Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-09-25 / 36. szám

Thursday, Sep. 25. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. n jövő század urrosr Jól odamondott a mi kedves polgármes­terünk, a tekintetes Koch Eduard úr annak az amerikai es szovjet ifjúsági csoportnak, amely tiszteletbeli látogatást tett polgár­mesterünknél a Városházán. "A szovjet kormányra egy szavam van: The pits!" Mi az, hogy "the pits"? Úgy a Webster New World Dictionary, mint az Országh angol-magyar szótár sze­rint a "pit" szó egyes szambán gödröt, szakadékot, sirgödröt, ragyát, csapdát jelent. Mint ige, annyit jelent, mint valakit valaki ellen uszítani. Többes számban a fentiek valamilyen keverékét jellemzi. Ez volt a tízmilliós New York városa első polgárának üdvözlete annak az ameri­kai és szovjet fiatalokból álló csoportnak, amely a tavalyi csúcstalálkozó egyik meg­állapodásának és az Egyesült Nemzetek alapokmánya szellem eben a béke üzene­tével járja be Amerika városait. A csoport egyik tagja, a 16 eves Colleen Barry kijelentette: "Mi nem azért jöttünk össze, hogy a politikai rendszerek előnyeit, vagy hátrányait vitassuk, hanem azért, hogy mi, fiatalok jobban megértsük egy­mást." A 14 eves Jegor Druzsimn (szaja sírásra görbült és ezt hangoztatta: "En egy percig sem akarok ebben a hazban (a Városházán) maradni. Én vissza akarok menni a busz­hoz es elmenni innen messze, messze..." Kőrútjukon a fiatalok a "Beke Gyermeke" nevű darabot adják elő. Koch Eduard később nyilatkozatot adott ki, melyben e hetet a Gyermekek Békehetének nyilvánította. Illetékes körökben még mindig próbálnak magyarázatot találni a new yorki tőzsde két hét előtti példátlan árzuhanására. Egye­sek szerint a komputerek alkalmazása volt a felelős, mások szerint a közgazdaság ingatagsága. A fő nyersanyagok árai a hetvenes évek kezdetétől fogva hol szédü­letesen emelkedtek, hol estek. Ugyanez a helyzet a dollár árfolyamértékével más fontos valutákhoz viszonyítva. Akármi is volt az igazi ok, állapítja meg a< Washing­ton Post vezércikkileg, a tőzsde lázas álla­pota a közgazdaság veszélyes ingatag­ságának a visszatükrözője. Megírtuk nemrégen, hogy Hagelstein, a Livermore-i csillagháborús laboratórium lángeszű tudósa hirtelen és váratlanul lemon­dott. De azt nem irtuk meg, mert csak most jutott a tudomásunkra londoni értesü­lések alapján, hogy ez a fiatal tudós, akit a szeretője is otthagyott, mert fegyver- gyártás előmozdítására fordította nagy tudását eredeti célkitűzése, az egészség- védelem helyett, lemondása után állandóan Verdi, Mozart és Brahms gyászmiséit teszi a lemezjátszójára. Ne idegesítsen bennünket, kedves Hagel­stein ur! Legyen szives más lemezt, mond­juk a Varázsfuvolát, vagy Beethoven Kilen­cedik Szimfóniáját (Óda a békéhez) ráten­ni a lemezjátszóra. JERUZSÁLEM. A turisztikaügyi minisz­térium jelentése szerint az utóbbi nyolc hónap folyamán 20 százalékkal kevesebb külföldi látogató érkezett Izraelbe, mint az elmúlt ev azonos időszakában. A jelentés szerint 290 ezer turista érke­zett nyolc hónap alatt - 182 ezer emberrel kevesebb, mint az elmúlt évben. Milyen lesz a 2000. év városa? Betelje­sedik-e Lewis Munford jóslata, amely szerint a metropolis megalopolisszá, ez pedig nek- ropolisszá (temetővé) válik? Rafael Salas, az ENSZ szakértője szerint semmi okunk a derűlátásra: olyan útra léptünk, amelyen nem lehet hátraarcot csinálni, s amely a világot lényegében urbánussá teszi. A világ lakossága 2000-ben, hacsak nem következnek be természeti katasztrófák vagy atomkonfliktusok, meghaladja a 6 milliárdot, s ennek nagy része urbanizált területeken fog élni. 1950-ben az emberek­nek mindössze 29 százaléka élt városban. 1984-ben már 41 százaléka, és a szakértők előrejelezese szerint a század végére a városlakók aránya meghaladja az 50 száza­lékot. Fantasztikus rekord! Az emberiség történelmében első Ízben fosztják meg a falusi lakosságot sok ezer éves túlsúlyá­tól. Egyedülálló fejlődés ez az emberiség történelmében. Még az ipari forradalom idején sem nőtt ilyen szédítő ütemben a városi lakosság száma, ráadásul a harma­dik világ gyors urbanizációját nem kiséri olyan gazdasági növekedés, amely valami­féle t magyarázatul, igazolásul szolgaina a városiasodásra. Mas szavakkal: az urbá­nus fejlődés nincs összhangban a társadal­mi és gazdasági növekedéssel. A mind szélesebb körben emlegetett demográfiái robbanásnak van egy jellemző vonása: olyan feszültségeket teremt a városokban, hogy már-már törésre kerül sor. FelŐ, hogy a városokban tömörülő lakosság koncentrációja felborit minden­nemű egyensúlyt, és hatalmas puskaporos hordókhoz teszi hasonlatossá a városi agg­lomerátumokat. Az antik Róma bukásától 1830-ig a leg­nagyobb városok a későbbi harmadik .világ területén alakultak ki ( Konstantinápoly, Bagdad, Nanking, Kairó, Peking), majd ez -őz elsőbbség a fejlett országokhoz került (London, New York, Tokió), s napjainkban ügy tűnik, ismét a harmadik világnak jut osztályrészül. Jelenleg 35 olyan nagyvaros van, amely­nek lakossága meghaladja a 4 milliós főt. 2000-ben számuk 67 lesz, es Összesen 595 millió embert kell befogadniuk. Az egymil­liónál több lakossal rendelkező varosok száma az 1980-as 65-röl 2000-re 154-re emelkedik. Mig 1980-ban az egymilliónál több lakosú városok a városi lakosok 35 százalékát és az összlakosság 10 százalé­kát képviselték, 2000-re 46, illetve 21 százalékát képviselik majd. Abszolút számok­ban kifejezve, ezeknek a városoknak az Összlakossága 230 millióról 720 millióra növekszik. Szédítő számadatok! A szakértők előrejelzésének van egy másik megdöbbentő aspektusa. Ez pedig a lakosság hatalmas megalopolisokba való tömörülése. A világ 78 legnagyobb megalo- polisának a lakossága 2000-re eléri átlago­san a 40 milliót, de e 78 város közül mind­össze 15 található Európában és az Egyesült Államokban. Mexikóvárosnak például a XXI. század elején 31 millió lakosa lesz, utána követ­kezik Sao Paulo 26, Tokió pedig 24 millió­val. A következmény: nem csupán a város koncepcióját és funkcióját kell felülvizs­gálni, de az emberiségnek hatalmas szociá­lis, gazdasági és városkormányzati problé­mákkal is meg kell küzdenie. Az iparilag fejlett országokban a 10 milliós nagyvárosok akkor alakultak ki, amikor az országok már igen magas fejlett­A londoni Punch keserű gúnyrajza talán helyén­való volna a new yorki Városházán is. ségi szintet értek el. Elsőként London lakos­ságának létszáma haladta meg a 10 milliót. Ekkor (1949-1950) Angliában az egy főre jutó jövedelem 1400 dollárnak felelt meg. New York 1927-1929-ben haladta meg ezt a küszöböt, amikor az USA bruttó nemze­ti terméke egy fóré számítva 1700 dollárt tett ki. Tokio 1966-1968 táján jutott, el idáig, ekkor Japán nemzeti összterméke 1600 dollar volt. A harmadik világ országai viszont az urbanizáció ilyen fokára akkor érkeztek vagy érkeznek el, amikor az egy főre jutó jövedelem 250 és 500 dollár kozott van. Az emberiség történelme nem kínál tá­jékozódásra alkalmas mintákat a haladás vagy a tragédia irányában fejlődő hatalmas konglomerátumpk ellenőrzésére. Decent­ralizáció, gazdasági és szociális fejlesztés, a városi kormányzatok szerepének csökken­tese, a területi egyensúly visszaállítása - ime néhány szakértői jótanács a tragédia elkerülésére. WASHINGTON, D.C. Ismét uj rekordot ért el az USA külkereskedelmi deficitje. Az április-junius-i negyedben 34.7 billió dollár volt a deficit. A jelek arra mutat­nak, hogy 1986-ban magasabb lesz, mint 1985-ben volt. (117.68 billió.) WASHINGTON,D.C. . A képviselők 229 szavazattal 186 elleneben jóváhagyta Reagan elnök javaslatát: 100 millió dollár támo­gatást a nicaraguai ellenforradalmárok részére. BROMONT. Kanada Quebec tartományának e kis városában a dél-koreai Hyundai vál­lalat 325 millió dollár költséggel gyárat épít. S. Y. Chung, a vallalat igazgatója mond­ja: "Egy teljesen uj autót fogunk gyárta­ni. Először a kanadai piac részére, majd később az USA piacra is." BOSTON, Mass. A szövetségi kormány kutatói szerint azok akik dohányoznák, sokkal hajlamosabbak szivszélhúdésre, mint azok, akik tartózkodnak attól. Kö-a,beszéd tá*i<f4}<* 1 »»■ " ■ tf* MX ’UW

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom