Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-09-04 / 33. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SAU X 1IU1 OVJCtJ y San Franciscoi élmény LUSZTIG IMRE RIPORTJA Három heti szabadságunk első két heté­ben csoportutazáson vettunk részt. Meg­látogattuk Phoenix, Arizona külvárosát, Scottsdalet, ahol utitársn'óm, Muriel élvez­te a 110° F hőmérsékletet. "Jót tesz a reumámnak" - mondta. "Megszabadulok a fájdalomtól." Ami entern illet, előnyben részesítem a hűvös időjárást. Scottsdaleben az egyik áruház- komplex követi a másikat. Pompás üzletek egész sora. Egy sportzakót mar 400 dollárért is lehet venni. Itt élnek a nyugalomba ment milliomosok. Egy nap is sok lett volna belő­le, de a túratervezÖk két napot szántak erre a városra. Ezt csupán az ellensúlyozta, hogy alkalmam volt 24 órát tölteni fiammal és feleségével, akik Tucson, Arizonában laknak és meglátogattak bennünket. Következő állomásunk Los Angeles volt, ahol több hajléktalant láttunk, mint New Yorkban. A város parkjai, füves térségéi hemzsegtek a hajléktalanoktól. Ez a prob­léma már országos méretű. Két napot Las Vegas Nevadaban töltöt­tünk, ahol az egy dolláros gépeknél is le­het játszani, de ha csak öt centje van az embernek, azt is hajlandók elvenni. A Tro- picana palota tulajdonosai olcsó reggeli­vel, vacsorával verbuválják a Szerencset keresőket. Négy dollárért ehetsz húst, halat, főzelékeket, gyümölcsöt, süteményt, ihatsz kávét, teát, kakaót. Nem csoda, hogy a sor olyan hosszú. Faradtak voltunk, amikor a sorbaállásra került a sor. Ekkor e^y Ötletem támadt: Nalam van a sajto­kartyám, gondoltam, ha mondom, hogy a sajtot képviselem, soron kívül beenged­nek bennünket. így is történt. Miután a vacsora végefele értünk, a fiatal nó, aki soron kívül beengedett, odajött az aszta­lunkhoz, s mondta: Tudom, hogy nem vagy a sajtó képviselője, de olyan kedves voltál, hogy nem tudtam nemet mondani. A Hacienda szálloda uszodájában lubic­koltunk. Szóba álltunk egy bajuszos tár­sunkkal és kiderült, hogy magyar szárma­zású, neve Forgács, az Illinois Egyetemen tanít. Meghívott bennünket autókirándu­lásra, elvitt a várostól 22 mérföldre eső parkba. Elbeszélgettünk. Megajándékoztam öt a Gellert Emlékalbummal. Egy napot Santa Barbara, Cal.-ban töl­töttünk, mely az ország egyik legszebb városkája. Nem véletlen, hogy Reagan elnök errefelé építette fel nyári üdülőjét. Éghajlata pompás, a levegő a legtisztább az országban. Innen kiruccantunk a Sol- weig nevű dán falucskába, ahol dán gyárt­mányokat láthattunk az üzletekben, a dán konyhaművészet remekeit élvezhettük az éttermekben. Egy. napot töltöttünk a Grand Canyon­ban, melynek deli peremét látogattuk meg. Minél többször látja az ember ezt a cso- dálatos# helyet, annál mélyebb benyomást kelt. Ámulattal néztük a napfelkeltét és a naplementét. Ez egyedül megérte a fá­rasztó utat. Los Angelesből északra menve megáll­tunk Monterey és Carmel városkákban, ahol még a szemetesládákat is virágok díszítik. Carmel fákkal, virágokkal díszí­tett utcain egyik szép üzlet a másikat követi, drágábbnál drágább árucikkekkel. Ellátogattunk William Randolph Hearst ujságkirály mesebeli kastélyába. Erről csak annyit, hogy az európai királyi kasté­lyok csupán kunyhóknak látszanak hozzá képest. A márványépület 4,000 láb magas hegytetőn áll, több száz szobával, belső és külső uszodával. A szobák falait fest­mények és középkori tapéták díszítik. Itt lakott Hearst, barátnőjével, Marion Davis- szel. Meglátogattuk a Yosemite Nemzeti ( Par­kot is, mely majdnem olyan látványos, mint a Grand Canyon. A hatalmas gránit­sziklák, melyek az "egekig" nyúlnak, a vizeses, mely sokkal magasabbról zuhan alá, mint a Niagara, hihetetlenül szép lát­vány. Itt az ideje, hogy a riport fejeimére tér­jek át. Kőrútunk utolsó állomása San Fran­cisco volt. Pentek délután érkeztünk a Carlite szállodába, lezuhanyoztunk, átöl­töztünk és elmentünk sétálni a kínai negyed­be, mely csak hét blockra volt. Ez a negyed sokkal nagyobb, sokkal szebb es látogatot- tabb, mint a new yorki. Az üzletek százai tömve vannak Kínából, Hong Kongböl és Taivanbol importált cikkekkel. A 10 cen­tes csecsebecsétől a legdrágább vázáig minden kapható. Néhány órai barangolás után megéheztünk és bementünk egy kínai vendéglőbe, ahol nagyon ízletes csirkét és marhahúst ettünk. A számla 9 dollárt tett ki személyenként. Vacsora után haza­felé indultunk, de Muriéi még bement ne­hány helyre egyet-mást vásárolni az uno­káknak. Mar közeledtünk a negyed határához, amikor eg^y hatalmas ember ránk rohant, egyik kezevel megragadta Muriel táskáját, a másikkal ütni, verni kezdte. Én azonnal védő állásba helyezkedtem. A támadás első pillanatában Muriéi ahelyett, ho^y egyszerűen odaadta volna a táskát, maga­hoz szorította azt es sivitani kezdett. Én elvesztettem egyensúlyomat és a jardára estem, megütve a fejemet. Ekkor már tömeg vett körül bennünket és bar senki sem jött segítségünkre, a támadó jobbnak látta meghátrálni. Egy középkorú ember segített talpra állítani. Ez volt az első alkalom, hogy "muggolas" áldozata lettem. Évtizedek óta járom New York utcáit, éjjel-nappal, de meg senki sem támadott meg. San Franciscoba kel­lett menni, hogy személyesen tapasztal­jam az utca veszélyét. Mondhatom, nem kellemes élmény. Szerencsénkre támadónk hátvédje nem használt semmilyen fegyvert, mert különben nem tudnám ezt a beszámo­lót megírni. Muriel javasolta a rendőrség felhívását, de ez azt jelentette volna, hogy részletes jelentést kell tenni, talán keresni a támadót, stb., ami nem vezetett volna eredményre. Karonfogtam és elindultunk "hazafele". A Sutter utcánál találkoztunk utitársaink egy csoportjával es velük tértünk vissza a szállodába. Jeget tettem a sebemre. Muriéi kézén fekete folt keletkezett a támadó ütésétől. Kinyitottam, az ablakot, de amikor Muriéi meglátta a tüzlépcsoket, ideges lett és a szoba kicserélését ajánlot­ta. "Fennáll a lehetőség - mondta - hogy valaki bet&r az éjjel, ha nem cserélünk szobát. Nem tudok itt aludni." Mi mast tehettem volna, másik szobát kértem.­A támadás ellenére a következő két napot városnézéssel töltöttük. Sausali tó­ba is ellátogattunk, ahonnan gyönyörű szép­ségben tárult elénk az öböl. Elmentünk a Japán Kertbe, az Aquáriumba, a Termé­--------------------------------------------------'-------------—T­szeti Múzeumba, a gyönyörű Macy áruház­ba, a Halászok Rakodópartjára (Wharf), stb. A város tiszta, az idős polgárok 15 cent viteldijat fizetnek. De Muriel nem szerette a ködös időt és a "hullámzó" jár­dákat. Lefelé csak ment a dolog, de amikor felfelé kellett menni, az már nehezere esett. *** Hazaérkezve seb ütött ki az ajkán. Orvos­hoz ment, aki megkérdezte, hogy a közel­múltban volt-e megrázó élménye? Elmond­ta a San Francisco-i esetet, mire az orvos kijelentette, hogy nem kell aggódni, egy­két heten belül elmúlik a seb. Hazaérkezésünk utáni csütörtökön faj­dalmát éreztem a nyakamban és azt hit­tem, valami bajom van az egyensúlyommal. Elmentem a University KÓrhazba, ahol felvették az adataimat. Két fiatal, szép apolono kezdett szorgoskodni és olyan szép látványt nyújtottak, hogy mindjárt jobban éreztem magam. Megnézték a vér­nyomásomat, stb. majd egy rendelőbe utal­tak. Egy orvosnő jött be a szobába és főleg a reflexeket vizsgálta. Majd egy köpenyt adott, hogy öltözzem at. De az alsónad­rágot hagyjam magamon. Megvizsgált tal­pamtól a fejem búbjáig. Semmi komoly bajt nem talalt, de elrendelte röntgenképek felvételét a nyakamról. Egy technikus pillanatok alatt felvette a,'képeket es elment, de par perc múlva visszatért, karján számos róntgenkazettá- val. Újabb képeket csjnált a fejemről, alul­ról, hátulról, oldalról. Gondoltam, ho^y itt mar valami baj van. Négy újabb kép után egy orvosno jött be, aki még egy képet készített a számról. Gondoltam, hogy nem úszom meg ezt anélkül, hogy leborotválják a fejemet, felnyissák az agyamat es bele­nézzenek, hogy mi megy ott végbe! Mie­lőtt elmentek (az orvosno es a technikus) mondták, hogy menjek a várószobába. Ti­zenöt perc múlva (nekem óraknak tűnt) kezembe adtak a röntgenképeket és mond­ták, hogy menjek vissza abba a szobába, ahol először voltam. Átadtam a képeket és ismét várnom kellett. Pár perc múlva az első orvosnő jelent meg. Szinte leleg- zetfojtva vártam (a döntést. A legnagyobb meglepetésemre és örömömre kijelentette, hogy nincs komoly bajom, csupán egy kis arthritis a nyakamban, ami nem meglepő, tekintve a koromat. Napi három aszpirint es meleg borogatást irt elé. Az aszpirint azonnal visszautasítottam, a meleg boro­gatást majd igénybe veszem, amikor lesz rá időm. A ió hir hallatara elhatároztam, hogy hazasetálok a 31. utca és Első Avenueról a -94. utca és Amsterdam Avenue-i laka- somig. f Ezzel veget ért a San Francisco-i élmény. MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Klein Cornell-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: • Prosztata problémák * Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő • Vese- és hólyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom