Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-18 / 24. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 18. 1987. Mint régi clevelandi lapolvasó, szivfa- csarodva olvasom a lapban a kimutatást arról, hogy az amerikai magyar kálvinista Roma, Cleveland, haladó szellemű magyar­sága, csak 95 dollárral járult hozzá lapunk idei fenntartási kampányához. Valamikor Cleveland az amerikai magyar munkássajtó második szúlőanyja volt. En még emlékszem arra, hogy 1931-ben a New Yorkban csődbe ment Előre szerkesz­tői négy Írógéppel érkeztek egy borongás téli napon, hogy feltámasszak a magyar munkássajtot. ( Cleveland lakossága, azaz magyar munkássága mondhatni egy ember­ként sereglett a négy ideérkezett szerkesz­tő köré, ( szereztek nekik irodahelyiséget, felszerelést, gyűjtést kezdtek nyomógépek­re. Néhány éven belül már saját helyiségei­ben dübörgőit egy uj nyomógép, meg a szedögépek. Igaz, a szerkesztőknek még- sokáig nem volt elég pénzük a maguk és családjuk táplálására, igy hát a( Buckeye- környéki asszonyok egymást felváltva hoz­ták minden munkanapon a meleg ételeket a szerkesztőségbe, nyomdába; hol gulyást, hol töltött káposztát a hozzávalókkal. Az akkori clevelandi magyarság két mun­kás otthont épített.. Ha hívta őket a lap, jöttek minden nemes cél támogatására. Emlékszem, amikor a spanyol népkormány egy hírnököt küldött ki valami Galeani őrnagy személyében, az Uj Elére piknik­jén 1500 ember volt jelen. Utána az E.S. Munkás Otthonban 500 ember gyűlt össze, hogy meghallgassák. Az Otthon előtt tolon­gott a nép, amely nem tudott bejutni. Kö­zel ezer dollárt adtak össze a spanyol nép támogatására. Képzeljük el, hogy ez 1937- ben volt. Ma ez talán 10,000 dollárnak felelne meg. Cleveland volt az, ahonnan Martina Ist­ván elindult, hogy a II. világháborúban a szülőhazánkban félig elpusztult bányák munkáját megindíthassák és vitt nekik több száz bányászlámpát. Nem volt olyan lapkampány, amelyet Cleveland East vagy West Side 100%-osan be nem töltött volna. Pedig akkoriban nem 200 dollár volt a kvóta, mint most, hanem 2000 és annál is több. Jól tudom, most más idők járnák. Abból a generációból, az én generációmból már csak kevesen vannak. Öregek is, anyagilag is gyengén állnak. A jelenlegi olvasótábor egy része - tisztelet a kivételnek - másként néz lapunkra. Szeretik a lapot bizonyára, különben nem fizetnének eló1 oly sokan. De aki azt hiszi, hogy az előfizetés dijából eló lehet állítani egy lapot, az téved. Ma milliós példányszámú lapok csuknak be, mert gyakran még a hirdetések jövedelme sem elég fenntartásukra. Most azonban zárom soraimat. Talán nagyon is untatom ónőket és a lapolvasó­kat. Csatolok 105 dollárt, hogy az a 200 dolláros kvóta mégis be legyen töltve. Nem tudom, (meddig tudok meg legjalabb ennyivel hozzájárulni kedves lapunk életé­nek biztosításához. Egy régi clevelandi WASHINGTON,D.C. A Reagan kormány tudatta a kongresszust, hogy továbbra is támogatja az angolai kormány ellen lázadókat, akik Jonas Savimbi vezetésé­vel és a del-afrikai fajgyűlölő kormány támogatásával próbálják megdönteni Angola kormányát. A REMÉNYTELENSÉG ÁLDOZATAI Irta: Herbert Kohl, középiskolai tanár. Néhány hónappal ezelőtt a napilapok első oldalai tele voltak a négy Bergenfield, N.J.-i ifjú öngyilkosságának részleteivel. A kővetkező heten négy más fiatal követett el öngyilkosságot. Az amerikai Gyermekegészségűgyi Aka­démia kimutatása szerint a fiatalkorú Ön­gyilkosok száma 1972 óta megduplázódott. Jelenleg 400,000 fiatal kísérel meg öngyil­kosságot évente, ezek közül 6000 végzetes­nek bizonyul. Ez azt jelenti, hogy minden nap átla^ 15 amerikai fiú, vagy leány öli meg magat. Rendszeresen foglalkozom ezzel a prob­lémával az iskolában, ahol tanítok. Úgy érzem, hozzá tudok járulni az okok feltá­rásához. A vietnami háború idején egy volt tanít­ványom egy fiatalembert hozott abba a körbe, amelyben az óngyilkosságok okai­val foglalkoztunk és amelyben igyekeztem segíteni ketségbeesett fiatalokon. Ez a fiatalember portoriköi volt. Cinikus, harcias. Vitaba szállt minden kijelentésem­mel, megállapításommal. Kidobták az isko­lából, mert nem tisztelte az alkotmányt. Fajgyűlölőnek nevezte tanítóit. Egy mili- táns müzlim szektába tartozott. Türelmesen foglalkoztam vele. Bemutattam olyan em­bereknek, akik bebizonyították neki, hogy vannak, akik igenis őszintén szeretnének segíteni. Rendkívül értelmes fiatal volt. Végül sikerűit neki egy egyetemre bejut­nia, ahol remélte, hogy kepesitest nyer­het egy rendes állásra. Segítettünk neki lakast szerezni. Megismerkedett egy hozzá­illő leánnyal. Szóval úgy nézett ki, hogy élete megváltozott, és lesz jövője. De ekkor váratlanul levelet kapott az egyetemről, hogy mielőtt véglegesítenék felvételét, ( szüksége van ( középiskolai bizo­nyítványra. Ugyanakkor behívót kapott a kato­naságtól. Házigazda'ja felmondott neki, a barát­nője elhagyta. Biztattam, hogy tartson ki, a helyzet megváltozhat. De 6 csak azt hajtogatta, hogy minden hiába, min­denki ellene fordult. Végül öngyilkos lett. Meggyőződésem, hogy ha az egyetem megértőbb lett volna, Luis (ez volt a neve) életben maradt volna. Vagy ha a házigaz­dája nem lökte volna ki, akkor is életben marad. Ha a barátnője hú maradt volna hozzá, eletben maradt volna. De ó úgy látta, hogy minden szál, amely az élethez kötöt­te, elszakadt. Szerintem ilyesmi, vagy ehhez hasonló tör­ténik minden amerikai fiatallal, aki öngyilkos lesz. Üzennek ók nyíl­tan vagy burkoltan roko­naiknak, barátaiknak, a tanítóknak, hogy milyen vihar tombol a lelkűk­ben, de nem kapnak megnyugtató választ. Nem értik meg őket, vagy nem törődnek ve­lük. Az a négy bergenfieldi fiatal ugyancsak számtalan módon adott jeleket, hogy vál­ságban vannak. A legkisebb jóakarat, segi- tőkeszség megmenthette volna őket. De nem jött segítség sehonnan. Az iskolában, ahol tanítok, volt egy úgy­nevezett dohányzó terem. A tanfelügyelÓ- ség lezárta, eltiltotta, hogy az iskola terü­letén dohányozhassanak. Akkor az iskola előtt kezdtek dohányozni. Onnan is elker­gettek őket. Átmentek az utca túlsó ol­dalára. A rendőrség ott is közbelépett. Egyre távolabb jutottak az iskolától. Nem mintha helyeselném a dohányzást, de e szenvedélyük mögött más tényezők rejlenek. Senki nem kérdezi őket. Senki nem töroíjik velük. Emellett a munkaal­kalom a fiatalok részére bizonytalan. A munkanélküliség aránya a fehér fiatalok között 20-25%, a feketék között 50-60% körül mozog. Ezek azok a megfontolások, amelyek nem voltak kidomborítva a bergenfieldi fiatalok öngyilkosságáról szóló jelentések­ben. Egy 18 éves amerikai diáklány Dlinois- ban kiesett a ház 18. emeletének az abla­kából. Szerencséjére egy fa lombjai felfog­ták. Végül is egy rózsabokorban kötött ki. Kisebb csonttöréssel megúszta. Az idei április volt Japánban hosszú idő óta a legszárazabb hónap. A leghíresebb vízesések is kiszáradtak. Észak-Haiti ban ííj aranybányát fedeztek fel. A hozama érctonnánként 7.6 kilogramm arany. HungarHomes NYUGODT NYUGDÍJ Carefree Retirement In Hungary... Minden kényelemmel berendezett modern luxus RETIREMENT CENTER-ek épülnek Budapest közelében külföldön élők száméra, akik saját otthonnal akarnak rendelkezni Magyarországon NYUGATI állampolgársa'guk megtartásával. A MAGAS SZÍNVONALÚ hotel típusú service-t a HUNGARHOTELS, a legnagyobb magyar szállodavállalat biztosítja. KEDVEZŐ ANYAGI FELTÉTELEK. "Come home to HungarHomes " For more information mail this completed form to: GABRIEL ASSOCIATES 488 MADISON AVENUE, SUITE 1714 \{L' ufeU NEW YORK. N.Y. 10022 \ (212) 644-6423 HimgarHomes Name:____________________________________________________ Address: ______________________;__________________________ Phone: _______________________________________;__________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom