Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-11-20 / 44. szám
Thursday, Nov. 20. 1986. TESTAMENTUM vágó Oszkár, lapunk kiváló külmunka- társa, akinek halálhíréről e számunkban írunk, nemcsak a saját ragyogó Írásaival gazdagította lapunkat, hanem szorosan figyelve a világsajtót, időnként lefordította azokat a kiemelkedő nyilatkozatokat, amelyekről tudta, hogy fontosak olvasóink részére. Ezek közé tartozik Bradley tábornok alanti Írása. Bradley az Egyesült Államok egyik legbriliánsabb hadvezére volt a második világháborüban. Ez az irás nemcsak a tábornok, hanem a mi szeretett Vágó Oszkárunk politikai végrendeletének is tekinthető. 4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ TASNADY T. ALMOS: A holnap csődje Dagblad 1 ste jaargang nr. I Prijs 19 fr. DE MORGEN IS D00D. LEVE DE MORGEN! Hel verhaal van een hallucinante dag op Vlaanderens enige linkse krant: FOC US p. 2,3 en 4 VRIJDAC Jt OKTOBER 1986 UWSTEUN IS WELKOM OP 035 089674521 mór: 'Do Morgen ook morgen' Hoofdredakteur Paul Goossens ki___| IWoord ALGEMENE EDITIE Moutsiraat 84 Gent (091) 21 80 91 Dr FEKETE JANOS NEW YORKBAN A közelmúlt egyik kimagasló rendezvénye volt az a fogadás, melyet dr. Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank második elnöke, s külföldön is jól ismert szakember adott a Waldorf Astoria szálló báltermében: a New York-i pénzvilág olyan képviselőinek, akikkel a Nemzeti Bank kapcsolatban áll. Dr. Fekete valóban megnyerő személyiségével, láthatóan azonnal meleg és baráti hangulatot teremtett a meghívottak soraiban, kik főleg az ország külföldi hiteltárgyalásaival kapcsolatos bankok vezetői közül kerültek ki. Dr. Fekete Washingtonból érkezett New Yorkba, ahol az ország szempontjából fontos tárgyalásokon vett részt. A fogadás egyben elbücsúztatta a Nemzeti Bank eddigi New York-i igazgatóját, dr. Horváth Jánost e's bemutatta a helyébe lépŐ uj igazgatót, dr. Hollai Imrét. Dr. Hollai ezt megelőzően már több fontos pozíciót töltött be úgy a washingtoni nagykövetségen, mint az Egyesült NemzeBalról jobbra: dr. Hollai, dr. Horváth, dr. Fekete. (Fotó: G.D. Hackett, N.Y.) tek magyar küldöttségén. A fogadáson ugyancsak jelen volt dr. Bánlaki György, New York-i fókonzul is. (G.D.H.) Vajon mar túl messzire haladtunk a béke utáni keresésben veszedelmek felhalmozása utján? Van valami mód, megállítani ezt az irányzatot, avagy tovább kell gyártani uj fegyvereket, amig elkerülhetetlenül, az atom-vógitélet elé kerülünk? Meggyőződésem, hogy van kiút. Azért ez a meggyőződésem, mert életem során szert tettem az emberi értelmesség iránti méltó tiszteletre. Lehetséges, hogy a vetélkedő ideológiák által megoszlott világban az alkalmazkodás problémái súlyosabbak, mint azok, amelyekkel megküzdöttünk a rakétalove- dék építése során. De meggyőződésem az is,, hogy ha ezen emberi problémák megoldására alkalmazzuk ugyanazt az energiát, képességet és kitartást, amelyet tudományos kutatásban alkalmaztunk, az értelem megoldja az alkalmazkodás problémáit. Elismerem, a békés alkalmazkodás problémái világunkban sokkal nehezebbek, mint az utazás a Holdba. De ha tisztába jövünk azzal, hogy azokat meg kell oldani, akármilyen következményekkel járna még olyan szent hagyományokra vonatkozóan is, mint abszolút nemzeti felségjog, meggyőződése m, hogy valahol, valahogy, vagy talán még egy fel nem fedezett világelme és vezető révén meg fogjuk találni a megoldást. Bevallom, hogy ez éppúgy hittétel, mint józan megfontolás eredménye. Ha néha elkedvetlenedem is, az nem a probléma nagysága miatt van, hanem eziranti kolosszális közömbösségünk miatt. Nem vagyok képes megérteni, hogy ha hajlandók vagyunk a józan értelemre bízni a már kész bomba használatának megfékezését, miért nem tudjuk a józan észt és emberi intelligenciát nagyobb mértékben, szorgalmasabban és több képzelötehetség- gél alkalmazni egy megegyezés és kompromisszum elérésére, amely lehetővé teszi az emberiségnek az atom fékentartását ésj annak, mint háborús eszköznek a betiltását. Ez ma az igazi és a legfontosabb kihívás az emberi értelemmel szemben. Ehhez hasonlítva, az ür meghódítása kis jelentőséggel bir. Mert amig meg nem tanuljuk, hogyan éljünk együtt, amig ki nem küszöböljük a viszályokat, amelyek megcsüfoljak civilizációnkat, mindaddig tuóományos kutatásaink az emberi haladás létrehozása helyett csak továbbra is még nagyobb veszélyekkel fognak szorongatni. Tudunk versenyezni a szputnyikkal és bizonyára jobb és nagyobb szputnyikokat építeni. De. mit teszünk annak megelőzésére, hogy a szputnyik csak még egy újabb fegyverrendszerré váljon? És mikor fogjuk felmutatni azt az intelligenciát, amely szükséges volt a szjputnyik építéséhez, hogy azt bolygónk megőrzésére szenteljük. Vágó Oszkár BRÜSSZEL. 1986. október 31-en az egyetlen halado- szellemü flamand napilap címlapjáról eltűnt a szokásos fejléc. Csak a forma emlékeztetett "A Holnapira és a kora reggeli órákban munkába siető emberek egy pillanatig meghokkenve bámultak az uj címszóra: A Gyilkosság napilap, első évfolyam 1. szám. Mi történt? Megszűnt az újság? Talán senki nem számított olyan széleskörű csodálkozásra és elkeseredésre, mint amilyen ennek az újságnak a csődhirét követte. A különszam híradásaiból ugyanis az derűit ki, hogy a laptulajdonos részvénytársaság váratlanul bejelentette a csődöt. Annyira váratlanul, hogy a lap főszerkesztőjét és munkatársait is úgy érte a hir, mint derült égbél a villámcsapás; előzetesen senki nem tájékoztatta Őket a dolgok állásáról. Ez a szerkesztőség kilenc éve küzdött azért, hogy megmaradhasson Flandria egyetlen független és progresszív napilapjának és minden jel arra mutatott, hogy a lap népszerűsége egyre növekszik. Ám a napi 51,000 példány nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy elkerülhesse a veszteségességet. A pénzbefektetöknek az üzlet üzlet. Ami a legnagyobb csalódást jelentette: miért nem lépett közbe kellé időben a belga szocialista párt? Talán azért, mert a szerkesztőség lépésről lépésre eltávolodott a párt napi politikai vezetésétől, a szókimondást választva a bólogatás helyett? Nyilvánvaló, hogy egy a sorból kilógó, kritikus, tekintélyt nem tisztelő sajtótermék fennmaradása egyrészt a népszerűségétől, azaz az eladott példányszámoktól függ, másrészt attól, hogy kritikus helyzei ben bizalommal, érdeklődéssel találkozik, avagy az elhallgattatást kívánó erőkkel? Az olvasók, baloldali szervezetek, irök, újságírók, képviselők spontán segitökész- sége ideiglenesen megakadályozta ugyan a lap elhallgattatását, a szerkesztőség egyöntetűen vállalta, hogy a csőd hivatalos kimondásáig vagy felfüggesztéséig saját részvénytársaságként gondoskodik arról, hogy "A Holnap", ha kevesebb oldalszammal is, de naponta megjelenjen. Ezzel azonban csupán két hétig képesek biztosítani a szükséges feltételeket. Megmarad-e az újság? - ez a^ kérdés foglalkoztatja a közvéleményt és számtalan, egyébként korántsem a baloldal táborába tartozó közéleti személyiség fejezte ki azt az aggodalmát, hogy "A Holnap" megszűnésével Flandria politikai élete egysíkúvá válna. Nem kevesen a demokrácia csődjétől tartanak, arra utalva, hogy kérdéses az olyan demokrácia, amelyben nincsen lehetősége, élettere egy független sajtó- orgánumnak. Az ország mindkét részéből erkezett anyagi és egyéb jellegű spontán segitőkész- ség csupán a közvetlen megszűnést előzte meg. A lap szerkesztősége azonban ezen a téren sem tétlenkedett és három különbőzé akcióra hívja fel a szimpatizánsok figyelmet. A holnap holnap is cimü felhívás a pillanatnyi fennmaradáshoz kér támogatást. A legismertebb flamand írók "ezren százezerrel" mottóval, 100 millió belga frankot szeretnének összegyűjteni, más szóval ezer részvényest egy újonnan alakítandó kiadói részvénytársasághoz, amely garantálná a szerkesztőség függetlenségét es a lap kötetlenségét. A harmadik formula az lenne, hogy maguk az olvasók vásárolnának részvényeket a november elsején megalakított Független Sajtó című társaság által kibocsájtandó részvényekből, azaz a lap társtulajdonosai lennének. Ha Flandria egyetlen független napilapja megszűnne, az kesernyés szójátékkal élve, nemcsak a "A Holnap", de hosszabb távon a holnap csődjét is jelentené.
