Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-09-11 / 34. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 11. 1986. “Magyarnak tenni...” Figyelemreméltó interjút adott dr. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára a budapesti Népszabadsag szerkesztőségének. Közérdeké mivoltára való tekintettel alant közlünk belőle néhány résidetet. Kevés híján 1100 éve érkeztek erre a földre elődeink a kontinens népeinek földrajzi elhelyezkedését jócskán eltérítő második népvándorlás utolsó hullámával, hogy aztán százados bizonytalanság után hazát teremtsenek, véglegest. Viharos sorsú századok után a leltár: a haza megvolna, de ma három magyarból csak kettőnek hona. Azóta, hogy a Rákóczi-szabad- ságharc bukasa után a "Nagy maj- tényi síkon letörött a zászló" - politikai okokbólj gazdasági kényszerből, szakmai előmenetelért, talán _________ olykor kalandvágy- Dr. Randé Jenő ból, s ki tudja miért még, a magyarság szülötteinek százezrei idegen földön keresték boldogulásukat. Vannak, akik elhagytak a hazát, másokat a haza hagyott el, a határ megváltozásával a helyükön maradva kerültek külföldre. Szükségük van-e ránk, és nekünk rájuk? Mi lehet ma az összetartó erő itthoni és külföldi magyarok között? Egyebek mellett ezekről a kérdésekről beszélgettünk Randé Jenővel, a Magyarok Világszövetségének főtitkárával.-Magyar, magyar származású, magyar születésű - a fogalmak olykor keverednek. Végül is: ki a magyar?-E kérdésben nem az ősök hovatartozása dönt, hanem - mikent Petőfinél - a sajátunk. Az a magyar tehát, aki annak vallja magát. Nem szükséges hozzá még csak Magyarországon sem születni, de többet mondok: a nyelv ismerete sem szükséges hozzá, hogy valaki azt mondja, hogy ő igenis magyar. Az idén Liszt Ferencet ünnepeljük, akit most Ausztria-szerte ki- plakátoznak, és aki németül beszélt, magyarul viszont nem tudott, mégis ragaszkodott magyar mivoltához. Sokan ugyanígy vannak vele külföldön, érvényes rájuk az illyési elv: magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga.-A magyarságot vállalni külföldön a múló idő ellenében nem könnyű. Voltam Pittsburghben az idén százéves William Penn Association ünnepi összejövetelen. Az egyesületet egykor tizenhárom magyar bányász alapította, mai vezetőinek többsége - sokadik generáció - már kevéssé tud magyarul, de magyarnak vallja magát kivétel nélkül. A New York-i Első Magyar Önképzőkör, - ahol szintén vendégeskedtem - most 97 éves, es tagjai kizárólag magyarul beszélnek. Egy olyan környezetben, amely akarva-akaratlan is beolvadásra, nyelvváltoztatásra kényszerit, az anyanyelv megőrzése nem kis fegyvertény.-A közelmúltban kaptuk a szorongatóan Örvendetes hirt: ótmilliárdnyian vagyunk a Földön. A népeknek ebben a vegelathatat- lan tengerében (lányunkat illethet a jelző: magyar?-Kis nép vagyunk, a Föld népességének három ezreléke. Bar Magyarorszagnak nincs rá módja, hogy generális népszámlálást tartson a világban, talán értelme sem lenne, igy aztán marad a becsült adat: manapság 15-16 millióra tehető a magyarok száma. Itthon él tiz és fél millió, a környező országokban három és fél ( millió, mig > a többi szórványma^yarságkent megtalálható (Latin-Ameríkatól Ausztráliáig, az USA-tol Izraelig sok országban. E körből a legtöbben az USA-ban vannak, 450 ezren vallják: magyar vagyok. Számuk eltörpül az 1,776,902 mellett, az évtized elején megtartott népszámláláson ennyien mondták magukat az Egyesült Államokban magyar származásúnak, akiknek Ősei valaha Magyar- országról kerültek Amerikába. Érdekesség, hogy közülük 727 ezren kizárólag magyar eredetűek - mindkét szülő magyar volt -, mig a többi vegyes házasságból származik. Végül még egy szám, ami följegyzésre érdemes: az összeírás szerint 144 ezer amerikai magyar született Magyarországon. Százhúsz éve az Egyesült Államokban alig négyezer magyar élU Aztán jött az első nagy kivándorlási hullám a századforduló táján, amelynek merőben gazdasági okai voltak, mig az utána következőknek jobbára politikaiak. Gondolok itt az 1919 utáni, arányát tekintve nem, de politikailag jelentős kiáramlásra, majd a harmincas évek politikai emigrációjára. Mig a század elején többnyire a tengerentúlon telepedtek le a magyar kivándorlók, a második világháború után többnyire Európában maradtak az országot elhagyók. Mindenekelőtt, a 44-4 5-ös disszidensek, röviden a DP-nek (displaced person) nevezett áramlás tagjai, akik jórészt azzal a szándékkal telepedtek le Európában, hogy majd hazajönnek. Egy részük vissza is tért, más részük viszont, akik velünk szemben ellenséges beállítottságúak voltak és maradtak, megűnván a rendszerváltozásra való várakozást, úgyszintén átmentek a tengerentúlra: az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába és Latin-Amerikába. Az imént említett kiáramlást Magyarországról még kettő követte, az úgynevezett 47-eseké, es az 56-osoké.-Ahány kiáramlás, annyiféle történelmi szituáció es indíték. A kint élők bizonyára ma sem néznék azonos szemmel az óhazára.-Az erdekes az, hogy ezek a rétegek meglehetősen elkülönülnek egymástól, nem szólva arról, hogy a rétegeken belül is nagyok az ellentétek. A szorványmagyar- ság döntő többsége nem politizál. Jol-rosz- szul megtalálta a helyét a befogadó országban, s ahogy normalizálódott a nemzetközi helyzet, mindinkább fölvette régi hazájával a kapcsolatot. Mások velünk szemben allnak, ebből akarnak megélni, sót meg is tudnak élni. Kisebbségben vannak, de adott helyzetben ezek a kisebbségekben lévők hangadók lehetnek. Abból kell kiindulnunk, hogy az óhaza es a ( szórványmagyarság kapcsolatának javulását külső és belső tényezők tették lehetővé. Közelebbről a nemzetközi légkor enyhülése, valamint az, hogy Magyar- ország megítélése alapvetően megváltozott a nyugati országokban az utóbbi huszonötharminc evben. Márpedig ezt a tényt - meg ha nem nézik is jó szemmel - a szórványmagyarság szélsőségesen politizáló tagjainak is tudomásul kell venniük. Magyarország presztízse megnőtt, főként azért, (mert belpolitikáiig és gazdaságilag az utóbbi negyedszázadban igen_ jelentős eredményeket mondhat magáénak. Ugyanakkor nem kétlem, hogy külföldön léteznek olyanok, akik készülnek 1956 harmincadik évfordulójára. Ennek ellenére az a meggyőződésem, hogy kapcsolataink a szórványmagyarság számottevő részével jelentősen tovább fognak fejlődni, sok év alatt kiepitettük azt a politikai alapot, amely lehetővé teszi ezt az óhaza és a külföldön élő magyarság kölcsönös hasznára. NEW YORK. Esztergályos Ferenc nagykövet, Magyarország uj állandó ENSZ-kép- viseloje, átnyújtotta megbízólevelét Javier Perez de Cuellarnak, a világszervezet főtitkárának. MISKOLC. Tudományos konferencia kezdődött meg a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, a Bolyai János Matematikai Társulat rendezésében. Az ötnapos tanácskozáson negyven magyar és nyolcvan külföldi elméleti és alkalmazott matematikus, köztük több világhírű tudós vesz részt. I SABARIA CIPŐGYÁR SZOMBATHELY ^^^ ?' SZABADSAGHARCOS U. 8 12. h97°° Épei TELEX: 037 324 ...............................................................—------------------SHVjt >/■>// jrffr&r* »■»•-----—-----------------------------------*
