Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-08-21 / 31. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 21. 1986. UTAZAS A MARSRA Illyés Gyula: LUSZT1G IMRE RIPORTJA Amikor Verne Gyula francia regényíró a múlt században megírta "Utazás a Holdba" cimü regényét, mindenki na^y érdeklődéssel olvasta azt, mint egy szép elképzelést, de senki sem hitte, hogy száz év elteltével amerikai űrhajósok valóban "partra szállnak" a Holdon. A szovjet tudósok most tervbe vették a Mars holdjainak: Phobos és Deimos-nak a tanulmányozását azzal a céllal, hogy űrhajósokat helyezzenek el a Marson. Ez nem elképzelés, hanem tudományosan megalapozott terv. A szovjet tudósok már az úrbe röpítettek egy teljesen uj íirlaborató- riumot, a MIR-t (Béke), amely tagas teret nyújt az úrhajón dolgozó tudósoknak Russian spacecraft is scheduled to use lasers to probe the Martian moon Phobos in 1988. Phobos kutató munkájuk elvegzesére. A szovjet í/rhajósok első Ízben képesek egyik űrhajóról a másikra jutni és űrhajójukon hat teherszállító űrhajót elhelyezni. Két szovjet űrhajós: Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjev négy hónapot töltött az űrben és ezt az időt tudományos kutatásokra fordították. A szovjet tudósok tervbe ( vettek (egy hatalmas rádióteleszkóp felállítását és miután sikerült modern műszerekkel felszerelt Űrhajót röpíteni a Halley üstökös közelebe, most tervbe vették a repülést a Mars holdjaira, valamint a Vénusz és más bolygók vidékére. A 21. szazad elején űrhajósokat terveznek magára a Marsra küldeni. A Marsra küldendő űrhajót nem lehet a jelenlegi rendszerrel rendeltetési helyére eljuttatni. "A Marsra való repülés terve nagyon lelkesítő - mondja dr. Roald Z. Sagdeyev, az Űrkutató Intézmény igazgatója -, de először ember nélkül előfutárt kell küldeni a Marsra, amely anyagmintákat hoz vissza, amit tanulmányozni kell." "Most - mondja dr. Liya L. Regei, a Szovjet Tudományos Akadémia egyik vezetője - űrlaboratóriumban folytatjuk a kutató munkát. A közeljövőben üzemeket, gyárakat építünk fel az űrben.* Nagy elismeréssel nyilatkozott a szovjet tudósok munkájáról Nicholas L. Johnson, a "Soviet Year in Space" Írója: "Lépésrol- lépésre egvre nagyobb méretű vállalkozás kivitelezésére törekednek. Érdekes megfigyelni, hogy egyre nyíltabban végzik a kutató munkát, aminek egyik megnyilvánulása, hogy az űrhajósok fel- és leszállását a televízión is közvetítettek." Elismerőleg nyilatkozott a MIR űrhajóról és rámutatott arra, hogy mig a Szaljut csupán 40 láb hosszú, a MIR 56 láb és külön fülkével rendelkezik alvásra, külön kutatómunkára és külön helyiséggel testgyakorlatokra és étkezésre. Nem beszélve arról, hogy hat kapcsoló szerkezete van, amely lehetővé teszi anyaghordozb úfhajók bekapcsolását. A szovjet űrhajósok egyre hosszabb időt töltenek az úVben. 1984-ben egy űrhajó legénysége nyolc hónapot töltött ott egyfolytában. (A szovjet tudósok es mérnökök mar kristályokat gyártanak az űrben elektronikai műszerek részére és gyógyszereket, melyeket nem lehet a Földön előállítani. "Eddi^ még nem sikerült tranzisztorokat gyártani - mondja dr. Regei -, de e probléma megoldása csak rövid idő kérdése." A szovjet tudósok azon is dolgoznak, hogy képesek legyenek a vizet, a hulladékot és levegőt ujrafeldolgozni (recycle), hogy ezzel önfenntartók legyenek. Jelenleg anyaghordozó űrhajókon szállítják a szükséges kellékeket. A szovjet tudósoknak már sikerült zöldséget és búzát előállítani az űrben. Szibéria Krasnoyarsk városában a szovjet tudósok, mérnökök olyan tartályt: "BIOS"-t gyártottak, amelyben önkéntesek dolgoznak és alszanak öt hónapon át. Élelmezésükre a Földön dolgozókénak csupán egyötödere van szükség, amit maguk állítanak elő. A szovjet eddig 11 más nemzet űrhajósat vitte fel az űrbe, most egy sziriai és egy francia űrhajóst hívnak meg. A jelek szerint a közeljövőben cryogens-t (folyékony hidrogén) fognak használni a rakéták felrepitésére. Marcia S. Smith, az American Astronautical Society elnöke szerint a cryogens sokkal megbízhatóbb és előnyösebb energiaforrás. Nekünk is, a kínaiaknak is van ilyen energiánk. 1984-ben a szovjet 98 rakétát küldött az űrbe, az USA 17-et, az európaiak hármat, a japánok kettőt és a kínaiak egyet. A nyugati államok tudósai szerint a szovjet csupán a cryogens segítségével lesz képes űrhajót küldeni a Marsra. "Vannak, akik úgy látják - mondja dr. Georgy Managazi, a szovjet Űrkutató Intézet igazgatója -, hogy a mi elgondolásunk kivitelezése lehetetlen, mi azonban hisz- szük, hogy végrehajtható. Az űrbe helyezünk majd egy olyan rádióteleszkópot, amelynek átmérője több ezer mérföld és képessége a jelenleginek tízszerese lesz. E készülék legfontosabb szerepe, hogy felfedezze a Quasar-okat, égitesteket, amelyek az általunk jelenleg ismert világűr határán vannak. 1990-ben ember nélk’ú(folytatás all. oldalon) A PuAqták ,30 Aratási nérczokás egyetlen volt divatban. Az első suhintással levágott szárból kötelet csavartak s azzal összekötötték a gazdatiszt csuklóit. Mit jelentett ez? Mosolyogva, látható örömmel végeztek, mindnyájan odagyúltek. A szokás ma is életben van, azzal a változással, hogy a gazdatiszteknek most már csak a jobb karjára illesztenek három-négy búzakalász- böl font kecses kis szalagot. Jártak Rácegresen nagy néha mégj napszámosok is, olyanok, akik sem reszes-, sem summásbandakban nem találták helyet. Ok is a környező falvakból jöttek, melyek lakosságát a "szabad világ" egyre nagyobb mértékben szabadított meg a földtől. Hetven éves öregek voltak köztük, akik felvételkor meghatb szinészkedéssel düllesz- tették mellüket és tiz éves kislányok, akik vállán a kapa akkorának tetszett, mint egy petrencerád. Mikor keltek ezek, ho^y napfölkeltekorj ami tulajdonképpen a világosság kezdetet jelenti, már munkába állottak? Mert éjszakára ők sem maradhattak ott. A puszta reggel úgy szívta be és este úgy öntötte ki magából a népet, akár egy hatalmas gyártelep. A napszám szinte hetenként változott. Ősszel kevesebb volt, mint nyáron, télen kevesebb, mint ősszel, és az idén szinte törvényszerűen mindig kevesebb, mint tavaly; a drágaság pedig egyre nőtt. "A drágaság, a drágaság!" - gyermekkorom minden tája ezt visszhangozta. A férfiak átlag 65 krajcárt kerestek, a nők 45-öt. Egy pár lábbeliért egy hónapig dolgoztak. ( ( t A napszámosok es summasok között is akadt, akinek még volt valami földecs- kéje otthon, egy tenyérnyi, mintegy emlékül a szaporodás folytán végtelen részecskékre darabozódó hajdani birtokból. Mániákusan ragaszkodtak hozzájuk, már ahogy a családi emlékekhez szokás. Az utolso szalag- földet is csak árveréssel lehetett elszedni tólük. Büszkék voltak rájuk s közben dőlt belőlük a panasz. Otthonukról, a nagybirtokok köze ekeit s már betegesen duzzadó falvakról úgy beszéltek, mint a csizmáról, mely szőrit. Sziszegtek, mozdulni sem bírtak, de azért díszelegtek vele. - "Jo nektek - mondtak már ők is a cselédeknek - mi gondotok a kenyérre, az adóra?" A kazalalji vita, hogy kiknek van jobb dolguk, a pusztai cselédeknek, vagy a falusi zselléreknek és kisparasztoknak-e, később országos méreteket öltött, már az úgynevezett illetékes körökben. Ök meg ügy forgatták, hogy kiknek van kevésbe rossz dolga, bár tudták, hogy igy is csak árnyalatokról lehet szó. A falusiak ékesebb szavúak voltak, de azért nem cseréltek a pusztaiakkal. A cselédek már akkor is bambán hallgatták ezeket a panaszokat és a maguk sorsának dicséretét. Egyre kevesebbét értettek a világból. /folytatjuk/ CHARLIE CHAPLIN kalapja és sétapál- caja gazdát cserélt egy londoni árverésen. A halhatatlan komédiás két elmaradhatatlan színészi kellékének uj tulajdonosa David Robinson, Chaplin egyik életrajzírója, a londoni The Times neves filmkritikusa. Barátai nevében licitált a Chaplin-kellé- kekre, s Összesen tizenötezer fontot fizetett értük.
