Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-30 / 17. szám
16. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Apr. 30. 1987. beli erdélyi magyar irodalomról és kultúráról, pedig úgyszólván itt és ekkor születik terjed nyomtatásban az anyanyelvű magyar irodalom! Hogyan is szól a hires korrektori üdvözlet Székely István Világi- krónikájának elején, 1559—b8l? Ez könyvet valamel magyar olvasandja magaba, Erról őneki nagy vigassága legyen, Hogy magyari nyelven a régi dolgok, idők is írván vadnak igaz krónika rendje szerint. Hogyha penig valamint a szónak módja kilenbez tís az szólásnak új folyamása leend: Mindjárt az régi székelyek nyelvére tekintsen Kiknél tiszta magyar nyelv maradéka vagyon. Érdemes lett volna közölni például, hogy a történelmi Magyarországon 1600-ig kinyomtatott könyvek ( közül 402 Erdélyben jelent meg, az ország jóval nagyobb területé többi részén pedig csak 382, de ebből is 157 az erdélyi fejedelemség közelséget élvező Debrecenben. Csak magaban Kolozsvárott 208 könyvet adtak ki 1600-ig! Erdély tehát önálló állami létekor is az egész magyarság kultúrájának volt meghatározó részese. A XVII. század első fele: Erdély történetének legdicsőbb korszaka. Hála Bethlen Gábornak: Erdély itt és ekkor kapcsolódik a világpolitikába. Svédország, Oroszország, Csehország, Anglia, több német fejedelemség szőtte szálait Erdély irányában. Péter Katalin; dolgozta fel ezt a korszakot, a rá mindig jellemző fordulatos, olvasmányos stílusban. Különösen jelentős II. Rákóczi György politikájának elemzése. A tragikus sorsú fejedelem, akiben egy Zrínyi Miklós reménykedett kitartó bizalommal, balul végződött lengyelországi hadjáratát korának szokásai és körülményei kozott nem pusztán felelőtlen vakmerőséggel indította meg; valóban voltak terveinek reális esélyei: a svédekkel indított támadás nyitása lehet a lengyel király szövetségese, a Habs- burg-ház ellen, az ország egyesítéséért vívott harcnak. A bukás akkor következett be, amikor a nemzetközi helyzet kedvezőtlenül alakult. Seregének nagy része a tatárok fogságába került. Az önálló Erdély sorsa is megpecsételődött ezzel a kudarccal. "Jellegzetesen nagy ember után kiáltó szituációja ez az erdélyi történelemnek. Ha akad egy különleges képességül egyéniség, az ország megmentésével legnagyobb történelmi alakjaink közé emelkedhetnek. Minthogy azonban ilyen nincsen, Rákóczi György pedig, ahogy magához tér, elképesztően önzőnek és szűklátókörűnek bizonyul, a lengyelországi vereség és a hadsereg fogságba esése után következő esemenyek Erdély teljes pusztulásához vezetnek." (720.) Tömörségében is tartalmas e fejezetrész kulturális eredményeinek bemutatása. A szerző elemzi Erdély szellemi nyitottságának okait, azt a gondolati mozgást, mely Apácai Magyar Enciklopédiájához vezetett el. Mint Péter Katalin megállapítja: e korszakban "a kérdések felvetése talán még lényegesebb, mint maga a válasz." (783.) A törökellenes felszabadító háborúk és a Rákóczi-felkelés évtizedeinek bemutatását Várkonyi Agnes tollából kapjuk. Új összefüggéseket megrajzoló, különösen gazdaságtörtenetileg figyelemre méltó, elmélyült munka. De tálán túlságosan szemérmesen kezeli azt a tényt, hogy Erdély közönnyel figyelte Buda és Magyarország felszabadítását. A korabeli erdélyi naplók és emlékiratok meg sem emlékeznek Buda visszafoglalásáról. Bethlen Miklósnak, a bőven áradón mesólőkedvíl Cserei Mihálynak egy árva szava sincs az eseményről. Pápai»»Pária . FeFenc egy mondatot- szán-j* Az (Erdélyi Nagyfejedelemség címere, 1765 (a kötetből) naplójában Buda ügyének, de hozzáteszi: "Fredericus comes és Scherfenberg igen sok kárt tött Erdélyben." Itt van hát a dolog kulcsa: bizony, tényleg sok kárt töt— tek Erdélyben a törökiizŐ császári csapatok. Kegyetlenül dézsmálták, gyilkoltak, raboltak. A tizeves Rákóczi Ferenc Buda felszabadításának évében édesanyja, a Habsburgok által vérpadra küldött Zrínyi Péter leánya, I. Rákóczi Ferenc Özvegye, Thököly ^ Imre felesége, Zrínyi Ilona oldalán éli at Munkács császári ostromát... Erdély politikai különállásának bizonyítéka ez a szemlélet, meg természetesen a császári uralomtóli jogos rettegésnek is bizonysága. Ez a hadak dúlta Erdély németül is, franciául is belekerült a világirodalomba: németül Daniel Speer tábori muzsikus irta meg Erdélyországi Simplicissimus-át, egy francia diplomata pedig, Dominique Révérend Bethlen Miklós életregényét költötte át franciara: Gróf Betlem - Niklós történelmi emlékiratai, Rouen, 1736. Várkonyi Ágnes nagy figyelemmel van e korszak irodalmára; különösen örvendetes, ahogyan az irodalmárok áltál se mindig és nem kellőképpen méltányolt Petrőczi Kata Szidónia költészetét méltatja. A Habsburg-birodalomba kebelezett Erdély történetét Trócsányi Zsolt tárta fel, a történelem iránt közelebbről érdeklődök által se mindig ismert, általa felkutatott okleveles adatanyag felhasználásával. Felhívja a figyelmet a rendkívüli arányú népességmozgásra, különösen pedig a román bevándorlás méreteire. E korszakban ugyanis "súlyosabbá válnak a havasalföldi-moldvai román paraszt terhei, s Erdélyben nagyobb biztonságot, fejlettebb civilizációs feltételeket remél." (976.) Néhány évtized alatt csaknem félmillió román paraszt és pásztor települt be Erdélybe. Ugyanakkor sok magyar jobbágy költözött el Erdélyből más vidékekre. Mindennek következtében megerősödik vagy inkább megszületik egy román nemzeti mozgalom. Erről és vezetőjéről: Inochentie MicuKlein jezsuita neveltetésül, nagyszombati egyetemet végzett görögkatolikus püspökről tanulságos fejtegetéseket olvashatunk. 1735-ben beterjesztett felségfolyamodványában. "megjelenik a dákoromán kontinuitás történeti koncepciója." (1016). Figyelemre méltó a madéfalvi veszedelem néven ismertté vált császári székelyüldözés higgadtan tudományos hangvételű leírása. (1028-1032.) Jelentős hangsúlyt kap Trócsányi szövegében Bőd Péter méltatása; mint tudjuk, Magyar Athenás-sa az első magyar irodalmi lexikon (1767.); ó maga, Bód Péter pedig "nemcsak a 18. századi erdélyi magyar kultúra nagysága, hanem az egész magyar kultúráé." (1038.) © A reformkor és ( a szabadságharc fájdalmasan ellentmondásos Erdélyét Miskolczy Ambrus mutatja be. A körültekintően mérlegelő, jó eseménytörténeti előadásu fejezetek rámutatnak arra az ellentmondásra, hogy amikor a márciusi törvények a polgári átalakulás reményeit támasztották alá, a haladás viszonyai a nem magyar állampolgárok számára is megújultak - ugyanakkor nem rendezték a már nagyon feszitő nemzetiségi kérdéseket. Ez a makacs konzervatív nacionalizmus véres szembenállásokat robbantott ki mindkét oldalon. Könnyűi volt a császári főhadparancsnokság- nak kölcsönösen provokálni, szembefordítani. Tragikus, magyart és románt pusztító események jelezték a megbékélés politikai alapjainak hiányát. A tényeket egy ilyen terjedelmű és alaposságú munkában jobban kellett volna szerepeltetni. Valóságos vérfürdők váltak igen komoly figyelmeztetéssé: a roman nemzeti érzelmekre, követelésekre különleges figyelmet kellett volna fordítani, akkor és azt követően, főleg a kiegyezés után. Az abrudbányai magyar- ellenes lerohanás és pusztítás akkora nemzetközi felzúdulást keltett, hogy Gusztáv Freytag regényt is irt róla Eine Familie zu Nagyenyed címen. Ismételjük: azért értelmetlen a túlzott tapintat, mert érthetetlenné válnak a későbbi események és homályban marad a kiegyezés utáni magyar kormányok felelőtlensége, kártékony nacionalista gőgje és elfogultsága. A nagy indulatokra nagyon oda kell figyelni, hogy időben, józan ésszel lehessen rendezni a rendezendŐket. Ezt a magyar kormányok elmulasztották. Mert hiszen a nagyszerű Jósika Miklós ■, akivel a könyv kevesebbet foglalkozik, mint megérdemelné, igen szépen irta az említett magyar- ellenes véres eseményekről röviddel Világos után: "Ne vádoljátok ezt a ne'pet! (a románt. A szerk.) Ama vérengző hyénák kik benne e szenvedélyt felköltötték, a császáriak: övék a felelősség!" (Egy magyar család a forradalom alatt. Braunschweig, 1852.)( Továbbá azért is szükséges minderről megemlékezni, mert amikor az 1878-as berlini kongresszuson nemzetközi megegyezéssel létrehozták a két korábbi, eredetileg török függőségű roman fejedelemségből az egységes Román Királyságot: a nagyhatalmak az akkor született Románia létfeltételéül szabták, hogy nem üldözheti a határain belül élő nemzetiségeket és vallásfelekezeteket. Tehát potenciális veszélyt éreztek a múlt század hetvenes éveiben is Európa politikusai, hogy az újdonsült királyság túlfűtött nacionalizmusai netán hajlamosak lennének nemzetiségeket, vallásokat üldözni. E tényről, tudniillik a Román Királyság megalakulásáról a következő fejezetek se számolnak be kellő alapossággal, pedig az erdélyi románság megerősödése, határozottabb és egységesebb fellépése, erélyesebb szervezkedese ennek köszönhető. Még akkor is, ha 1881— ben koronázott első királyuk a német Ho- henzollern hercegi uralkodócsalád sarja volt.
