Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 2. 1986 DR. BÜKKHEGYI LÁSZLÓ: Külföldi segélypolitikánk Nobel-díjasok nyilatkozatai 1983 óta amerikai segítség kifejezetten attól függött, hogy egy nemzet velünk szavazott-e, vagy sem az Egyesült Nemzetek Szövetségében. 1983-ban kormányunk nem volt megelégedve Zimbabwe (a korábbi Rhodesia) 2 szavazatával taz Egyesült Nemzetekben; következésképp Külügyminisztériumunk . a Zimbabwének nyújtandó segélyt majdnem felére csökkentette, bár Zimbabwe egyébkent jól ismert azon programjairól, melyek a kis földművelők, farmerek megsegítését célozták. Szomorú tény az is, hogy külföldi segélyünknek csupán 16%-a me^y a fejlődés előmozdítására. így is a segely legnagyobb részét épületek infrastruktúrájára és privát, magánvállalatok fejlesztésére fordítják az érdekelt kormányok, és i’gy elsősorban az amugyis jo helyzetben levőket, a gazdag réteget segítik. "Katonai segítség, támogatás" uralja manapság az amerikai külföldi segítséget. A jelen kormányzat alatt a katonai segély az addigi 25% helyett 43%-át teszi ki( teljes segélyprogramunk költségvetésének. Ezt a segélyt számos kormányzat nem arra használja fel, hogy idegen ellenség ellen fegyverkezzen, hanem saját, állampolgárai jogos kihívásai, tiltakozásai ellen, akiket sok esetben legelemibb jogaiktól - a földtől és állástól, munkától fosztottak meg. Az utóbbi 5 esztendőben azoknak az afrikai országoknak a száma, melyek amerikai katonai segítséget kapnak, 16- rol 37-re, azaz több, mint kétszeresere szokott fel. Külföldi segélyprogramunk Harmadik Világ-beli szövetségeseink katonai felkészültséget is támogatja az u.n. "Economic Support Fund" (ESF), Gazdasági Segitségi Alapon keresztül; ez most 28%-a az Egyesült Államok által nyújtott kölcsönös segítségnek. - t ( Ez valójában "költségvetési játék", melyet a megsegített államok kormányai úgy használnak fel, ahogy az nekik tetszik. ESF adódollárjainkat többé-kevésbe arra fordítják, hogy a súlyos fegyverkezési kiadásokból eredő költségvetési hiányukat fedezzek. Ugyanakkor a U.S. élelmiszersegitség majdnem 2/3 részét "eladják" az érdekelt, megsegített államok, s a befolyó jövedelmet katonai, vagy egyéb célokra használjak fel. t Ezeknek a tényeknek latolgatása, valamint annak felfedezése mellett, hogy külföldi segélyünk tulnyomórészben az amúgy is kiváltságosakat, nem pedig a szegényeket segiti, egyesek arra a következtetésre juthatnának, nem lenne-e időszerű a külföldi segély-rendszer megreformálása, kormányunknak arra való (ösztökélésé, tegye meg a szükséges lépeseket, hogy több segítség jusson az arra rászoruló szegényeknek. Bármennyire józanul is hangzik ez az elgondolás, rá kell döbbennünk arra, hogy az ezirányu kísérlet céltalan, mielőtt előzetes, lényeges változások történnének. Mivel minden kormány felelőssége, kötejes- sége a nemzeti erdekek előmozdítása, minden nemzet külpolitikája, - melynek a külföldi segély is részé, - elvitathatat- lanul visszatükrözi, hogyan értelmezi nemzeti érdekeit. Ezek megfontolása után arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy kormányunk külföldi segélypolitikája akkor változik csak meg, amikor nemzeti érdekeink meghatározása változott. Ez alatt a kormányzat alatt, talán sokkal nagyobb mértékben, mint minden más, előző adminisztráció alatt életünkben, Fontosságukra való tekintettel, alant közöljük az 1985-os Nobel-bekedijat nyert Nemzetközi Orvósi Szervezet Vezetőinek nyilatkozatait a dij átvételekor. . DR. BERNARD LOWN, AMERIKAI EGYETEMI TANÁR: "Úgy ón, mint kollégám, Chazov profesz- szor szivspecialisták vagyunk. Amikor beszélni szoktunk, a szívről beszélünk. Most a szívből beszélek. Mi, orvosok, akik a születés percétől a halálos ágyig óvni igyekszünk az emberi eletet., erkölcsi parancs alatt állunk, hogy megállítsuk a száguldást a pusztulás meredeke felé. E törékeny planéta fenyegetett lakosainak hallatni kell szavukat, a még meg sem született nemzedek védelmében, mert az utókornak nincsenek szószólói a hatalmasok, a politikusok gyülekezetében. A Nobel Bizottság október 11-i nyilatkozata megdicsérte szervezetünket, az Orvosok Nemzetközi Szövetségét a Nukleáris Háború Megakadályozására azért, mert szerte a világon tudatosítjuk a népekben az atomháború katasztrófális kóvetkezmenyeit. Ezzel segítünk nyomást gyakorolni a hatalmon lévőkre. Ez a tudatosítás befolyásolja a folyamatban lévő fegyverkezéscsökkentési tárgyalásokat es elősegítheti a megegyezést. A genfi csúcstalálkozó előmozdította a reménykedést. De reménykedni cselekvés nélkül reménytelen dolog! Minden evben hetven uj nukleáris fegyverrel növekszik a világ atombomba arzenálja. Mi, orvosok tiltakozunk a szörnyűség ellen, hogy ezekkel a bombákkal az egesz emberia nemzeti érdek meghatározása a "status quo" rendületlen megőrzése, azoknak a kormányoknak erőteljes tamogatasa, amelyek, tekintet nélkül, mennyire nem kívánatosak, mindaddig, ameddig a "mi oldalunkon állnak", mellettünk szavaznak, mellettünk tesznek politikai hitvallást. Azonban változás társadalomszerte szükséges, egészséges, az( élelmet termelő társadalmat érintő, változás elengedhetetlen ahhoz, hogy a világéhinség megszűnjék, így tehát elképzelhetetlen, hogy egyidejűleg a változás és az éhínség ellen foglaljunk állást. Még egy lépéssel továbbhaladva: nemzeti érdekeinket egyáltalán nem szolgálja, ha azokat az elnyomó kormányokat támogatjuk továbbra is, melyeknek politikai célkitűzései saját állampolgáraiknak szegénységbe való juttatása az általános életszínvonal emelése helyett. Amint azt a Wall Street Journal riportere, Jonathan Kwitney, oly meggyőzően kifejtette, ily rövidlátó politika elkerülhetetlen eredménye az u.n. "végnélküli, örökös ellenség létrehozása". Meg kell tanulnunk, "kevesebb kontrol, kevesebb kísérlet, hogy a világ a mi félelmünknek megfelelően viselkedjek, nagyobb biztonsághoz vezet." Azoknak az amerikaiaknak, akik az éhezők egyre nagyobb, jobban növekvő számával törődnek, igy tehát az lenne a célja, hogy "ne változtassák meg a segélyt". Elsőrendű feladatunk azonban az, hogy megértsük valódi, helyes nemzeti politikánkat, melynek kötelessége, hogy ne az elnyomó kormányokat, hanem az elnyomott, éhező, arra rászoruló tömegeket támogassa, lehetőségeinknek megfelelően, szerte a világon, amint azt a Föld leggazdagabb, legdemokratikusabb államától a világ népe, millió es millió éhezője elvárja. séget túszul tartják. Tiltakozunk a borzalom ellen, hogy valamennyiünk feje föle egy atombomba van irányítva. Tiltakozunk a fegyverkezési versenynek a világűrbe való kiterjesztése ellen. Erről a világpódiumról szólítjuk fel úgy az USA-t, mint a Szovjetuniót a nukleáris robbantások azonnali beszüntetésére mindaddig, amig megegyezés nem jön létre azok vegleges betiltására. Nem vagyunk közömbösek az emberi jogok kérdését illetően, de úgy érezzük, nem lehetséges védeni az emberi jogokat, ha nem lesz élő ember a világon. Első kötelességünk az alapvető emberi jog, az élethez való jog védelme." RÉSZLET CHAZOV PROFESSZOR NYILATKOZATÁBÓL: I I 1 f "A provokációs politika ut a pusztulás, az emberi civilizáció vege felé. Ez a politika minden évben dollárok billióit vonja el az arra rászorulóktól. Milliókat védhetnénk me^ azon Összegekkel az éhezéstől, betegségtől. Az együttműködés az út minden nép jóléte, boldogsága felé. A mi céljaink tiszták és nemesek. Ősidőktől fogva az orvos volt az, aki egész életét embertársai életének védelmére, boldogulásara dedikálta. Boldogok vagyunk, hogy ebbeli szolgálatunk szervezetünk békedijával világszerte elismerést nyert. E békedij erősíteni fog minden törekvést a nukleáris fegyverek eltávolítására a föld színéről." NADIR POLGÁRTÁRS 1959 áprilisában egy fiatal Harvard E- gyetem-i diák, Ralph Nader cikket irt a Nation hetilapba az amerikai autóiparról. E cikkben rámutatott arra, hogy az amerikai (autóiparnak kisebb gondja is nagyobb annal, mintsem biztonságos közlekedési eszközöket gyártson. Ehelyett minden törekvésük arra irányult, hogy tetszetős kinézésű, olcsón előállítható, de drágán árusított és gyorsan elavuló autókat adjanak el a vevőközönségnek. "Teszik ezt annak ellenére - hangsúlyozta cikkében -, hogy Amerikában évente öt millió autóbaleset történik, csaknem 40.000 halálos áldozattal, 110.000 életreszóló bénasággal és másfél millió kisebb-nagyobb sérüléssel." Hat évvel később e cikk kibővített kiadásban, könyv formájában jelent meg, ezzel a címmel: "Veszélyes minden sebességben." (Unsafe at any speed !) Százezreket adtak el a könyvből. Attól kezdve Nader neve ismertté vált az USA-ban. Figyelme azután kiterjedt az amerikai ipar és szolgáltatások minden területére. Szervezeteket alapított az amerikai fogyasztóközönség védelmére. Az általa alapított úgynevezett "Public interest" csoportok igyekeznek, segítenek felvilágositani a közönségét arra nézve, hogy egészségüket, biztonságukat, bérüket, egész jövőjüket kitartóan es állandóan csorbítják a hatalmon lévő monopolisták, a pénzvilág urai, a nagyipar hatalmasai. Ellenük csak felvilágosítással, szervezkedéssel és - hozzátehetjük - minden nyelvű progresszív sajtó terjesztésével lehet védekezni. Könyve megjelenésének 20. évfordulóján mi is csatlakozunk azokhoz, akik tisztelettel tekintenek Ralph Nader nemes munkájára.
