Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-09-25 / 36. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 25. 1986. HARASZTI ENDRE: GÖMBÖS GYULA ÉS KORA Néhány hét múlva, október 6-án lesz ötvenedik évfordulója Gó’mbós Gyula halálának. Gömbös egyike volt azoknak, akik Magyarország szekerét a fasiszta tengelyhez kötötték és ezzel elindították szülőhazánkat a második világháború katasztrófája felé. Erről az emberről és politkájáról irt melyenszántó cikksorozatot Haraszti Endre, lapunk külm unkatársa. írását folyamatosan fogjuk közölni. ELLÓDULÁS A SZAKADÉK FELE... I. rész Mi magyarok, rendszerint úgy emlegetjük Muhit, Mohácsot, Nagymajtényt, Világost és Trianont, mintha mindeme nemzeti szerencsétlenségek kizárólag valahonnan "kívülről" szakadtak volna ránk, ártatlanokra, a tatárok, a törökök, Habsburgok, pán- szlávok, stb. voltak bajaink kizárólagos okozói. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra is, hogy elfeledkezzünk évezredes egymást- marcangolásainkról, s azokról a döntő belső ellentétekről, melyek közepette elhanyagoltuk a mindannyiunkat közösen fenyegető veszély felismerését, az az elleni közös védekezést. A pánszláv-, vagy román fondorlat zúdította nyakunkba Trianont? Ez igaz, de gondoljunk arra is, hogy bizonyos ultra-soviniszta politikusaink, bizonyos gőgös földesuraink évtizedek óta provokáltak egyes területeken a nem-magyarnyelvű parasztságot, vagy az uj értelmiséget kifejlesztett szlovák és horvát polgárságot. Bizony, fontos számunkra, hogy nemzeti szubjektivitásunk öncsaló dzsungeljében is elérjünk egy olyan objektiv tisztásra, amely észrevéteti velünk, hogy elég sokszor Önmagunk alatt fűrészeltük a fa ágát és észrevegyük azt is, hogy sajnálatosan egyre-másra akadtak "saját sírásóink", gyászvitézeink, kiknek számára bizony fontosabb volt az egyéni érvényesülés, egyéni siker, népszerűség és karrier, mint annak a nemzetnek a sorsa, jövője, melynek nevében - sokszor kéretlen prókátorként - ágáltak. Legtöbbször a tragédia csak hosszú évekkel ama bizonyos "sirásó" halála után következett be, s -'visszatekintve - mégis látható, kikutatható, hogy ez, vagy amaz a politikus volt az, kinek önző könnyelműsége va^y egyszerűen csak bárgyú kétbalkezessege azt eredményezte, hogy ellökje saját hazáját a szakadék széle felé... Gömbös Gyula 1886-ban, tehát 100 évvel ezlőtt született és 1936. október 6-án, tehát 50 évvel ezelőtt halt meg. Ez a kettős évforduló most alkalmat ad - nem a kegyeletes megemlékezésre - , hanem főleg arra, hogy végigtekintsünk emelkedő karrierjén s levonjuk n tevékenységével kapcsolatos tanulságokat. , A SVÁB SZÁRMAZÁSÚ "KNOPFLE"- NEVÜ CSALÁD SARJA VOLT. "Knopf": gombot jelent német nyelven, "knöpfen" annyi, mint begombolni. Magyarosíthatott volna "Gombosra" is a család, mégis "Gömbös" lett. Nincs értelme e rövid visszaemlékezésben kitérni Gömbös ifjúságának részleteire. A háborúban - itt természetesen az I. Világháborúra gondolunk - mint vezérkari százados vett részt, s elképzelhető, hogy az osztrák hadügymimszterség alatt, nagynémet szövetségben a sváb-palánták lényegesen megbízhatóbbak voltak Becs számára, mint bizonyos "rebellis" magyarok. Az összeomlás után, 1918-ban, katonai attasé lett Zágrábban, Bállá Aladár követ oldalán. 1918. november 30-án, a "hivatásos tisztek szövetségéből" létrejött a "Magyar Országos Véderő Egyesület" (MOVE), melynek vezetését rövidesen ő vette át, különös gonddal "ápolva" a MOVE azon részleget, mely a nagyképül "tudományos fajvédő egylet" elnevezést viselte. íme: a sváb-szarmazek már hivatva érezte magát arra, hogy az általa elképzelt "magyar faj" legfőbb vedője legyen. Egy másik titkos alcsoport volt az "Etelköz Szö'vetség". A MOVE tulajdonképpeni alapitója Zsíros István alezredes volt, de a rendkívül ambiciózus Gömbös, ki mar úgy látszik ekkor az egész magyar politikai életet affele katonai "harc es gyakorlótérnek" tekintette, hamarosan átvette a legfőbb irányítást. 1919. julius 1-én Budapesten lemondott tisztéről Stromfeld Aurél, a Tanácsköztársaság hadseregének vezérkari főnöke, aki igyekezett minél előbb távozni, mert hamarabb meglátta rezsi mje közeli bukását, mint a "civilek". Utóda Julier Ferenc lett, ki viszont - hegy saját jövőjét valamelyest mentse -, levelezesbe kezdett a Szegeden állomásozó jobboldali tisztekkel. Köztük Gömbös Gyulával, aki Szegeden már szervezte a "Nemzeti Hadsereget". A "szegedi gondolat" sikerét nagymértékben alátámasztotta, hogy az ország polgárságának es parasztságának közvéleménye 1919. nyarán már kedvetlen és türelmetlen gesztusokkal kiserte Kun Bélkék egyik-másik melléfogását és bizonyos elvakult "külo- nitmények" oktalan kegyetlenkedéseit. 1919. nyarán milliók néztek némi reménykedéssel - Szeged felé. A probléma viszont, sajnos ott jelentkezett, hogy a szegedi katonatisztek és ott tömörülő közalkalmazottak többsége nem parlamenti demokráciát, hanem nyílt, parlament-nélküli,- vagy (csak ál-parlamenttel rendelkező- diktatúrát forgatott a fejében. Gömbös a jobboldaliak között is a legszélsőségesebbekhez tartozott. "Etelkö- zi Szövetsége" szép, "ősmagyar" burkolatba volt bugyolálva, - (hol volt még a "Knopf- le"-nemzetség a Honfoglaláskor?...), de valójában az ottlévő, egymást "lelke- sitó" radikális elemek fŐ-gondja, célja az volt, hogy elóbb-utóbb hatalmat szerezzenek a tömegek fölött és báró Eötvös József által a múlt században létesített, az 1848-as eszmények szellemében készített emancipációs törvényeket durván felrúgják. Itt kell megemlítenem, hogy tagja volt az "EtelkÖzi Szövetségnek", később vezére is, a "nemzeti hadsereg" parancsnoka, Horthy Miklós is, de kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy Horthy- a későbbi kormányzó - lényegesebb, humanistább terveket szőtt, mint a fanatikus Gömbös. Horthy évtizedekkel később tanulta meg, hogy az ország sorsát ne bízza Gömbös-féle radikálisokra. Sajnos: túl későn. II. rész A korszak megértéséhez tartozik, hogy megemlítsem, hogy 1918. novembere óta már létezett es működött az u.n. "Ébredő Magyarok Egyesülete" is. Az első országos elnök Szmrecsányi György volt; - egyidÖben Eckhardt Tibor is elnökséget vállalt benne. Az EME tulajdonképpen a proletár- diktatúra reakciójaként jelentkezett. A demokrácia egyik aranyszabálya értelmében egy elképzelt, tobbpárt-rendszeres parlamenti rendszerben akár a szélső baloldalnak, akár a szélső jobboldalnak helye volna, - de az EME mohón korlátlan hatalomra vágyott, katonai-politikai diktatúra álmát testesítette meg a hagyományos magyar alkotmányosság helyébe és nemcsak Kun Béláékat, de az alkotmányiul, nemzethu zsidó polgárságot is "azonosította" a bol- sevizmussal. Az EME türelmetlen volt; bosszúra (vágyottf és intézkedései alapjául nem a népszavazást, nem a törvényességet, hanem a terror különböző módszereit tekintette. Gömbös Gyula mindeme uj szervezetekben tökéletesen "otthon" volt, s nem egyszer éppen az ő "gyújtó szónoklata" fanatizált meggondolatlan embereket olyan irányba, mely bizony már messze eitert a moderált, alkotmányos nemzeti gondolkodástól. Az "Ébredő Magyarok" a magyar- országi fasizmus korai, embrionális szervezetét jelentették. A szervezet már 1919- ben küldöttséget menesztett Milanóba Mussolinihez, lojalitást ígérve neki, ameny- nyiben támogatja a magyar revíziós törekvéseket. Gómbösék már ekkor rádöbbentek arra, hogy Magyarországon úgy szerezhetnek könnyű népszerűséget, ha a revíziós törekvések legfőbb agitátorai mezében ágálnak. 1919. SZEPTEMBER ELEJÉN GOMBOS - A KISGAZDAPÁRTBAN BUKKANT FEL! E pártnak ezidŐben Gaál Gaszton volt az elnöke. Az ambiciózus volt vezérkari százados minden kártyát egyidőben próbált kijátszani, hiszen hamarosan tapasztalhatta, hogy a tisztikar mellett energikus polgári elemek is versenyeznek a hatalomért. Felfedezte tehát magában - átmenetileg - a "kisgazdát" is, a földmivelésügyi szakembert is. Nem részletezve a korai, 1920-as évek politikai változásait, megemlítem, hogy Gömbösnek igen hamar tudomásul kellett vennie, hogy a magyar politikai-parlamenti élet olyan hatalmas - és nála jóval tehet- ségesebb-moderáltabb-humanistább - egyeni- segeket dobott felszínre, mint pl. gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István. Szélsőséges terveit tehát 1920 után ideiglenesen félre kellett tennie. A MOVE mindenesetre elfoglalta a szabadkőművesek budapesti székhazat, s úgy próbálta népszerűségét fokozni, felgyorsítani, hogy nemzeti jelszavakkal dobálózott és ifjúsági osztályaiban a sportot is támogatni kezdte. Nem vitás, hogy a MOVE ezzel hatással volt a háború után lassan fellélegző középosztály nagy részére, hiszen a háború után, a forradalom után, Trianon árnyékában valóban nagy szükség volt ujra-lelkesitő nemzeti tevékenységre. /folytatjuk/ TERJESSZE LAPUNKAT
