Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-10-23 / 40. szám

Thursday, Oct. 23. 1986. 3. AMERIKAI MAGYAR SZO KÖZBESZED TÁRGYA-*w'~«M—3 Tiz éven át az FTC-nek volt a szurkolója e sorok írója. Nos, nem éppen a mostani FTC-nek, hanem annak a réginek, amikor mégj olyan csillagjai voltak a magyar lab­darúgásnak, mint Zsák, a 33 FC kapusa, Orth, az MTK centerhalfja, valamint Rum- boldt és Payer az FTC hátvédjei. Dehát ez regi mese. Amerikába erkeztemkor, mivel itt nem virult a labdarúgás, kénytelen kelletlen a baseball-szurkolásra fanyalodtam, A chicagói CUBS volt kedvenc csapatom (mivel egy ideig ott laktam). Gyakran kimentem a^ Wri^ley Field-i kakasülőre, figyelni a mérkőzésükét. De lázba utoljára 1928-ban jöttem, amikor egy mérkőzést, amelyben már 8:0-ra vezettek, az utolsó fordulóban (inning) elvesztették! Azóta figyelem ugyan Őket, de szegények nem tudnak zöldágára vergődni. Bevallom őszintén, a new yorki METS- ekért sohasem lelkesültem. De meg kell adnom, olyan játékot, amilyet az idei sze­zon végén a Houston Astrokkal produkál­tak, sem én, sem más Amerikában még nem látott. De hát nem is a Mets-ekrÖl akarok itt elmélkedni, hanem arról, aho­gyan az információs közegek, a rádió, a televízió a baseball-lazt tudatosan, szán­dékosan hevítik, amelynek következtében New York fiatalsága és sok aggastyán, akiknek igazán több esze lehetne, valóság­gal pánikba esett. Nem véletlenség következménye ez a helyzet. Már a régi római "establishment" is tudta, hogy ha bajok vannak a társadalom­ban, akkor ajánlatos kenyeret és cirkuszt adni a népnek (panem et circenses). Nálunk a kenyeret nem adjak ingyen, de a cirkuszt, a sportcirkuszt ingyen figyelhetik azok, akiknek rádiójuk, vagy televíziójuk van. A munkaképes amerikaiaknak több, mint tiz százaléka munkanélküli és közülük százezrek sohasem fognak képességükhöz méltó munkát kapni. Ezek számára kikap­csolódást jelent pár napig, hétig izgulni afölött, hogy ki lesz a baseball bajnok, a Mets, vagy a bostoni Vorösharisnyások (Red Sox). Amellett a nagyfejüek között sokan úgy vélik, hogy nem jó az, ha az emberek sokat gondolkodnak afölött, hogy mi történt tulajdonképpen Reykjavikban. Különösen most, a választások előtt. És ne felejtsük el, a rádió és televízió tulaj­donosainak túlnyomó többsége a republi­kánus párt hive. D “Csak az Isten tudja,mit hoz a jövő” "A mi külpolitikánk végső célja, hogy minden nemzet, minden nép, minden sze­mély egy nap élvezhesse a szabadságot." Ronald Reagan, az USA elnöke. ** A New York Times október 7-i számának 12. oldalán jelent meg a fenti idézet. A Times ugyanezen számának B. szakasza 3. oldalán olvastuk a kővetkező fejeimet: "A deszkázott parti sétány alatt a haj­léktalanok küzdenek az életbenmarada- sért." Brooklyn Coney Island vidékén valami­kor New York város lakosai kikapcsolódást talaltak a mindennapi munkából a körhin­tán, a hullámvasúton, a lövöldében, stb. Ma Coney Island a város egyik leromlott térsége. A tengerpart mentén felépített board­walk (deszkázott sétány millióknak nyúj­tott jó levegőt a nyári hónapokban. Most a sétány alatt hontalanok csoportjai sátrak­ban, néhány deszkából összetákolt "ott- honok"-ban, de a legtöbben csupán a homo­kon töltik napjaikat, éjszakáikat. A sétány alatt, lakók munkanélküliekből, emberron­csokból és hontalanokból kerülnek ki. Crosby Inman, a város Human Resources Administrationjának tisztviselője szerint "ezek (a sétány alatt lakók) a kiábrándul­takból és azokból tevődnek össze, akik­nek már nincs semmi reményük." ElÓször az Aquarium közelében ütötték fel sátraikat, de a rendőrség elkergette őket, mert az Aquariumot látogatók láthatták a hontala­nokat. Felszedték lim-lomjukat és átköltöz­tek egy kevésbé látogatott részre. Debbie D’Adamo, a "lakók" egyike, 36 éves. Szoke^ haja konytban van, arca a nap­sütéstől vörös, hangja kissé rekedtes. Lexing­ton, Kentuckyban 120 napot töltött börtön­benhamis részvények szállítása miatt. "Éjjelenként - mondja Debbie - nem tudja az ember, mi történhet, igy egész éjjel fenn vagyok és nappal alszom. Mint ápolónő dolgoztam. Idelátogattam és pró­báltam segíteni a hontalanokon. Volt egy sátram, azt odaajándékoztam nekik. Ta­lálkoztam Ramon Santiagoval és belesze­rettem." Ramon Santiago szintén 36 éves, 1970- ben jött Puerto Ricoból. "Egy new yorki menedékhelyen laktam. Egy barátom felhív­ta a figyelmemet Debbiere, hogy kedvem­re való lesz ez a nő." Ramonnak sűrű, rövid haja és szakálla van. Tovább akarta mondani a történetet, de Debbie közbeszólt: "Én mindent felad­tam Ramonért. Néha elgondolkozom, hogy miért?" Mindketten mondták, hogy állandóan ki vannak téve a szél által felkavart por­nak, a kellemetlen rovaroknak és a foszto­gató bandáknak. "Tudjuk, hogy ez az életmód nem kecseg­tet jóval. Egy nap el akartuk őket vinni (a sétány alatti lakókat) a templomba, de legtöbbjük részeg volt és veszekedtek" - mondja Tom Clark, a helyi tűzoltóság hadnagya. Közeleg a tél, nemsokára képtelenek lesznek a szabadban lakni. Elhagyott házat keresnek, ahol meghúzódhatnak a fagy elől. Ramon egy menhelyen lakott, de az lakhatatlanná vált, a rablók mindenéből kifosztottak. Végül igy szólt nagy sóhaj- tozas közepette: "Mi nagyon boldogok le­hetnénk, ha normális körülmények között tudnánk lakni." Majd hozzátette: "Csupán az Isten tud­ja, mit hoz a jövő?" L. I. 300 millió szervezett munkás képvisele­tében 1014 delegátus jött össze Berlinben a múlt hónapban 154 országból. Többségük a Szakszervezeti Világszövetség tagja volt, a többi más szervezethez tartozott. A konferencia újból hangoztatta azt a megállapítást, hogy az amerikai munkások csak úgy védhetik meg magukat attól, hogy életszínvonalukat az ázsiai es afrikai államok dolgozóinak alacsony színvonalára süllyesszek, ha a szakszervezetek, köztük az amerikai AFL-CIO ( közös erőfeszítést tesznek a harmadik világ dolgozói életszín­vonalának javítására, melynek egyik fel­tétele az évi egy trillió dollárra rugó fegy­verkezési kiadások gyökeres csökkentese lenne. TSXJXYAPUNKAfT Vége a kötelező nyugolmaztatósnak Az alkalmazásbeli kormegkülönböztetés törvényéhez csatolt függelék megvédi a legtöbb magánalkalmazottat a 70 év előtti kötelező nyugalmaztatkstól; a szövetségi alkalmazottak a kongresszus szerint bármi­lyen magas korig dolgozhatnak. Most nagy lendülettel igyekeznek, hogy a magánalkal­mazottak is hasonló védelmet kaphassanak. "A kötelező t nyugalmaztatás, egyedül az illetők születésnapjára alapozva, igazságtalan előítélet és összeférhetetlen az alapvető amerikai értékrendszerrel", mondja John Heinz, Pennsylvania-i republikánus szenátor, a szentáus öregkori bizottságának elnöke. Claude Pepper, Florida-i demokrata kép­viselő szerint a kötelező nyugalmaztatás megszüntetése segítene megoldani a társa­dalmi biztosítás hosszantartó pénzügyi gond­jait. ' Trrr~~-* — - — ------------ , T MAGYAR FOGORVOS j I DrKALKÓ ILDIKÓ I A A New York Egyetem Fogorvosi Karának f tanársegéde A korszerűen felszerelt rendelőjében ) 47-52 64 Ave forest Hills, NY. A ♦ (közel a Queens Blvd-hoz az N és GG földalattival) A Rendel minden nap I ' előzetes bejelentés alapján, f FOGHÚZÁSOK * TÖMÉSEK * KORONÁK I A HIDAK » GYÖKERKEZELÉS (Root canal) ? ft PROTÉZISEK * MODERN KOZMETIKAI A ’ BONDING * Gyors javítások I | Telefon: (71 élj 275-7552 A A % Biztosításokat elfogad * I MB» -^^» 4M»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom