Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-23 / 16. szám

Thursday, Apr. 23. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. 200 emeletes épületek a láthatáron New York Manhattan kerületében a járó­kelék szinte az egekig nyúló épületeket láthatnak. Az utolsó pár esztendőben a telkek ára csillagászati számokat ért el ebben a kerületben, ami arra készteti az építkezési vállalatokat, hogy mind maga­sabb épületeket emel­jenek^ noha ez nagyon költséges vállalkozás es mindig újabb prob­lémákat okoz. A magas épületek ingadoznak a szél­ben. A World Trade Center kilengése pl. 11 incs. Minél magjasabb az epület, annál nagyobb a ki­lengés. Egy 25 eme­letes épületben az acélgerendak az összköltség 15 száza­lékát emésztik fel, de egy 60 emeletes­ben ez a költség 30 százalékra emelkedik. A mérnökök meg­oldották ezt a kérdést azáltal, hogy keve­sebb és könnyebb acélt hasznainak. A ma- gasépitkezési mérnökök egyre nagyobb szerepet játszanak a felhőkarcolók terve­zésében. A legújabb módszer szerint vas, vagy acélgerendák helyett csöves geren­dákat használnak, amelyek ellenállnak az oldalirányú (lateral) erőknek. Az alappilléreket eddig a felvonók es a fürdőszobák térségében helyezték el, az új módszer szerint azonban az épület külső vázában. Ugyancsak megváltoztatták az épületek formáját. Ahelyett, hogy négy- szögletesek lennének, félkórü és ellipszis alakúak. A hatalmas épületek minden tizedik emeleten külön megeró'sitó köszorugeren- dákat helyeznek el, ami lehetővé teszi az épület biztonságát. A külső felületet a múlttól eltérően könnyebb anyagból ké­szítik. A vastag, nehéz ablakok helyett könnyebb és nagyobb ablakokat helyeznek el és könnyű burkolatot a nehez tégla he­lyett. Ysrael A. Seinuk, a Trump Tower terve­zője ezt mondja ezzel kapcsolatban: "Rö­videsen 140-200 emeletes épületeket fo­gunk építeni." j , KI A KÖLCSÖNZŐ ? Nagy a valószínűség, hogy a ház-betab- lázási kölcsön törlesztését nem annak a helyi kölcsönzőnek küldik, aki eredetileg a kölcsönt adta. A legtöbb uj házkölcsönt rövid időn belül eladják a másodlagos ház- kölcsonzési piacon. Ennek következtében nagyon sok családi ház tulajdonosa ismeret­len, távollévő vállalatnak küldi a fizeté­seket. Az uj kölcsönző a betáblázási szol­gálatokat - a fizetések beszedését, a bizto­sítás es adók fizetését - esetleg egy harma­dik cégnek adja át. Mi történik, ha valami probléma merül fel? Ez egyre gyakrabban fordul elő. A Mortgage Bankers Association által kidolgozott útmutató szerint az ere­deti kölcsönzőnek kötelessége értesíteni a háztulajdonost a kölcsön eladásáról és megadni az uj kölcsönző nevét és biztosí­tani, hogy a kölcsönfeltételek ugyanazok maradnak. Meg kell tudni, van-e díjmentes telefonja az uj kölcsönzőnek és ki az a személy, akihez problémák elintézése végett .fordulni, lebet. ..................... —,............... Tisztelet egy hontalan embernek A hontalanok seregei az amerikai nagy­városokban mindenütt jelen vannak. Társa­dalmi szervezetek próbálnak megbirkózni e problémával, hatóságok tesznek túl késő i és túl kevés, tessék-lássék intézkedéseket elszállásolásukra. A társadalomnak e ki­vetett, "felesleges" emberállomanya, éló személyek, férfiak es nŐk, New Yorkban a tél idején a nagy vasúti és buszállomáso­kon húzódtak meg, de sokan valamelyik utca fűtési szellÓzőnyilásának rácsán ren­deztek be maguknak "otthont". Az egyik ilyen személyről irt cikket a N.Y. Times- ban Dena Kleiman, amelyből a következő­ket idézzük. Közönséges, fizetett ujsaghirdetes volt, de rendkívüli érzelmek rejlettek mögötte. "Egyike NYC hontalanjainak meghalt 1987. március 24-én a 40. utcán a Madison Ave- nuenél. Tisztogató személy volt ezen az utcablokkon 15 éven át. Várja őt egy boldo­gabb lét." A hirdetésnek "E.F. Markham & Co." volt az aláírója. Mr. Markham köny­velő és egyik alkalmazottja tette közzé a hirdetést. Nem ők voltak az egyedüliek, akiket meghatott ez a haláleset. A Madi­son Ave.-n, a 39. és 42. utcák között, pin- cérnók, utazási ügynökök, eladok es bolto­sok beszeltek róla. "Nem tudtam róla semmit - mondotta Julio Montes, az M.H. Lamston üzlet egyik vezetője. De mindig ott volt. Szimpatikus volt. Mindig köszönt vagy búcsúzott és figyelmeztetett a bolti tolvajokra." "Minden­ki szerette - mondta Denise Maher pincér- n&, a Lantern Coffee Shopból. - Évek óta mindannyiunkat ismert. A barátnőm, Alice bánkódni fog. O mindig hozott neki ruhákat a templomából." Ennek a hontalan embernek, akit 50-60 évesnek gondoltak, senki sem tudta a nevet. Vagy 15 éven át Manhattannek ezen a lá­zasan mozgalmas részén ütötte fel az ott­honát; elfogadott aprópénz adományokat, a járdán a fűtési szellőzönyiláson aludt a Lincoln épület mellett a Madison Avenuen, köszöntötte a vásárlókat a Lamston bolt előtt, segített az éttermeknek a járdáju­kat tisztán tartani, amiért kávét és süte­ményt kapott. Habár szót sohasem váltot­tak vele, számtalan ember számara ez az ember, gyűrött esőkabátjában, tejesláda sámlijával, fontos jelenség lett - modot adott a szerencsésebbeknek, hogy valami kevéssel életéhez hozzájáruljanak. A vevők a^ boltokból hoztak neki zoknit, inget, kávét. "Ott talaltam minden reggel - mondta Mr. Markham. - Megláttuk egymást, néha integettünk. Mi new yorkiak, nem avatko­zunk mások ügyeibe, de tudomásul vesszük egymást. Mint amikor valakivel a vonat­ban találkozunk, része lesz napi rutinunk­nak." Mr. Markham 15 éven át fogadta ennek a gyűrött, de barátságos embernek a köszönését. Különös módón részesei let­tek egymás életenek, habár életmódjuk távol állott egymástól. Markham kényel­mes házban lakik Bronxvilleben, nős és két gyermeke van. A hontalan ember a fűtési szellözönyilás rácsán aludt az utolsó 15 évben; van-e családja, nem tudják. Mr. Markhamnak szembeötlőit, hogy ez az ember törődött a környékkel. Ismerte a szomszédait és segíteni akart nekik. Nemcsak egyszerűen kéregető volt, hanem a kapott pénzért mindig akart ellenszol­gáltatást nyújtani kis munkával. "En nagy­ra becsültem - mondta Mr. Markham. Szinte nevetséges volt az a hölgy az utcán az üvegtartállyal és nagy plakattal, ezzel a felirattal: 'Gondoskodjunk a hontalanokról.' 0 gondoskodott magáról." Mr. Markham egyik nap leszállva a vonat­ról, a megszokott utón ment dolgozrii. De ezúttal a Madison Avenue es 40. utca sarkan régi ismerőse helyett egy tömeget talált. Mentokocsi és rendorkocsi is állt ott, és amikor közelebb ment, látta, hogy a hontalan ember eszméletlenül feküdt a járdán. "Szívroham volt", mondták az emberek. Mr. Markham csendesen felment az iro­dájába, de nem tudott dolgozni. Habár csüngtek a telefonok, azt mondta kollégái­nak, hogy úgy érzi, valamit tennie kell. Az egyik alkalmazottja, Dolores Castro Javasolta a hirdetést a Timesban, amit ók ketten tettek közzé. "Ezt illő dolognak tartottuk", mondta Mr. Castro. "Úgy gon­doltuk, élt és halt és senki sertj fog emlé­kezni arra, hogy valaha élt. O is ember volt. Úgy éreztük, hogy valami tisztesség jár neki, amikor eltávozik." Itt véget ért a cikk. Nagyon szép volt tólük, hogy a hirdetést közzétettek. De még sokkal, de sokkal szebb lett volna, ha New York város tett volna valamit, hogy ne kelljen ennek a nevtelen ember­nek 15 éven át a szellőzönyiláson aludnia. Óvakodjunk a szélhámosoktól A szélhámosok egyik fajtája bőbeszédű, bizalomkeltésre törekvő személy, végcél­ja, hogy csalással, rászedéssel megkaparint­sa valakinek a pénzét. Lehet nŐ vagy férfi, aki egyedül, kettesben vagy tÖbbedmaga- val megállíthatja Önt az utcán, vagy tele­fonálhat vagy becsöngethet lakásába. Né­ha javító mesterembernek, villany, gáz vagy hatósági ellenőrnek adjak ki magu­kat. Esetleg más módon próbálja megnyerni a bizalmat. Hogyan védekezhetünk ellene? Óvakodjunk a barátságos idegenektől, akik olcsón ajánlanak árucikkeket vagy szolgálatokat. óvakodjunk a barátságos ismeretlentől, aki azzal kecsegtet, hogy pénzt talált es azt meg akarja velünk osztani. Vegyük gyanakvással, ha valaki a bank nevében telefonál és azt kéri bármi oknál fogva, hogy vegyük ki a pénzt a bankszám­lánkról. A bankok az üzleti ügyeket csakis Írásban intézik el. El kell utasítani minden olyan ajánlatot, arra, hogy pénzt vagy értéktárgyat vegyünk ki a bankból és azt akárkinek átadjuk. Van­nak esetek, amikor hiszékenyek, u.n. "ta­nácsadóknak" vagy "jósnóknek" is "bedől­nek". i Ha ezek nagy pénzösszeget vagy értéktárgyat kérnek, a rendőrseget kell értesíteni. Ha pénzügyekben bármilyen gyanús körül­mény áll fenn, azt a rendőrséggel kell tu­datni. Emlékezzünk az amerikai mondásra: "Nem lehet a semmiért valamit kapni!" FAIRFIELD, Conn. Az ország legnagyobb elektromos vállalata, a General Electric profitja 1987 első három hónapjában 624 millió dollárra emelkedett a múlt évi 537 millióról, ami 16 százalékos emelkedést jelent. Ezzel egyidőben a G.E. több ezer munkástól vonta meg a munkaalkalmat üzem le zárások által.

Next

/
Oldalképek
Tartalom