Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-07-10 / 28. szám
Thursday, July 10. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. BENYOVSZKY ALMAI Benyovszky Móric (1741-1786. május 23.): hires utazó, emlékíró. Katonának nevelkedett, de 1758-ban kilépett a császári hadseregből, és jórészt litvániai birtokán élt, közben sokat utazott. 1767-ben részt vett a királyellenes lengyel nemesi mozgalomban, majd orosz fogságba került, és Szibérián keresztül Kamcsatkába száműztek. Onnan egy lázadás után 1771. május 11-én megszökött, és társaival az Aleuti-szigetek, Alaszka és Japán partjai mentén végighajózva 1771. szeptember végére eljutott (a dél-kinai Macaora. Az( Európába visszavezeti útja során érintette az akkor meg független Madagaszkárt, ahol utóbb XV. Lajos francia király megbízásából tevékenykedett, létrehozva a Louisbourg nevű telepet. A bennszülött lakosság 1776-ban királlyá választotta, de a szomszédos Isle de France kormányzójának vádaskodásai miatt az udvarnál kegyvesztett lett, s visszatért Franciaországba. Rövid időre visszatért Magyarországra is, majd Angliát érintve Amerikába hajózott, ahonnan az ottani( kereskedők támogatásával jutott újra Madagaszkárra. Am( Isle de France kormányzója csapatokat küldött ellene, es a franciakkal vívott küzdelemben vesztette életét. Alábbi cikkünk a most kétszáz éve elhunyt Benyovszkynak az álmait, a - kevésbé ismert - megvalósulatlan terveit eleveníti föl. A hányatott sorsa miatt világutazóvá vált hazánkfia, Benyovszky Móric neve akkor vált nemzetközi hírűvé, amikor a Memoirs and travels (Emlékek es utazások) cimíi könyve 1790-ben Londonban megjelent. Akárcsak egész élete, ennek a könyvének kiadása is kalandosnak bizonyult! 1874- ben Franciaországban adta oda megjelentetésre az irodalmi körökben jól ismert M. J. Hyacintha de Magellannak. Ö azután - közbejött betegsége miatt - az angol Royal Society tagjaként ugyancsak ismert William Nicholsonnak adta tovább. E férfiúnak a fordításában és feldolgozásában jelent meg végre angol nyelven a mű Londonban. A könyv sikerét jól jelzi, hogy azonnal németre es franciára, majd hamarosan más nyelvekre is leforditották. A kor legnépszerűbb olvasmánya lett! Ez a nagy közönségsiker azzal is járt, hogy Benyovszky állításait sokan kétségbe vonták, s kalandornak titulálták öt. De csak a könyve lett siker - Ö maga csak közel került a sikerhez (igaz, több alkalommal is), ám egyébként sok szerencsétlenség érte. A szóban forgó könyvének kéziratát mór az utolsó nagy utazása előtt befejezte, igy az nem is lehet benne, amit sajnálnunk kell. Ez az utolsó nagy - egyben végzetes - utazasa Franciaországból Anglián es Amerikán at Madagaszkárra vezetett. Benyovszky életének bőven vannak amerikai vonatkozású rejtelmei is. Ezek - egy kivételével - egészen mostanáig elkerülték a kutatók figyelmet. Ez a "kivétel" a Kamcsatkából Amerikába való szökésének terve. Ekkor tájt "álmokat szó arról, miként hódíthatná el a spanyoloktól Kaliforniát", s valóban "... megszerzi a Péter es Pál vitorlást, majd ennek fedélzetén, mintegy száz főnyi csapatavai 1771 májusában útnak indul Amerika felé." MACAORA JUTOTTAK Sok szenvedéssel és megpróbáltatással járó ütjük során nem a pálmás partokra, hanem Macaora jutottak. Azt, hogy Kamcsatkából Kaliforniába lehet hajózni, nem Benyovszky találta ki. Még 1741-ben, amikor Beringnék sikerült a róla elnevezett tengeren átjutnia, maga Nagy Péter cár adta ki az utasítást, hogy az amerikai partokat "föl kell fedezni". Midőn Benyovszky 1769-ben eljutott Kamcsatkára, az orosz birodalomnak ezen a részén mar többen is álmodoztak a Kuril- szigeteken ( és Alaszkában létrehozandó gyarmatokról, kormányzóságokról. Ott került kapcsolatba ő egy olyan hetmannal, aki csakugyan azt fontolgatta, hogy el kellene jutni a "mesés Kaliforniába, ahonnan az almos spanyolok kiüzhetők..." Hogy ez a kaliforniai gyarmatalapitás ábránd volt-e csupán, avagy kecsegtető lehetőség? A választ Kalifornia története adja meg. Az idő tájt a Mexikóból észak felé terjeszkedő spanyolok még csak egy tengerparti" eródlánc kiépítésénél tartottak; ezzel csak 1776-ban érték el a mai San ‘Francisco térségét. A Csendes-óceán partja mentén hosszan elnyúló Kaliforniában akkoriban meg alig voltak spanyolok, tehát szinte senkit sem kellett volna kiűzni. A Péter es Pál hajó tehát bárhol kiköthetett volna, a gyarmatalapitási kísérlet nyilván nem ütközik akadályba. BENJAMIN FRANKLINNAL IS TÁRGYALT Amikor Kamcsatkából való menekülése után Benyovszky nem az annyira óhajtott Kaliforniába, hanem végül is 1772-ben Franciaországba érkezett, gyarmatositási elképzeléseit is magával hozta. Ezek azonban ekkor már Madagaszkárra vonatkoztak. E( sziget meghódításának lehetőségét útközben ismerte föl. Az akkoriban mindenütt érvényesülő nagyhatalmi törekvéseknek megfelelően XV. Lajos, francia királyt is érdekelték e tervek. Meg ugyanebben az évben igy került Madagaszkárra, s onnan majd - öt évvel később - kegyvesztetten tért vissza Párizsba. Amerikában ekkor már javában dúlt a függetlenségi háború, s ebbe hŐsü'nk menekült lengyel barátai szintén bekapcsolódtak. Benyovszky rokonszenve azonban egyelőre csak abban fejeződött ki, hogy az amerikaiak megsegítésére induló francia önkéntesek ( kozó az ugyancsak Franciaországban élő Ferenc nevű öccsét bejuttatta, mig ö maga a francia hadseregben vállalt tisztséget. Amikor 1778-ban - Összeköttetései révén - lehetősége nyílt rá, hazajött Magyarországra egy nagyszabású gazdasági, fejlesztési tervvel, de ez a próbálkozása sem sikerült, s igy három év múlva újra a francia hadsereghez csatlakozott. 1781. szeptember 22-én a kö'vetkezőket irta Benyovszky az ugyancsak a francia hadseregben szolgáló öccsének, Emanuel- nek: "Ezennel értesítelek, hogy mint dandártábornok, királyom részéről kineveztettem 3000 ember parancsnokául, akik Amerikába fognak küldetni." Ismét felcsillant tehát előtte a remény, hogy Ő is fontos szerephez juthat Amerikában. A király azonban másként döntött. Elkeseredésében aztán úgy vélte, hogy jobb lesz visszatérnie a Madagaszkárral kapcsolatos további terveihez. Csakhamar be kellett azonban látnia, hogy a fiatal XVI. Lajos figyelmét jobban lekötik a kalózkodással és cukornádültetvényeivel jövedelmezőbbnek látszó Karib-szigetek, mint Madagaszkár. Ezért ismét másutt próbálkozott. Madagaszkárt felajánlotta Ausztria-Magyarországnak, majd Angliának, s minthogy "nem volt érdeklődés", úgy döntött, megpróbálkozik Amerikával is. Fölkereste tehat az akkor már hosszabb ideje Párizsban élő és ott a függetlenné vált angol gyarmatokat képviselő Benjamin Franklint. Tőle azt a választ kapta, hogy Amerikában - legalábbis a magánvállalkozók részéről - számíthat bizonyos érdeklődésre, s esetleg más lehetőségei is lehetnek, így indult el újra Amerika felé családjával es néhány emberével. Útjuk Londonon át vezetett. A Robert es Anna nevű hajókon 1784. április 14-én indultak el, majdnem 4000 font sterling értékű kereskedelmi cikkekből álló szállítmányukkal. Ezzel( a madagaszkári kereskedők támogatását akarták megszerezni. A hajóút abban az időben négy-hat hétig tartott. Amerikába tehát valamikor május vége felé érkezhetett meg Benyovszky. Annyi biztos, hogy julius 8-án ért Maryland legnagyobb városába, Baltimore-ba, s ott egy időre családostól letelepedett. O volt az első magyar, aki családjával együtt Amerika földjére érkezett! A puritán gondolkodású amerikai vezető körökben - még az üzletemberek előtt is - ez a körülmény megerősítette a helyzetét. Ez utóbbiaktól sikerült is támogatást szereznie, s az általuk kölcsönzött Intrepid nevű 150 tonnás hajón indult tovább végzetes útjára 1784. október 25-én. Film Lugosíró 1 a TV-ben Julius 12-én, szombaton este 9 órakor neves, hazánkfiáról, Lugosi Béláról, a kiváló színészről lesz filmelőadás a Channel 13-on. Egyidejűleg bemutatják azt a filmet, amely ( megalapozta( Lugosi hírnevét, a Drakulat. Magánéleteben Lugosi Béla haladó szellemű ember volt, lapunk olvasója és baratja. Egy időben ő volt az Amerikai Magyar Demokratikus Tanács elnöke. • ---------------------------------------A BÖLCSESSÉGEK KÖNYVÉBŐL "Akadnak émberek, akik miközben bizonygatják, hogy ők bámulják az elmúlt korok nagy embereit es eseményeit, csupán azért hajolnak meg előttük, t hogy mentséget leljenek a jelen vetkeire." Thomas B. Macauley, angol történész 1800-1859.
