Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-07-17 / 29. szám

Thursday, July 17. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO NAPOK ÉS NEVEK TAMÁS A minduntalan fülűnkbe csendülő név ógörög eredetű. Görög formája Thauma- sziosznak vagy Thomasziosznak, rövidít­ve Thaumasznak vagy Thomasznak hangzott. Annyit jelentett, hogy: "csodálatos". Nálá­nál találóbb nevet nemigen alkotott a sze­mélynevek teremtésében kifogyhatatlan görög képzelet. Hiszen van-e nagyobb cso­da, mint az életindulás, amely a boldog szülőket névválasztásra, névalkotásra kész- teti? ( , , , , Mégis, akármilyen szép és találó volt e név, az idő múlásának kavargó fergete- ge éppoly könyörtelenül elsöpörte volna, ahogy elsöpörte azt a sok szebbnél szebb görög személynevet, amelyet ma mar csak feliratos kövekből vagy papirusz-foszla- nyokbol szoktunk nagy nehezen kibetuzni. Hogy nem igy történt, annak az az oka, hogy az újszövetségi Szentirás a névnek egyik alakját, a Thomast társaitól külön­választotta, és arra használta fel, hogy vele helyettesítse a Szentföld egyik férfi­nevét. Araméus nyelvi név volt ez, vagyis azon a nyelven szólt, amely a Megváltó korában s meg azutan is jo néhány száz éven keresztül egészen az iszlám elterje­déséig Eló- Ázsia köznyelve volt. A név úgy hangzott, hogy: Teomo, s annyit jelen­tett: "iker". Aki elsőnek kapta e nevet az nyilván csakugyan ikerszülöttkent jött a világra. ( A Teomo es Thomasz veletlen egybecsen- dülése arra bírta az evangélistákat, hogy a tizenkét apostol egyikét, akinek Teomo volt a neve, Thomasznak nevezzék. És - minthogy az életalakulás akkor is gyak­ran az esetlegességek játéka, ha személy­nevek életéről van szó - ez lett az alapja a Thomasz név felmagasztosulásának. Szentirasi szereplésénél fogva ugyanis a görög név most mar az araméus név helyet­teseként került vissza Európába. Mint az apostol neve. Mint az Ő szent emlékének hordozója. Mint keresztnév. Az apostolon kívül az idők folyamán még hét szentnek az emléke működött közre a Tamás név elterjesztésében. Közü­lük négyen nemcsak az Egyház, hanem az egyetemes történelemnek is diszei. Ott van a Nápoly környéki Aquino nevű helység nagy szülötte, Aquinoi Szent Tamas, továbbá Kempis Tamás, kinek Krisztus követéséről szóló világhíres művét Pázmány Péter fordította. , Nálunk a Tamás név már az első Árpá­dok körében elterjedt. Hamar bejutott a magyar történelembe is. Azóta, hogy Kálmán király 1097-ben egy Tamás nevű főárral kérette Roger szicíliai király leá­nyának, Buzillának a kezét, az apostol nevéből magyar családnevek lettek: Tamá­sok, Tamásfyak, Tamássyak. De bejutott a név földrajzunkba is. Tekintélyes számú magyar helység neve belőle képződött. S végül bevonult a Tamás név a magyar szólások közé is. "Hacsak nem látom ke­zein a szegek nyomát, s nem tehetem uj­jamat sebeibe, s kezemet nem mélyíthetem oldalának nyílásába, nem hiszem!" - mon­dotta Tamás apostol, amikor társai tudtul adtak neki, hogy látták a feltámadottat. A ketkedö, megbizonyosodni akaró em­berről mondjak: tamáskodó. S a Tamások napján igy a gondolkodó, kérdező, önálló emberekre is megbecsüléssel gondolha­tunk. TÁMOGASSA HIRDETŐINKET! Levél Zé Zének Drága Zoltán! Egy hónapja, a futball-vi- lágbajnoksag kezdete óta fontolgatom, hogy irok Neked, már csak azért is, mert jól emlékszem, milyen rajongással beszél­tei annak idején - tizenhat évvel ezelőtt -, az első mexikói vébé elődöntőjéről, az NSZK-olaszról. Beleszerettél abba a meccs­be. Az évszázad legizgalmasabb mérkőzé­sének mondtad, és azt hirdetted utón és útfélén, hogy nincs olyan krimiszerző, aki a váratlan események, logikus fordu­latok kitalálásában versenyezhetne a foci­val. Mert - érveltél - , hányán és hányán kitalálják mar az első pillanatokban, ki a gyilkos, de ki sejtette meg azt, hogy abban a hosszabbításban micsoda krimi játszódott le, hányszor zörgött a háló, s hogy ki lett végül is a győztes. Hogy végül mégse Írtam, annak - lusta­ságomon kivül - nagyon egyszerű oka volt. Nem akartalak elszomorítani. Nem akar­tam, hogy tőlem tudd meg, milyen érthetet­lenül szerepeltek megint a mieink. Meg aztán abban sem lehettem egészen biztos, megkapod-e soraimat. Hiszen hogyan es hova címezhettem volna? Zelk Zoltán, Farkasréti temető? Ez a címed, tudomásom szerint, csak ideiglenes, valami ágybérlet, vagy albérletféle. Az igazi valami ilyesmi lehet: Zelk Zoltán, Magyar Irodalom, Örök­lőt köz; vagy Ifjú Szivek Országa, Halhatat­lanok útja, Poste restante. Legjobb lett volna persze valaki rég-elment pincér ba­rátunkra bízni postám kó'zvetitéset - a János bácsira vagy Fodor urra -, hogy ha épp bemegy ( szokásos körutadon (az égi Luxor káveházba, vagy a Hungáriának ti­tulált New Yorkba -, a f&úr igy fogadjon: "Zelk Ur! Levele van! Hozhatom mellé a kávét?" És te - a Dohány utcai bejárat melletti márványasztalnál vagy a Luxor egyik ficakjában, az ablakmélyedésben ülve, kapucineredet kavargatva elolvas­hatnád, ha kedved úgy tartja. Itt a Luxorban ismertelek meg, itt mu­tattak be Neked a hatvanas évek elején. Késő este volt, amikor váratlanul - az árvák otthonkereső kóborlásai során -, odavetődtél. És ekkor az éjszakai kávéház­ban váratlanul kisütött a nap. A vörösrozs­dás - kávé és italfoltos futószönyeg virágos zöld rétté változott, a füstből virágok kacskaringóztak ringva elő, a kávéskana­lak, poharak csörgése mintha csengettyü- zéssé vált volna, s a kávéház közepén az asztalok között ott állt a lehorgasztott fejű, esőcseppszemü bánat. Füstöt lege­lészett. "Volt nekem valaha egy mesém egy kiscsikóról, akinek nem volt patkója" mondtad szomorkásán, kissé rekedten, de felvillanó kedvvel. A hangod barna szi­nÜ volt, zengésében bánat és vágyakozás csengett. A füstben bankókötegek zezez- tek, a kiscsikó szájába kapott egy kisebb csomót, letérdelt eléd, s fejét térdedre hajtva, átnyújtotta Neked. Ámulva néztem a varázslatot. Később aztán sokat találkoztunk, sok­szor ültünk együtt a Hungáriában, játszot­tunk, beszélgettünk, smeneztünk. Egyszer egy hónapot Szigligeten is együtt töltöttünk, am erről a két találkozásról sosem beszél­tem Neked. Ezt máig se bánom, azt azon­ban igen, hogy találkozásaink során sose meséltem el Neked a lányunk történetet Veled. Pedig lett volna mikor elmondani- legutóbb a betegágyadnál, hetvenkedő születésnapjaidon. Biztosan megörültél volna neki, ugyanúgy mint egy szál virág­nak, vagy mint egy titokban elszívott lé­giós cigarettának. Volt nekünk egy még butuska, vagyis első elemista lányunk, meg két nagy okos- azaz mar felsőbb osztályba járó -, fiunk. A fiuk gyakran játszottak "ország-város"-t ahol ugye az nyer, aki egy bizonyos idő alatt több hegyet, folyót, tavat, országot, várost es minden mást tud összeírni. A fiuk ezt a játékot sose akarták játszani a lányunkkal, mert ö mindig ugyanazt irta be a rublikákba: "Hires ember: Zelk Zoltán, író: Zelk Zoltán. Könyv: Zelk Zoltán. Három nyulak. Költő: Zelk Zoltán" Nem is játszot­tak aztán vele ország-várost soha, pedig nem volt igazuk. Az lett volna az igazi, ha a lányunk azt Írja: Folyó: Zelk Zoltán. Város: Zelk Zoltán. Hegy: Zelk Zoltán. Ország: Zelk Zoltán. Drága Zé Ze! A futballról akartalak tudó­sítani, s most látom, törlesztgetek csupán: bűneimet, magamba zárt dolgaimat gyóntam meg Neked. Igaz, a foci se az már, ami volt. Amióta elmentél, már embereket is öltek a stadionokban. A világbajnokságot különben Argenti­na nyerte szép játékkal és megérdemel­ten. Van egy uj sztár. Maradonának hívják, az elődöntőben az angolok ellen volt egy olyan gólja, amire Te is boldogan emlékez­nél. Búcsúzom is, és mi mással búcsúzhatnék, amivel utószor köszöntem el Tóled a tele­fonban: "Csókolom a kezed, drága Zoltán." ^eií«L Víö(Uv REJTÉLY Volt egyszer, egyszer, micsoda? Sehogy sem jut az eszembe, Valami történt egy régi este, Valami történt, valami csoda. Hervadt bús rózsa mosolya Te is tudod mi volt e rejtély: Valami volt, mi vissza nem tér, Volt egyszer és nem lesz soha. Arturo Graf A BEETHOVEN TARSASAG HANGVERSENYEI NEW YORKBAN A Társaság jelenti, hogy ez ev október 18-tól jövő április' 11-ig 6 szombat délutá­ni hangversenyt rendeznek az Alice Tully Hallban, kiváló művészek részvételével. Október 18-án, szombaton d.u. 3 órai kezdettel Anton Kürti zongoraművész lép fel hat Beethoven művel, nov. 15-én a Curtis Institute zenekara Joseph Silver- stein vezetésével és Abbey Simon zongora­művész részvételével három Beethoven müvet ad eló. Jan. 10-en. feb. 21-én, márc. 21-én es ápr. 11-en lesznek a további hang­versenyek. A hat alkalomra 75.- dolláros bérletet lehet váltani, bármilyen helyre, ami 15%-os engedményt jelent. Rendelést a Beethoven Society nevére és címere lehet küldeni: 8 W 38 St. New York, NY., 10018. Telefon: (212) 382-0780. 7. VILÁGSZÉP VERSEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom