Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-05 / 9. szám
Thursday, March 5. 1987AMERIKAI MAGYAR SZO 5Japán autók gyártása az USA-ban Furcsa világban élünk. Még nem is olyan régen, Japán egyre nagyobb tért hódított az amerikai autópiacon és százezrével exportálta a Honda, Mazda, Subaru és egyéb más autógyárak termékeit az USA- ba. Most, miután a dollár értéke a japán yenhez viszonyítva lényegesen változott, úgyhogy 250 yen helyett csupán 150 yent kell költeni egy dollárért, nem jár nagy haszonnal a Japánban gyártott autóknak az Egyesült Államokba hozatala. Ez késztette a japán pénzügyi köröket, hogy üzemeket állítsanak fel az Egyesült Államokban és itt gyártsák a japán kocsikat, melyeket azután Japánba szállítanak. Egyik japán cég a másik után állít fel gyárat az Egyesült Államokban. A Honda vállalat 450 millió dollár költséggel Ohioban felépített egy autó-motor üzemet. Noha az itt gyártott autók 600-700 dollárral többe kerülnek, mint a Japánban gyártottak, de ha még a szállítási dijat is beleszámítják, az ár kiegyenlítődik. A Mazda vállalat Michigan állarg Fiat Rock városában gyárt autókat. A vállalat vezetője mondja: "A megváltozott yendollár-viszony előnyösebbé teszi részünkre az autók itteni gyártását." 1990-ben, a ( jelen fejlemények szerint, az Egyesült Államokban működő üzemek 2 millió japán autót gyártanak. PESTI RIPORT Elfogták a Rubik-lakás betörőit Budapesten a VI. Kerületi Rendőrkapitányság munkatársai elfogták a Rubik-vil- lába történt betöréssel alaposan gyanúsítható Csorba Tibor 27 éves műtős és Csaba István 30 éves műtős, budapesti lakosokat. A Rubik család hosszabb külföldi távollétében a bejárónő fedezte fel január végen, hogy idegenek jártak a lakásban. Miután megállapították, hogy értékes műszaki berendezések és különböző más tárgyak is hiányoznak, a nyomozást ismeretlen tettesek ellen nyomban megindították. A gyanúsítottak kihallgatásukon elmondták, hogy értékek után kutatva dúlták fel a feltaláló iratait, s nem volt szándékukban azokból bármit is elvinni. A rendőrség mindkettőjüket előzetes letartóztatásba helyezte, és folytatja az ügy vizsgálatát. Megjelent az 1987- es MAGYAR ÉVKÖNYV Sok színes olvasnivalóval, érdekességgel, 160 oldalon i i Ara: 5.- dollar Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N-Y. 10003 Megrendelő szelvény Kérem küldjék részemre az ÉVKÖNYVÉT, mellékelem az árát. Név:.......................................................... Cim:.......................................................... Interjú Lee lacoccával A nagy befolyású nyugatnémet napilap, a Die Welt amerikai tudósítója beszélgetést folytatott Lee Iacoccaval a Chrysler autógyár vezérigazgatójával. A beszélgetés nagy érdeklődést váltott ki nemcsak Nyu- gat-Németországban, hanem az Egyesült Államokban is. Alant közöljük az inteni" nnh"n" kedóen érdekes részét. t Ön lesz az Egyesült Államok legközelebbi elnöke? Nem. Vagy egy tucat jelölt van, aki szívesen lenne elnök, s pillanatnyilag mind nemmel válaszolnának. Miért lenne hihetőbb Lee Iacocca nem je, mint a másik tizenkettóé? Már vagy egy eve mondom a sajtónak: 15-20 nyilvános jelölt van, akik mit sem szeretnének jobban, mint hogy me^válasz- szák őket. Ezért azt __________ tanácsolom az ujságiróí<naJ<r,""!)esz£ljenel< ővelük. Ha valaki ugyanis annyira vágyódik e hivatal után, feltehetően jó elnök válik belőle. Belőlem hiányzik ez a vágy. Évek óta van már dolgom politikusokkal. Más világ az, szinte alvilág, amelyben az ember lelke mélyén bizonyos érzéseket alakit ki egy-egy üggyel kapcsolatban, de nyilvánosan gyakran mást kell mondania. Nem akarom azt állítani, hogy képmutató világ, de olyasfajta élet, amellyel nehezen birkóznék meg. Egy ízben azzal utasította el ezt a kérdést, hogy "számomra nincsenek már uj csúcsok". Elfáradt? Nem, a szó fizikai értelmében nem. Talán szellemileg lankadtam el kissé. Nem vagyok már 30 éves, amikor 16-18 órás munkanap meg sem kottyant. Kissé jobban kímélem magam, vigyáznom kell az egészségemre. Tanoncból küzdöttem fel magam a Ford elnökéve. Azután ledöntöttek a csúcsról, s néhány évig valóban mélyre kerültem. Nyolc éven át keményen dolgoztam és harcoltam, * hogy a Chryslerből azt csináljam, ami mára lett, méghozzá mások segítségével. Az ilyesmit nem lehet gyakran megismételni, ha már a hatvanas éveit tapossa az ember. így azután nem keresek újabb csúcsokat. Az amerikai költségvetési hiány az idén valószínűleg eléri a 230 milliárd dollárt, ami rekord... Botrány. Ön egy ízben azt követelte, hogy az ország gazdaságpolitikáját 20 ipari top- menedzser kezébe adják. Akkor ebben a helyzetben miért ne lehetne Lee Iacocca a legközelebbi elnök, hiszen ó vezette ki mély válságából a Chryslert is? Továbbra is az a véleményem, hogy az embernek tennie kell valamit a kormányért. Nemcsak bírálni kell, de fel is kell tenni a kérdést: mit tehetek én, hogy változtassunk a dolgok menetén? Ehhez azonban nem kell elnöknek lenni. Gyakran hangsúlyoztam, hogy kész vagyok ilyen vagy ob/an formában szolgálni. Amikor néhány eve, Carter alatt, a deficit 48 milliárd dollár volt, azt mondtak, ez már a világ vége. Ma pedig 230 milliárdos a hiány, ám az utca embere mit sem akar tudni róla. Nem valami népszerű dolog bírálni ezt a hiányt. Ma az USA-ban jól élnek az emberek, vásárolnak, mint az őrültek. Nem sokat termelünk, de rengeteget használunk el. E téren tehát sok a tennivaló. Ismét meg kell találnunk az egyensúlyt, vagyis növelni kell az állam bevételeit, például fogyasztási adókkal, importadókkal és más hasonlókkal. De ha ilyen javaslatot tesz az ember, köny- nyen kaphatja ezt a választ: ha ilyen határozott nézeteid vannak, valóra váltásuk legbiztosabb módja, ha elnök leszel. Higy- gye el, sokat töprengtem ezen az elmúlt években, beszéltem róla édesanyámmal és gyermekeimmel, s a döntés: nem. Nemrégiben állítólag azt mondta: "Ha beledobom, sem tudom, mi Ronald Reagan meggyőződése". Mi az öné? Először is azt hiszem, sohasem mondtam ilyesmit. Amit gyakran mondtam a kormányról, nem Reaganról személyesen, az a következő: a "reaganomics" - kudarc, őrülten vásárolunk és fogyasztunk, s ezzel 200 évre előre eladósodunk. Úgy vélem, ezen változtatni kell. Az amerikai közvéleménynek ismét észhez kell térnie, be kell látnia, hogy vége a régi szép időknek, a kényelmes életnek, ismét keményen dolgozni kell, s mind az üzleti életben, mind háztartásainkban ismét el kell kezdeni törleszteni adósságainkat. (Vejryük sorra állítólagos tulajdonságait. Például: kapzsi. Nem vagyok az. Ifjúkoromban materialisták voltunk, rengeteg pénzt akartunk keresni. De most, hogy a pénzhegy csúcsán állok, jómódú vagyok, már nem tudom,mihez is kezdjek vele. Azt kívánom magamnak, bárcsak kevésbé siettem volna. Mégsem hiszem, hogy pénzsóvár lennék. Meglehetősen kemény dolgokat mondott Henry Fordról. Iszákosnak, zsarnoknak, diktátornak nevezte. Sajnálja? Nemigen. Megírtam a könyvemet, leg- bensőbb gondolataimat Írtam le, beszámoltam arról, min mentem keresztül, s azt hiszem, ettől lett olyan nagy siker a könyv. Nyílt, becsületes iras volt. Túl messzire mentem el, igy azután sokat húztak a kéziratból, eredetileg háromszor olyan hosszú és még maróbb lett volna. A 3-4 millió eladott példány nyomán 60 ezer levelet kaptam, s ebből legföljebb egy tucat volt elítélő. Azt hiszem, ismét ugyanúgy irnam meg. Mikor Henry Ford elbocsátotta önt, "nagymértékben unfair"-nek nevezte. De azután átment Chryslerhez, s a 35 alelriök közül 33-at elbocsátott. Mi a különbség? Óriási. Chrysleréknél olyan rendszer volt, ami gyakorlatilag semmit sem alkotott. A teljes csőd szélén álltak. Magam sem tudom, voltaképp miért is nem mentek csődbe. S ezt a 33 embert (egyébként három év alatt lettek elbocsátva) nem szándékosan távolítottam el; olyan feladatokat róttak rájuk, amelyekkel nem tudtak megbirkózni. A Chrysler vállalati filozófiájához tartozott, hogy minden tehetseg pótolható. Azt kérdezi, hogyan hasonlítható ez össze a Forddal? A Fordnál több mint egy millió dollár hasznunk volt. Sikerünk volt, a szellem jó volt. A két helyzet tehát nem vethető egybe. Azonkívül a 33 ember esetében nem próbáltuk tönkretenni Őket és családjukat. SŐt, emeltük a nyugdijukat. Időnként találkozom is velük, elbeszélgetünk. Nagy árat kellett fizetniük, de meggyőződésem, hogy több mint felük egy olyan rossz rendszer áldozata lett, amelyért maguk semmit sem tettek. Fritz Wirth
