például az NSZK és Izrael kapcsolata. Negyven év múltán tehát más formában ismét kirobbant a viszály, amelyet Jaspers annak idején oly nehezen( tudott elcsiti- tani. Folytathato-e a Nemet Birodalom jogutódlása, folytathatók-e a nemet kultúra hagyományai. anélkül, hogy vállalnánk a történelmi felelősséget azért az életfor­máért, amelyben lehetővé vált Auschwitz? S felelősséget vállalhatunk-e másként azo­kért az összefüggésekért, amelyek a bün­tettek kialakulásához vezethettek, ame­lyekkel egyéni létünk történelmileg össze­fonódott, mint hogy szolidárisán emléke­zünk vissza az immár jóvátehetetlenre, s elgondolkodva, bírálva vizsgáljuk sajat identitásteremtó hagyományainkat? Ha helyesen Ítélem meg a helyzetet, a szakmában főként három álláspont jege- cesedett ki: a nemzetiszocializmus kor­szakát vajgy a totalitárizmuselmélet szem­szögéből ábrázolják, vagy Hitler személyét és világnézetét állítják a középpontba, vagy az uralmi és társadalmi rendszer struktúráit állítják az előtérbe. Egyik-másik szemlélet bizonyára megfelel a kívülről felvetett relativizálási és elegyengetési szándékoknak. De még az a felfogás is, amely Hitler személyére és faji mániájára összpontosítja a figyelmet, csak akkor érvényesül a konzervatív elitet felmentő revizionizmus érdekében, ha megfelelő perspektívából és hangsúllyal prezentáljak. Ugyanez vonatkozik azokra, akik azt a zavaros tézist hirdetik, hogy a Gulág sok­kal "öseredetibb", mint Auschwitz. 1968-ban Andy Warholt revolverrel súlyo­san megsebesítette egy elmebeteg nő. "Amikor rám lőtt - számolt be a művész később a merényletről -, két lövedék hatolt at a gyomromon, majámon, lépemen, bár- zsingomon, a jobb és a bal tüdőmön. Az orvosok és minden ismerősöm, de magam is biztosra vettem, hogy meghalok, fel is készültünk rá - azután mégsem haltam meg. De azóta is arra gondolok: bárcsak meghaltam volna, már túl lennék az egé­szen." ( 58 esztendős korában, epehólyagműtét es szívroham végzett vele. A régi, látszó­lag sztoikus halálvágy azt az érzékenységet tükrözte, amely a hatvanas évek legforra­dalmibb és Amerika leghíresebb kortárs művészévé tette, Andy, a kisember, aki - ügy tűnt - "soha nincs jelen", rendkívül szenvtelen; ez egyesek szemében végső elidegenedésnek, másokéban patalogikus ürességnek látszott. Egy írásban igy jelle­mezte önmagát: "A közönyös pillantás... a szenvelgő unalom... a kétségbeesésben gyökerező csillogás... a sápadt, halk, varázs­latos jelenlét... a homályos leselkedő, kis­sé baljós kisugárzás... a krétafehér albinó- bór... a kócos ősz haj... mindaz vagyok, amit lapkivágataim állítanak rólam." S milyen vaskos album volt ez a lapkiva- gat-gyűjtemóny! Amikor a hatvanas évek derekán szárnyra vette a hírnév - miután megfestette a Campbell-féle leveskonzer- veket, szoborba öntötte a Brillo-dobozokat, selyemre festette Marilyn Monroe és Eli­zabeth Taylor portréit -, a hírközlő esz­közök döbbenten ismertek fel jelentőségét. Igen, igen, "művesz", Írták és mondták, de hát ez a pasas nem áll elő hermetikus csöppentésekkel, mint Jackson Pollock, titokzatos vagdalásokkal, mint Willem de Kooning, hanem egyenesen a képregények­ből, a showbiznisz területéről vagy a hir­detési rovatokból veszi témáit. Ma mar mindez közhelyszámba megy, pedig - a művészet lényegét illetően - ekkoriban következett be a legradikáli­sabb fogalomváltozásunk. Néha azt mondják, Andy Warhol újfajta mesterségbeli tudást hozott a művészetbe. Pedig csak annyit tett, hogy a művészétét természetes folya­matnak tekintette, olyannak, ami a kultú­rából ered, s nem a művesz lelkének rej­tett rugóiból. Észrevette, hogy a kultúra tömegtermelésben _ előállított képekből áll, amelyek százával és ezrével vetik magukat a képfogyasztókból összetevődő* népességre. így azután végül is - világhí­rűvé vált gyermeki logikával - ezekből a képekből állította össze művészetét. Amikor először állították ki leveskonzerv- képeit (egyenként 100 dollárért) a Los An^eles-i Ferus-galeriában, egy szomszédos galéria valódi Campbell-leveskonzerveket tett a kirakatába: ők 29 centért adják az "igazit". Igaz, azóta fölment a leveskonzerv ára, am Warhol műveié rakétaszerűén szökött a magasba: az aukción igen találóan "200 dolláros bankók" néven hozták forgalomba. Örökségének becsült érteke 15 millió dol­lar, ennek túlnyomó részét egy alapítvány­ra hagyta, "a képzőművészetek támogatá­sára". * I • Élete a bizarr es a komikus paratlan egyvelege. Andrew Warholaként született Pittsburghban, szülei cseh származású munkások voltak. A nagy válság fojtogató eveiben nőtt fel; többek között zöldségét árusított, végül sikerült bejutnia a Carnegie Institute of Technologyba, ahol képszer­kesztést tanult. Aztán New Yorkba költö­zött^ és kezdte körbejárni a hirdetési ügy­nökségeket. Vásárolt egy nagy csokrot, és minden titkárnőnek átnyújtott belőle egy szálat. A végső megaláztatás akkor érte, amikor rajzait bemutatta Carmel Snownak, a Harper's Bazaar hires főszer­kesztőjének, s a lapok közül egy svábbogár maszott ki. "Annyira megesett rajtam a szive, hogy alkalmazott" - emlékezett Warhol. Warhol élettörténete semmiben sem hasonlít Van Goghéra vagy Cezanne-éra; inkább maga is valamiféle pop-art sztori. Paratlan érzékenység, sajátos, traumati- zált ( naivitás, egy hipszter gyermeki ártat­lansága jellemezte. Ugrása a cipók forma­tervezéséből a pop-art kulcsfontosságú jelképeinek a hangszerelésébe: a modern művészet egyik döbbenetes minőségi ug­rása volt. Rákényszeritette az emberekre a felismerést: a művészetet ezentúl közös tapasztalataink anyagából kell megalkot­ni. Mint valamennyi nagy amerikai művész eseteben, Warhol személyisége, emberi jelenléte es hatása is befurakodott művé­szetének pályagörbéjébe. Az ifjú női szu­persztárok, akik közül sokan gazdag család­juknak fordítottak hátat és gyűltek köré manhattani stúdiójában, szentként és démon­ként kezeltek. Am a legünnepeltebb és legtragikusabb, Edie Sedgwick, röviddel, mielőtt 28 éves korában, sokéves kábító­szerezés következtében meghalt, "szadis­ta fereg"-nek nevezte Warholt. Nem biztos, hogy a szerencsétlen Edie- nek igaza volt. De gyötrő szavai azt ér­zékeltetik, hogy Warhol szenvtelen égyéni- sége és hűvös művészete mögött olyan konfliktusok es torzulások rejtőztek, ame­lyeket elemi erővel tükrö’znek legfontosabb müvei. Henry Geldzahler - Warhol barát­ja és a művészeti élet egyik legfőbb kulisz- szák mögötti mozgatója - elmondta, hogy egy ízben hajnali fél kettőkor Warhol föl­hívta: haladéktalanul találkozniuk kell, nagyon fontos dologról van szó. Amikor azután találkoztak egy vendéglőben, War­hol azt mondta: "Mondj már valamit." Ez valamiféle segélykialtásként hangzott, állítja Geldzahler. "Néha azt mondta, el­fogja a halálfélelem, ha lefekszik aludni. Így aztán csak hevert az ágyban és hall­gatta a szívdobogását." 1985-ben ezeket irta: "Mindig felirat nélküli sirkövet szerettem volna. Sem sir- vers, sem név." Majd hozzátette: "Nos, tulajdonkeppen szeretném, ha igy szólna a felirat: 'Koholmány'." S ez olyan szomorú és szorongó bűcsusor, amilyet művész még aligha irt le. Nyugodj békében, Andy. T „ Dr. GERGELY ANNA * BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS . korházi affiliációval (magas véiáiyomás, cukorbetegség, szív, , tüdő, máj, gyomor és egyéb mégbetegedések) Teljes kivizsgálás. Rendelés: előzetes bejelentésre hétfő, szerda: délután 3.30 - 6 óráig kedd, péntek: délelőtt 9 f l óráig 330 E 79th St* LrJ> New York,N.Y.10021 (1st és 2nd Ave.-között) Tel.: (212)737-0370 Medicare-t és privát biztosítást elfogadok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom