Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-12-18 / 48. szám
Thursday, Dec. 18. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Pelle Janos KALANDOROK-TEGNAP ES MA Az iráni fegyverszállítás számos rejtélyes részlete, mint pl. McFarlane titkos utazása Teheránban, North alezredes szerepe kikötök aláaknazásában, ellenforradalmárok szervezésében, a fegyverszállitási közvetítők, mint Kasoggi kolosszális profithalmo- zási sikerei, sokakban felidéz hasonló tevékenységet, karriereket a múlt századokban. Ezekre vet éles fényt az a tanulmány, amely "Értelmiségi kalandorok a 18. században" címmel jelent meg a Budapesten kiadott Világosság c. folyóirat szeptemberi számában. Ebből idézünk néhány figyelemreméltó részletet. A XVIII. századi titkos diplomácia szervezeti alapját egy olyan belső és külső titkos ügynöki hálózat képezte, mely egyszerre szolgált információs forrásként és adott esetben végrehajtó eszközként az uralkodó, illetve a hatalmat gyakorló más személyek kezében. A titkos ügynököket jobbára a kétes, illetve lesüllyedt egzisztenciák közül toborozták. Az abszolutista államok titkos ügynökeik segítségével igyekeztek pótolni hivatali apparátusuk hiányosságait, s meggyőződni arról, hogy kiadott utasításaikat végrehajtották-e. Ugyanakkor azért is szükség volt a titkos ügynökökre, mert az egyes államok számos olyan célt kívántak általuk elérni, melyre legális eszközök igénybevételével nem nyílott lehetőségük. E titkos ügynökök, akik egyszerre voltak hírszerzők, felforgatok és zúgújságirók, alkalmi megbízásokat teljesítettek, s bármikor meg lehetett tőlük szabadulni, elhárítva tetteikért a felelősséget. Ilyen körülmények között, ha valaki titkos megbízást vállalt, csak rövid időre kötelezte el magát. De a kalandor értelmiségiek szamara ig^ is irigylésre méltó pozíciót jelentett bármely állam szolgálata. Ez a magyarazata annak, hogy a XVIII. század folyamán a legkiválóbb értelmiségiek, pl. Defoe, Prevost, Voltaire, -Diderot és masok is mai szemmel kétesnek tűnő állami megbízásokat teljesítettek, és uralkodók kegyeit hajszoltak. Ugyanakkor az állami szolgalat nyitva állt olyan kétes alakok előtt is, mint pl. Charles d'Eon lovag, aki női ruhában hajtotta végre titkos megbízatásait, s egy ideig Erzsébet cárnő teljhatalmú minisztere volt Péterváron, majd pedig Franciaország londoni követeként tevékenykedett. Elég, ha Beaumarchais példáját említjük, aki irodalmi működését egész életében csak másodlagosnak tekintette: ifjúkorától kezdve kétes politikai és pénzügyi spekulációkba bonyolódott, s amikor egy Goezman nevű parlamenti biró elitélte, az ellene irt röpirattal aratta első irodalmi sikerét. Mint Beaumarchais példája is mutatja, a titkos ügynökök, ha már kiismerték a titkos diplomácia útvesztőit, önálló vállalkozásokba is fogva, időnként jókora felfordulást okoztak. A XVIII. századi kalandorok közül a legtöbbre Theodore de Neuhoff vitte, aki 1736-ban I. Teodor néven Korzika királyává is koronáztatta magát. Voltaire a Candide-ban a következő szavakat adja a szájába: " - Uraim - mondta nem vagyok olyan nagy úr, mint felségtek; de hát én is király voltam, eppen úgy, mint akárki. Teodor vagyok, Korzika királya, engem is felséges úrnak hívtak, most pedig jó, ha megu- raznak; pénzt verettem, s nincs egy garasom; volt két államtitkárom, s most alig van egy inasom; trónon ültem, Londonban meg a börtön nedves szalmáján; félek, itt is igy járok, bár éppúgy, mint felségtek, én is csak farsangolni jöttem Velencébe." Megjegyzendő, hogy a korzikai Teodor király, akit a genovai uralom ellen fellázadt szigetlakok választottak uralkodójuknak, hosszabb ideig megtévesztette 'az európai közvéleményt. Az angolok később még két partraszállási kísérletét is finanszírozták, s csak azután döbbentek rá, hogy ez a kalandor közönséges szélhámos, aki végül Londonban, az adósok börtönében halt meg. A titkos ügynökök gyakran kaptak belpolitikai megbízást is, s ilyenkor meg az sem volt biztos, hogy kinek és milyen célból szolgáltatnak információkat. Casanova 1757-ben Bernis érsek, Mme de Pompadour és XV. Lajos külpolitikai tanácsadója megbízásából a francia hadiflotta készültségét szemlélte meg titokban Dun- kerque-ben, s tett jelentést arról, hogy alkalmasak-e a hajók egy esetleges skóciai partraszállásra. Feltételezhető azonban, hogy az egész szemléét csak az angolok megtévesztését szolgálta, mert a francia flotta fő erői eközben a Földközi-tengeren összpontosultak, s a Baleári-szigetek inváziójára készültek. Maga Casanova utólag a következőképpen vélekedett az egész kétes ügyről: "Ez a megbízatás tizenkétezer frankjába került a haditengerészetnek, s a miniszter könnyen megszerezhetett volna minden adatot, amit én szolgáltattam neki, anélkül, hogy egyetlen sou-t is kiadott volna." Voltak azonban még egyéb foglalkozások is, melyeket a XVIII. századi kalandor értelmiségiek közül is sokan űztek. Ilyen volt például a titkári pálya egyes főurak és egyházi méltóságok mellett. A titkár bizalmi ember volt: ura ügyeit intézte, ami a jó fellépésen tűi bizonyos humán műveltséget (Íráskészséget és nyelvismeretet) igényelt. A titkár a cselédség fölött állt, de a gazdájával távolról sem volt egyenrangú. Casanova a római spanyol követ, Acquaviva érsek titkáraként tevékenykedett egy ideig, Rousseau pedig Gouven abbé titkára volt Torinóban. A Nancyban székelő Leszcynszky Szaniszló lengyel királynak egyszerre több titkára is volt, akik levéltárosként, könyvtárosként és felolvasóként működtek, ugyanakkor könyveket is kivonatoltak és intézték őfelsége terjedelmes levelezését. De a titkároknak gyakran más feladataik is voltak: uraik keritöi is voltak, és alkalomadtán feleségül vették megunt szeretőit. Szaniszló király egyik titkára, a szász Christian Sámuel Friese a filozófiában és a műszaki tudományokban is jártas volt, de ugyanakkor az orosz udvarnak kémkedett, s a király halála után azzal gyanúsították, hogy ö mérgezte meg. A titkároknak gyakran nevelői feladataik is voltak az arisztokrata családokban. A kalandor értelmiségiek igazán az irodalomban alkottak maradandót. Casanova, Rousseau, Alexandre de Tilly, Lorenzo de Ponte és mások memoárjai mindmáig élvezetes olvasmányok, s ugyanakkor lebi- lincselöen izgalmas képét adják a XVIII. századi Európa kalandor értelmiségi társadalmának. Az emlékiratok közül a legfontosabbak Rousseau és Casanova müvei. Az utóbbi azért, mert enciklopédikus pontossággal számol be a kor nevezetes kalandorairól, az előbbi pedig azért, mert megrajzolja azt a fejlődési folyamatot, melynek során egy vágyálmait követő, a korabeli társadalmi normákat gátlás nélkül áthágó kalandor (folytatás a 8. oldalon) Feltételezem, hogy ón MARTELL-t iszik. MARTELL COGNAC A cognac gyártmányok büszkesége 1715 óta. Imported Cognac, 80 proof. The Jos. Garneau Co., Louisville, KY.
