Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-26 / 12. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 26. 1987. HARASZTI ENDRE: SZÁLASI ÁLARC NÉLKÜL IV. EGY "VEZÉR-ÖNJELÖLT" ELSŐ KÍSÉRLETE A HATALOM MEGSZERZÉSÉRE. Engedjenek meg néhány szónyi kommen­tárt arról a budapesti eredetű cikkről, melyet a "Sorsom a könyv" c. emlékirat­ból idéztek s mely anekdota alapon bí­rálta a new yorki magyar írónőt, Kende- Kenneth Klárát. (Február 26, 10. old.) Szerintem itt alapvető elvi tévedések állnak fenn a bíráló cikk kiindulópontján... Tudni illik az, hogy mi "irodalom"? Legtöbb iró. szerző azért sikeres, mert talált pár száz vagy ezer olyan embert, akinek tetszett, amit olvasott. Akiknek szellemi vagy kulturális színvonala ponto­san megfelelt az Íróénak, legyen az akár magas, akár alacsony. Ismerjük el: nem irhát valaki egyszerre meg-nem-ertett vidéki háziasszonyok és kritikus, városi irodalmi Ínyencek számára. Azt azután, hogy mi számit valódi irodalomnak, végül is a legrangosabb müvek színvonaláról ítélik meg, felülről lefele. De ne felejt­sük el, hogy miközben a világirodalom nagymesterei klasszikusokat alkottak, akó’zben is ott virágzottak a füzetes re­gények, pl. a régi Friss Újság folytatólagos rikátói. Goethe, Schiller, Thomas Mann, Balzac, Móricz Zsigmond mesterművei eredetileg kisebb példányban fogytak el, mint az ugyanakkor árusított u.n. "pulp" vagy kolportázs-regenyek, mint Beniczkine, Bajza Lenke, az olasz Pittigrilli vagy a gimnazista lányokat bűvölő Courts- Mahler. Az ilyen irodalom hátránya az, ho^y elvonja ezernyi derék olvasó figyelmet és idejét jobb minőségű dolgoktól. A törté­nelem keserű iróniája például az, hogy Püski úr, a new yorki magyar könyvkiadó is az ilyen Courts-Mahler-féle regenyek hasznán keresi meg, amit, mondjuk, Falu- dy György Összes verseinek kiadásán el­veszített. "Difficile est satiram non scri- bere". Nehéz nem nevetni. Alföldi "ISZA VAGY NEMISSZA"? OHIO. Levelet kaptam egy "Hungarian Human Rights Foundation" nevű szerve­zettől, amelyben arra kérnek, hogy járul­jak hozzá "Bornemisza báró fél millió dolláros adományának megduplázásához." Pillanatnyilag nincs fél millió nélkülöz­hető dollárom, vagy annak hányada, de ha volna, akkor is megkérdezném Bornem­isza bárót és barátait, biztosak-e, hogy jól írták az úr nevét? Az erdélyi szárma­zású hasonnevű főurak ugyanis a Borne­missza családi nevet viselték. A bárói rangot valószínűleg a századforduló után kaphattak, mert addig csak, mint nemesi család szerepeltek. Ezzel szemben van egy Bornemisza család is, de azok nem erdélyiek és kevésbé fontos szerepet ját­szották a magyar történelemben. Szóval "isza, vagy nemissza"? Apathy Janos MASSACHUSETTS. Köszönettel f vettem a Magyar Évkönyvet. Nagyon szép művé­szi fedéllapja van, amin érdemes elidőz­ni. Szinte jó (hangulatba hozza az embert, olyan vidám, elénk az összetétele. Lilia Gary TERJESSZE ^APUNKAT! A tótot, a románt, a németet, a horvátot a Szalasi-terv elismerte "nemzetiségnek", de a zsidóságnak meg a nemzetiség-jelzőt sem adta volna me^, arról nem is szólva, hogy - nyilvánvalóan - érvénytelennek vélte a báró Eötvös József nevéhez fűző­dő 1867, évi XVII. törvénycikket, mely a magyar zsidókat egyenlő jogú állampol­gároknak ismerte el. Szálasi 1936-ban e téren még meglehetősen "moderált" volt. Még nem akarta kiirtani okét - uj radika­lizmusa csak 1944-ben vált "éretté" -, de ki kívánta telepíteni a zsidókat Magyar- országról. Ugyan hová is lehet telepíteni több százezer embert? Izrael állama még nem létezett és a környező országoknak 1936-ban és az azt követő években már megvolt a sajat, kiforszirozott "zsidó-prob­lémájuk". Szálasi ezen egyelőre nem törte a fejét, ö csak az "elméletet gyártotta";- nyilván úgy vélte, hogy - parancsszavá­ra - a honvédség és a csendörseg majd meg­oldja a "részleteket". Minél többet olvas­ta Hitler "Mein Kampfját", annál jobban meg volt győződve arról, hogy a "zsidó­ság azonos a bolsevizmussal." Adoptálta Hitler és Göbbels, valamint Alfred Rosen­berg faji-teóriáit is, de e téren kissé meg volt zavarodva, mert tudta, hogy a magyar középosztály a magyarnak, a németnek, - a horvátnak és más "fajoknak" keveréke. Az is bizonyára "eszébe jutott", hogy ö maga is örmény származású. A németor­szági "árja" teóriával is baja volt, hiszen olvasmányaiból tudta, hogy a magyar bi­zony nem árja, hanem turáni, vagy ural- altáji eredetű! Türelmetlenségében ezen aztán nem is spekulált sokat. "Kettévágta a gordiusi csomót" azzal, hogy kinyilvání­totta, hogy "a magyar fajélmelet alapja a turáni-árjaság." (?!) Mivel hithű katolikusnak érezte magát, tehát gyakran emlegette a "keresztény morális rendet", de úgy vélte, hogy az államhatalmat feltétlenül élesen külön kell választani az egyháztól. Sejtette, hogy bizonyos - morális .alapon álló - keresz­tény vezetők bizony nem fognak az ö radi­kalizmusa mögé sorakozni s ezért emleget­ni kezdte a "korrupt judeo-kereszténysé- get" és olyan új kereszténységet vizionált, amely már "turáni kereszténység" (?) lesz. Az is erősen zavarta, hogy maga Jézus is zsidó származású volt és ezért örömmel fogadta azt a Németországból érkező hirt, miszerint maga "a nagy Hitler Adolf" is "árjának" vélte Krisztust! (Később, 1938- ban es utána már többször is beszélt arról, hogy Jézus állítólagos zsidó származása a Biblia "tévedése" és Öt bibliai tanulmányai arra a meggyőződésre vezették, hogy Má­ria is árja fajhoz tartozott; - a zsidó Jó­zsefnek pedig, persze, semmi köze sincs ahhoz, aki az Úristen és Mária frigyéből szármázott. E ( téren még a német fajel- melet-gyártóknal is messzebbre ment, mikor azt "gyanította", hogy Mária - és igy Jézus is - a magyarral rokon fajból származott! Ld. Lackó M.: Nyilasok, nemze­tiszocialisták, 54 o.) ( Nem ismerte el ^ a parlamentarizmust es az azon alapuló képviselőválasztást, melyeket - úgy látszik - ugyancsak valami "zsidó-liberális" dolognak vélt, de - még legalábbis 1936-ban - hajlandó volt elis­merni a "kormányzó" intézményét. Mivel (születése óta) meggyoződéses monarchjs- ta volt, tehát Horthy Miklósban affele "homo regiust" látott, aki addig fog ural­kodni, mig a nemzet erre méltó királyt talal. Mivel Magyarországon Mussolini, illetve Hitler diktátori pozíciójára pályá­zott, tehát megfogalmazott elméletében is ama ábrándjáról irt, miszerint az ő "Nemzeti Akarat Pártja" lesz a legtekin- telyesebb és legnagyobb párt az országban, nyilvánvaló tehát, hogy a kormányzó öt fogja kinevezni olyan pozícióba, mely po­zíció hasonló lesz ahhoz, mely Mussolinié Viktor Emánuel király mellett, vagy ami­lyen Hitler Adolfé volt még akkor, mikor Hindenburggal kellett - ideiglenesen - meg­osztani a politikai hatalmat. Horthy poli­tikai pozícióját - nem vitas - formalitássá akarta leszállítani; ő maga kívánt lenni a nemzet egyetlen igazi "vezére", tehát ezt államjogilag úgy képzelte el, hogy visszaállítja a régi nádori méltóságot, melyet kiszélesít majd úgy, hogy korlátlan hatalom kerül a kezebe. Érdekes és említésre méltó tünet, hogy Szálasi, ki magát mindig "reális" ember­nek vélte-mondta, - hitt bizonyos spiritua- lista, természetfeletti erőkben. "Titkos erők" mozgását érezte Önmagában, mely "erők" őt feltétlen győzelemhez fogják segíteni. A "bűvös számoktól" is választ várt. Mint ahogy dr. Frank László is említi, Szálasi - naplója 1945 junius 27-i - oldalán is a hetes számot tartotta "bűvös erejűnek" életeben, mert a "hetes fordulók" alkal­mával vagy szerencsétlenségből szabadult meg, vagy más módón történt vele valami kedvező. (Zöld ár. 176-77 o.) Pártszervezése folyamán önmagát meg­tette "pártvezetőnek", mely titulust tervez­te - addig fogja viselni, mig majd felveheti a "nemzetvezeto" címet, - természetesen a "Duce" és a "Führer" mintájára. Az admi­nisztratív teendőket a pártelnök, Hubay Kálmán vállára hárította. Hubay szélső- jobboldali újságíró volt, ki 1933-tól a "Füg­getlenség", majd az "Esti Újság" szerkesz­tője lett. 1936 táján Szálasi még nagyon megbízott benne, de megemlítendő, hogy az 1938-ban országgyűlési képviselővé lett Hubayt, - ki számos nyilas párt alapí­tó tagja is lett, - 1940-ben, nemzetiségi i törvényjavaslata miatt - megfosztották mandátumától, s azután, fokozatosan, Szálasi is ejtette elsővonalbeli emberei közül. Szálasi csoportja egyre nyíltabban hir­dette, hogy a korlátlan hatalmat igényli minden áron. Erre az egyre jobban beteges­kedő Gömbös miniszterelnök, de természe­tesen a parlamenti rendszert fenntartani kívánó konzervatívok is gyanakodó figye­lemmel kisérték Szklasi útjait, - a liberá­lisok pedig még nem döntöttek, hogy vesze­delmes szélhámosnak véljék-e, vagy pedig közönséges bolondnak. Az óvatosabbak komolyan vették, a felületesebbek viszont csak legyintettek és a ködös Szálasi-fogal- mazványokról viccek keringtek. ( Ahogy múltak a hónapok, fokozatosan látszott, hogy az ővatosabbaknak van iga­zuk, mikor Szálasit komolyan veszik. Állí­tásai, tervei ugyan ködösek, nehezen ért­hetőek voltak, de a műveletlen tömegek amúgysem spekuláltak fogalmazványai­nak ( megfejtésén. Munkalehetőségeket, sok állást, pozíciókat ígért, uj és jobb éle­tet ígért és - természetesen - ö is - akár­csak Gombos Gyula - Trianon revízióját hirdette. Ez volt a lényeg! (folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom