Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-08-28 / 32. szám

12. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 28. 1986. Molnár Karoly Ki emlékszik Mexikóra ? MIÉRT VESZTETTÜNK MEGINT? az utolso hónapokban betegségek, sérülé­sek akadályoztak a játékosokat a minél kifogástalanabb felkészülésben. Kilenc válogatottunk számos mérkőzésen nem allhatott csapata rendelkezésére. Gondol­junk csak RÓth, Péter, Nyilasi műtétjére, Hannich, Bognár, Garaba, Szendrei Burcsa s mások kiesésére. Ez a tény mindénhogyan zavaró volt, s nem hasznait a játékosok formájánál^, edzettségi állapotának. Óriási bennem es bennük a feszültség, hiszen Mexikóban az egész világ előtt vizsgázunk, feljuthatunk a csúcsra, feltehetjük a fejünk­re a koronát, s persze fuccs lehet az eddigi hirnevünknek is... A Labdarúgás című lap munkatársa a kővetkező kérdést is feltette Mezey György kapitánynak:-Tudom, hogy nem szívesen beszel az esélyekről, nem vállalkozik számszerű tippekre, mégj latolgatásra is csak nehe­zen. De legalább annyit mondjon: csalódott lesz, ha a magyar válogatott nem jut to­vább csoportjából?-Igen, a legteljesebb mértékben az leszek! De erre nem is gondolok. Tizenhat kozott a helyünk, ott aztán lehet bármi, kérdés: kivel kerülnénk szembe? így beszélt tehát Mexikó előtt a kapi­tány. Nem is gondolt tehát arra, hogy a világbajnokságon nem jut a legjobb tizen­hat közé a magyar csapat. Érdemes egy kissé közelebbről megismerkedni Mezey György személyével és pályafutásával. A jól képzett szakember 45 éves, korábban több csapatnál tevékenykedett edzőként, igy a Keszthelyi Haladásnál, a BVSC-nél és az MTK-VM-nél. Amikor Mészöly Kálmán volt a kapitány, abban az időben Mezey György a magyar utánpótlást és az olimpiai válogatottat készítette elŐ a nemzetközi erőpróbákra. Fokozatosan halad előre a lépcsőfokokon. Eleinte Mészöly Kálmánnal együtt dolgozott, amint ez az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is történt, és Mészöly Kálmán lemondása után ő ül­hetett a kispadra, amely később kinpad lett a számára, de erre kezdetben sem o, sem a többi hazai szakember sem gondolt. A kapitány a maximumot kívánta meg önmagától és játékosaitól. Csak egyetlen példa. Az elmúlt télen a legjobb magyar játékosok Spanyolországban készültek a mexikói világbajnokságra. Naponta öt-hat órát edzettek. Mezey György kapitány személyesen vezette a gyakorlásokat, holott ezt a munkát valamelyik segítőtársára is bízhatta volna. Nem kímélte magát, de játékosait sem. A spanyol tengerpart , homokjában futtatta labdarugóit, itt nehe­zebb volt a mozgás, mint a gyepen. Hasz­nos ez, vagy sem, ez más kérdés. Mexikó azt bizonyította, hogy ez nem volt szeren­csés. Mezey György vesztét éppen az igé­nyesség és maximális teljesítményre törek­vés okozta. A mexikói utazás előtt az auszt­riai Linzbe vitte játékosait, az osztrák Alpok 2400-2700 méteres háborította csú­csai közelébe. A helyszín bizonyos szem­pontból jó volt. A tengerszint fölötti magas­ság hasonlított a mexikóihoz. (Irapuato 1724, Leon 1885 méter). De csak az. A hőmérsékletet összehasonlítani sem lehet. A havas osztrák Alpok és Mexikó? Mint­ha valaki a hűtőszekrényből a kenyérsütó kemencébe került volna. Feltehetően hi­bázott Mezey György azzal is, hogy Auszt­riában és később Mexikóban is fárasztó edzéseket végeztetett játékosaival és min­Magyarorszag a tizennyolcadik helyen kötött ki. Nehéz napirendre térni a labda­rugók mexikói szereplése fölött, már csak azért is, mert mást tanácsol a szív es megint mást az ész. Érzelmi vagy értelmi alapon közelítsük meg a balsikert? Vérmérsékle­tünk ^erint bosszankodhatunk vagy dühöng­hetünk is. Az agy azonban azt tanácsolja, hogy próbáljuk meg elemezni a történteket, már csak azért is, mert ilyen harmatgyen­gén magyar labdarugók a világbajnokság döntőjében még soha sem szerepeltek. Nézzük csak a múltat, az eddigi teljesít­ményeket, a korábbi helyezéseket: 1934-ben hatodik, 1938-ban második, 1954-ben második, 1958-ban tizedik, 1962-ben ötödik, 1966-ban hatodik, 1978-ban tizenötödik, 1982-ben tizennegyedik, 1986-ban tizennyolcadik hely. Mi történt Mexikóban? Először is nézzük a rideg tényeket. A magyar labdarugók három mérkőzést játszottak, vereséget szenvedtek a Szovjetuniótól (0-6) és Fran­ciaországtól (0-3), viszont legyőzték Kana­dat (2-0). így mindössze két pontot gyűj­töttek össze. Ez még Önmagában ( tálán nem is omlasztotta volna kártyavárukat, de olyan pocsék lett a gólarányuk (2-9), hogy csoportjukból harmadikként sem jut­hattak tovabb.( Amint köztudott, a magya­rok a mexikói labdarugó bajnokság "C" csoportjában küzdöttek, amelyben az el­sőséget a Szovjetunió szerezte meg 5 pont­tal és 9-1-es gólkülönbséggel, második Franciaország lett ugyancsak 5 ponttal és 5-1 gólkülönbséggel, a harmadik hely Magyarországnak jutott 2-9-es gólkülönb­séggel, mig a (negyedikf Kanada lett pont nélkül (0-5-ős gólkülönbséggel. Ezen a vég­eredményen eltűnődhetünk hosszasan, azon­ban beválthatjuk, erre Budapesten a szak­emberek és a szurkolók egyáltalán nem számították. Mégis, mi lehetett az ok, mi húzódhatott meg a háttérben? Nyilván­valóan nem egyetlen okot kell keresnünk, mint ahogy 1954-ben a berni döntőben sem egyetlen ok miatt maradt alul a Pus­kás vezérelte csapat a nyugatnémetekkel szemben. De vegyük csak sorra, mi minden játszott közre Mexikóban? Először is talán a túlzott önbizalom, a selejtezőkben ugyanis viszonylag könnyen előzte meg Mezey György kapitány válogatottja a hollandokat, az osztrákokat es a ciprusiakat. Jómagam is azt hittem, a későbbiekben csak előnyös lehet, hogy a magyarok Európa csapatai közül elsőként biztositották helyüket a mexikói huszonnegyes döntőben. Az egész­séges Önbizalom jó, de a túlzott önbizalom bajt okozhat. Mindenki sejtheti, hogy mi­lyen reményekkel utazott Mezey György a világbajnokság színhelyére, ha felidézzük nyilatkozatát, amelyet a Labdarúgás cimú lap jelentetett meg. (1986. május). Már a cim is feltűnést keltő: "Mexikóban fel­tehetjük a koronát".-Még hazai földön vagyunk, de gondola­taink már Mexikóba kalandoznak. Milyen hangulatban van most a kapitány? Mit érez? Bizakodik? Szorong? Magabiztos? - kérdezte az újságíró. Mezey György igy válaszolt:-Örülök, hogy ott lehetünk a VB-n, s annak, hogy hároméves munkánknak valós, látható eredményei vannak. Bánt, hogj* A fiuk újra a pálya felett..... ( a fellegekben...) den bizonnyal az erőnlétüket akarta növel­ni. Jellemző arra, hogy milyen gyakorlato­zás történt, Kozma Istvánnak az akkori véleménye:-Hat szó ami szó, ez nem gyógyüdüles... A táj, a környezet ugyanolyan, mint ahová az előkelő szanatóriumokat építeni szokták, mi azonban dolgozunk keményen... Stop. Itt álljunk meg. Az a munka, amit Mezey György végeztetett a labdarugói­val, azt mutatja, hogy a klubok nem olyan állapotban adták át a játékosokat, ahogy a kapitány szerette volna. Szilárd alap nélkül nem lehet felhőkarcolót építeni. Mexikóban folytatta Mezey Györjgy, amit Ausztriában abbahagyott. Maximáli­san terhelte me§j játékosait, izzó napfény­ben, ( pokoli hőségben vezényelte ki őket a palyara, mig a vetélytársak reggel és este gyakoroltak, amikor elviselhető volt az időjárás. Szerencsétlenül alakultak a "zárt kapuk" mögött tartott edzések is. A kapitány nem engedte be a pályára a mexikói televízió és sajtó képviselőit, ez­zel maga ellen hangolta őket. A világbaj­nokság színhelyén akart Mezey György valamiféle "titkos taktikát" kipróbálni? Későn. Ahogy közeledett az első mérkőzés ideje, úgy fokozódott a feszültség. A magyar kapitány Összekülőnbözott a magyar újság­írókkal, mert nem óhajtott nekik részlete­ket közölni a "zárt kapuk" mögötti edzé­sekről. Mezey György minden lehetőséget fel akart használni, hogy játékosait alapo­san készítse elő. Igyekezett kivonni őket a mexikói (városok lüktető életéből, azt hitte, ez jo. Amig a vetélytársak csapatai jóttek-mentek, addi^ a magyarok szinte állandóan a várható erőpróbák idegesítő hangulatában csak egymással beszélgettek. Semmi sem oldotta fel a feszültséget. Első vereséget( ekkor szenvedte el a magyar csapat. A lélektani előkészítés csődje. Nem váratott magára a vereség, a csőd a stadion gyepén (sem. 1986. junius 2. Ira­puato. Szovjetunió-Magyarorszag 6-0. Már a második percben bekerült a labda Disztl Péter kapujába, és a magyar játékosok meg fel sem ocsúdtak, két perc múlva újabb gólt ért el a szovjet csapat. Mindez sokkolta a piros-fehér-zöld színek képvi­selőit. A kocka elvétetett. Détári Lajost, Nagy Antalt, Esterházy Mártont és a többi magyar játékost ilyen fordulatra nem ké­szítették elő. Mintha kapitányuk egyik nyilatkozatának foszlánya jelent volna meg a szemük előtt:-Egyik ország válogatottjáról sem ismerem el azt, hogy jobb, erősebb, mint a miénk! Ne vegyek ezt nagyképűségnek! Nekem van egy alapállásom: nem ejthetem ki a számon azt, hogy "fiuk, az ellenfél jobb!" (folytatás a 14. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom