Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-21 / 20. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 21. 1987. KLAUS BARBIE TITKAI (folytatás az 1. oldalról) ugyebár, oly finom Gestapo-kiképzé- se volt. Barbie magával hozta néhány al ­tisztjét is, segíteni. Azokat is alkalmaz­tuk, amerikai polgárok adófilléreiből. És itt válik Barbie ügye közönséges náci bünperből, keserű és szégyenletes politi­kai botránnyá. Ennek megértéséhez azon­ban tudnunk kell, hogy a francia nép maga. az 1934-es Népfront mozgalom óta, élesen, két pártra szakítva, jobb és baloldalra, szinte alig titkolt polgárháborús lelkület- ben élt. A jobboldali fasiszta csoportok a Harmadik Köztársaság lerombolását hirdették céljukként és fegyveres alakula­tokat szerveztek már 1936-ban Laval es társai számara Hitler szinte szövetsé­gesnek számított, saját, otthoni baloldaluk ellen. (La Cagoule). A liberális köztársaság 1940-es katonai összeomlását a saját poli­tikai győzelmüknek tekintették és a némete­ket messzemenően segítették. Ezt hívták kollaboraciónak, az Öreg, szenilis Petain marsall bevonásával Vichyben. Milice néven, francia náci rendőrség szedte össze az áldozatokat es szállította ókét a németeknek. Sokat ők maguk öltek meg a helyszínen, köztük több minisztert. Teljesen hazug, önámító mese volt tehat, hogy a "francia nép", mint olyan állt volna ellen a megszállóknak. A francia nép fele mindig is reakciós, klerikális, anti-demok- ratikus társaság volt. 1940-43-ban vidáman üzletelt is a nácikkal, repülőgépeket, hadi­anyagot gyártva számukra, sőt önkéntes francia munkásokat szállítva a nemet ra­kétagyárakba. A valódi "Ellenállás" csak a D-day invázió után kezdődött, amikor már biztos volt, hogy Hitler elveszítette a háborút. E sorok Írója maga is szemtanú volt, mint franciaországi magyar újságíró. A liberálisnak hirdetett franciák jó része ezenfelül titkolt vagy alig titkolt antisze­mita is volt. Történelmi szívességnek te­kintették, hogy Hitler megszabadítja ókét a zsidóiktól, főleg a menekültektől. A fran­cia rendőrség és csendőrség fogta okét össze és szállította őket az SS-nek a Párizs melletti hírhedt Drancy-táborba. A németek maguk a felét sem tudták volna megtalál­ni. Az érem másik oldala viszont az, s ezt be kell vallani, hogy a felszabadulás után a tegnapi üldözöttek, az F’.F.I., kegyetlen bosszút állt tegnapi ellenségeiken. Summáris tárgyalások után hozták halálos Ítéleteket és végeztek ki ezernyi (állítólag 120,000) "Vichy-fasisztát" és francia nácit. Nem kétes, hogy Barbienak rövid élettartama lett volna kezükben. De a két halálos Íté­let amúgy is garantálta ezt. Ami szinten a képhez tartozik, az, hogy a C.I.C. vezető tisztjei alig maradtak el (Copyright: G.D. Hackett, N.Y.) A gyermekotthon Izieu-ben (Francia- ország 1944 áprilisában) (Copyright: G.D. Hackett, N.Y.) A deportációt túlélő Izieu-i gyermekek a felszabadulas napján, 1945-ben. reakciós, sót nácibarát rokonszenvben a franciák mögött. Mind alig titkolt cso­dálattal néztek fel az "efficiens" Gesta- pora és a Wehrmachtra. A kommunisták (és mindazok, kiket Ők azoknak tekintettek) voltak az igazi ellenség számukra. Hitler hírhedt oroszellenés kém- és partizán szer­vezetet, parancsnokukról, Reinhardt Gehlen tábornokról "Gehlen Organizációnak" el­nevezve, úgy vettük át, ahogyan Hitler alatt volt, és működött még évekkel a háború vége után is. Ezeknek az uraknak adta el magát Barbie, mint "szakértőt". Csak később derült ki, hogy Barbie jelen­tései jórészt ujjból szopott hazugságok vagy túlzások voltak, teljesen értéktelenek. A helyszínen főzték ki Őket, hogy biztosít­sak fizetésüket. így állt elő a helyzet, a hihetetlen bot­rány, hogy amikor a francia kormány a halaira Ítélt Barbie kiadatását kérte és várta tőlünk, ehelyett elbújtatták, majd a C.I.C. által készített, hamis névre (Alt-, man) szóló útlevéllel és azonosság papírok­kal, a Rómában, a Vatikán elnéző kooperá­ciója alatt működő Maffia-náci mentő szer­vezet segítségével kiszöktették Columbiá­ba. Tiz évvel később a C.I.C. azt adta meg magyarázatnak, hogy Barbie "túl sokat tudott" arról is, hogy az USA-Intelligence a franciák (vagyis szövetségeseink és bará­taink) ellen is kémkedett. Végül a State Department sajnálkozását fejezte ki Fran­ciaországnak. So sorry, boys! Újabb 25 évbe telt, mig a párizsi hires náciüldő'zö Klarsfeld házaspár felfedezte, hogy a Columbiában élő gazdag német üzletember, Klaus Altman azonos Klaus Barbieval, a lyoni mészárossal, s a kiadatás végre megtörtént. Időközben azonban a francia Statute of Limitations (20 ev) le­járt és a két halálos Ítélet immár érvény­telen. Az uj perben az el-nem-évülhető "emberiség-elleni" bűntettekkel vádolják és csak életfogytiglani börtönt kaphat. Vagyis szép csendesen, természetes halál­lal fog elmenni, jeges vízben való fürdetés nélkül. Az uj Barbie-per azonban nemcsak í Washington, hanem az egymást követő francia kormányok számára is rendkívül kínos, kényes, u.n. "hot potato". Az ügy minden ismerője jól tudta, hogy Barbie, amint meg is ígérte, a vádlottak padján saját védelmében fel fogja fedni, hány olyan hires, fontos pozícióban lévő francia személyiség volt, aki ma lelkes ellenállóként szerepel, de 1940-44 között valójában a németekkel kollaborált, besúgott, segített deportálni és segített átépíteni a hitleri Uj Európa tagjává a gyűlölt köztársaságot. Barbie négy teljes évet ült vizsgálati fog­ságban, csupán mert a francia kormányzat reszketett a botránytól, hogy t.i. kiderül­jön hány eminens francia játszott kétfelé, vagy szerette jobban a nácikat saját hazá­jánál. "Én Németország győzelmét kívánom!" mondta Laval miniszterelnök 1943-ban nyilvánosan. D-Day után az egész Vichy-i és párizsi kormány Németországba menekült a felszabadítók elől, remélve, hogy Hitler "titkos fegyverei" az utolsó percben talán megfordítják a kockát. Laval inkább Spa­nyolországba menekült, de az óvatos Fran­co kiadta. A müncheni C.I.C. parancsnokság végze­tes melléfogása az volt, hogy ha fogcsikor­gatva is, de nem adták ki Barbiet 1948- ban a franciáknak. Ha ezt teszik, akkor nem derült volna ki mára, hogy titkos rokon- szenvük a stramm nácik iránt, s az általá­nos francia-ellenes és de Gaulle« ellenes magatartásuk milyen szégyenbe fogja so­dorni Őket es kompromittálja az Egyesült Államokat. "A hires amerikai hipokrizis!" ... A franciak pedig tovább tetszeleghettek volna önmaguknak az illúzióban, hogy Párizsban vagy Lyonban senki sem ment aludni, mielőtt megölt magának egy néme­tet. Utólag elképzelve. Amikor idehaza a botrány elérte a Kong­resszust, Peter Rodino, a Ház igazságügyi bizottságának elnöke vizsgálatot indított megtudni, hány ex-nácit segítettek ható­ságaink elkerülni a felelősségre vonást, majd letelepedni az USA-ban. Idővel ki­derült, hogy a vizsgálatot nem lehetett teljessé tenni, mert az iratok jo része idő­közben "valahogyan" elpusztult. (Flora Lewis, N.Y.Times.) Ez, sajnos, valószínű­vé teszi, hogy a C.I.C.-Vatikán "patkány- mentő" (rat-line) akciókról, ugyanarról, mely Mengelét is, Eichmannt is kicsempész­te, Washington is tudott, nemcsak néhány reakciós tisztünk Münchenben. S végezetül azt is meg kell említeni, hogy Jean Moulint, a vértanút, nem az oly efficiens Barbie vagy a Gestapo nyomoz­ta le. Egy áruló francia súgta be nekik. Dr. GERGELY ANNA BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS korházi affiliációval (magas vérnyomás, cnkorbetegseg, szív, tüdő, máj, gyomor és egyéb megbetegedések) Teljes kivizsgálás. Rendelés: előzetes bejelentésre hétfő, szerda: délután 3.30 - 6 óráig kedd, péntek: délelőtt 9 - 1 éráig 330 E 79th St# 1-D New York, N.Y. 10021 (1st és 2nd Ave. között) Teu (212) 737-0370 Medicare-t és privát biztosítást elfogadok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom