Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 3. szám

Thursday, Jan. 16. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. IDŐJÁRÁS ÉS TÖRTÉNELEM Vajda Péter Elment Gellert Húggá Amikor 1982-ben utoljára beszéltem vele a New Jersey állambeli Freeholdban, megint egyszer megfogott: milyen gyönyörűen beszél magyarul. Mályvaillatu régi hajnalokat emlegetett, meg ilyesmit: "kitették a szűrömet", "csöbörből vödörbe kerültem". Pedig Gellért Hugó édesapja, a budapesti állástalan szabósegéd, még a század elején Ameri­kába kitántorgo nagy népvan- dorlási hullámmal érkezett New Yorkba. Gellért Hugó alapító tagja es illusztrátora volt a tizes evek végétől, a huszas eszten­dők elejétől az amerikai prog­resszió, a New York-i értel­miség legjobbjait tömörítő folyóiratoknak. A New York-i Masses szerkesztóségeben ismerkedett meg John Reeddel a Tíz nap, amely megrengette a világot alkotójával. John Reddel való ismeretségével függött össze, hogy immár kilencven évesen Amerikában országszerte megismerték Gel­lert Hugót. Warren Beatty a Vörösöket, a maga több Oscar-dijas filmjét a "Tiz nap“ szerzőjéről, formabontó módon készítette el. A filmet időnként megszakította a még élő szem­tanuk bemutatása, azoké, akik ott voltak John Reeddel együtt az amerikai munkás- mozgalom születésénél. Leve­lek százait kapta utána a film nézőitől. Amikor a huszas évek végén Károlyi Mihály amerikai előadókörutra indult, Gel­lért Hugó kíséri. A kaliforniai Berkeley College-ban óriási tömeg fogadja őket, o mutatja be a vendeget a diákoknak: szól­va Károlyi földosztásáról, harcos, forra­dalmi múltjáról. Később megszületik az a mű, amelyet Gellért legjelentősebb alko­tásának tartanak kritikusai: Marx Tőkéjé­hez készített tematikus illusztrációi. A harmincas évek közepén, amikor az Egyesült Államokban nagyszabású antifasisz­ta kampány bontakozik ki, a haladó ameri­kai képzőművészek előkészítik az első amerikai müvészkongresszust, amelyre a fasizmus elleni küzdelem s a Szovjet­unióval való szolidaritás jegyében kerül sor. A kongresszus egyik fő témája: "A fasizmus, a háború és a művész". Erről a témáról Gellért Hugó tart előadást: "A fasizmus ellen a művészek egyedül nem kiizdhetnek. Szövetségre kell lépjünk más csoportokkal, amelyek a fasizmus ellen harcolnak: mindenekfelett a fasizmus legkibékithetetlenebb ellenségével, a har­cos, szervezett munkássággal." Mit mondjak még róla? Felelem nélkül es kiegyensúlyzött derűvel nézett az el­kerülhetetlen elé. Habozás nélkül vallotta magát magyarnak: az amerikai magyarok nagymultú, harcos lapjanak, a Magyar Szó­nak évtizedekig volt szerkesztőbizottsági elnöke. Ugyanakkor izig-verig amerikai is volt: utolsó alkotó periódusában arra a kepre volt a legbüszkébb, amely a fehé­rek és feketék testvériségéről szólt, hét fehér és fekete hősé volt, a feherek közt John Brown, a feketék közt Martin Luther King. Elmesélte: a nagyméretű falikép egy New York-i néger szegénynegyed kö­zépiskolájába került, amely az odajárók vandalizmusáról volt nevezetes. Gyakran megverték a pedagógusokat, szétszedték a padokat, szertárakat. Ahhoz a kephez soha nem nyúlt senki. Kilencvenhárom esztendős volt, mégis nehez elhinni a decemberi hirt New Jersey- ből: nincs többé Gellért Hugó. Rendkívül érdekes interjú jelent meg a közelmúltban a párizsi Le Monde napi­lapban az időjárás es a történelem egymás­hoz való viszonyáról. A lap tudósítója Emmanuel Le Roy Laduriet, a kiváló meteorologust kérdezte ki erről a jelen­leg is igen időszerű problémáról. Alant hozzuk az interjú érdekesebb kérdéseit es Ladurie válaszait. BESZÉLGETÉS EMMANUEL LE ROY LADURIE-VEL Megj tudná-e mondani, milyen volt az időjárás az ezredforduló táján? Az ezredforduló jelképes időpont, ter­mészetesen. Nem valami jól ismerjük a középkort ebből a szempontból. Úgy lát­szik, hogy a XI. század, amelynek során a vikingek megtelepedtek Grönlandon, meglehetősen enyhe volt, mivel a XII. és a XIII. században előrenyomultak a hideg öv hatarai. A XVI. századtól fogva azonban már tisztul a kép. A svájci Pfisternek még egy pontos periodizációt is sikerült felállí­tania. Az 1565-tól 1629-ig tartó időszakot a lehűlés, az 1630-tól 1687-ig tartót a szárazság, majd az 1688-tól 1701-ig tartót újra a lehűlés jellemezte. 1694-ben melles­leg hatalmas éhínség pusztított Francia- országban. Majd 1731-ben és 1860-ban megint lehűlést regisztráltak. Az 1564- tól 1860-ig tartó periódust, amelyet "kis jégkorszakának is neveznek, hűvös évti­zedek tarkították. Azután, 1860-tól 1950-ig a felmelegedes időszaka következett, 1950-tól kisebb lehűléssel. Persze, nem szabad elfelejtenünk, hogy itt az átlaghő­mérsékletnek mindössze 1 Celsius fokkal való emelkedéséről vagy csökkenéséről van szó. Hogyan lehet ilyen pontosan rekonstruál­ni a valamikori időjárást? Van egy kitűnő mutató: a gleccserek. A gleccserek előretörése a hideg időszak jele. De vannak feljegyzések is. A -XVI. századtól fogva papok, jegyzők, parasztok jelennek meg a biró előtt, es foglaltatják irasba, melyik napon sodorta el házukat, rombolta le falujukat a jég. A XVII-XVIII. századtól fogva már rézkarcokkal is talál­kozunk, amelyek révén jól megállapítható a gleccserek mozgása. A szavojai hercegek telekkonyveztetik a gleccserek menti föl­deket, és vannak térképek, irodalmi doku­mentumok is. Amikor Victor Hugo azt írja, hogy "a Jégtenger úgy tör előre, mint egy kanyargó folyó", ebből a képből a töb­bi szöveget is figyelembe véve, megállapít­ható a gleccser akkori állapota. A XVI. századtól 1860-ig a Jégtenger látható volt a völgyből, mig ma már nem lehet látni. Mekkora a szerepe a rossz időjárásnak az éhínségek előidézésében? Abból, ami ma Afrikában a száraz égöv határún történik, jól látni, hogy ha egy száraz ciklus egybeesik a demográfiái fel­lendüléssel egy mezőgazdaságilag elmara­dott országban, annak csak tragédia lehet az eredménye. De még a mi égövünk alatt is fontos lehet az időjárás a közepesen fejlett mezőgazdasággal rendelkező orszá­gokban. A legtöbb éhínségnek sokkal inkább az elmaradott mezőgazdaságban, mint a rossz időjárásban van a magyarázata. Vannak-e olyan történelmi események, amelyek közvetlen összefüggésbe hozhatók az időjárással? J Iff I Nem egy jelentős esemeny hozható össze­függésbe a hideggel, meg az éhínséggel. Persze nevetséges volna azt allitani, hogy a francia forradalmat merőben a rossz időjárás robbantotta ki, hiszen a nagy tör­ténelmi eseményeknek egyszerre több kiváltó okuk is van. Am a helyzet koránt­sem lett volna ennyire tragikus, ha 1788- ban nem oLyan rossz a termés, és 1787- ben nem olyan esős az ősz. A vetes elrot­hadt a földben. 17 89 tavaszán elfogytak a gabonakészletek. Mindenki felhalmoz, emelkednek az árak. Kitór a pánik. Mindezt csak tetézte az erdőkben garazdalkodo koldusbandáktöl való "nagy félelem". Lehet, hogy valóságos, de az is lehet, hogy csak képzeletbeli bandákról volt szó. De tény, hogy mindenki igyekezett fegyverhez jut­ni és ez hozzájárult a forradalmi légkör kialakulásához. Nem sokkal julius 14-e után ismét lezu­hant a gabona ára. Lehet, hogy a spekulán­sok megijedtek. Mindenesetre, ha a gabo­na ára olcsóbb 1789 májusában-juniusaban, a monarchia talán úrrá tudott volna lenni a helyzeten. t Mit tehettek az emberek a rossz időjárás ellen? Imádkoztak a szentekhez. Ha sok eső esett, Szent Medardhoz. Saint-Simon el­meséli, hogy amikor 1692 esős nyarán, az eszak-franciaországi muskétásoknál szolgait, a tábort szinte elmosta a sok viz. A katonák dühükben minden Szent Medard-szobrot falhoz vágtak, ami a kezük­be akadt. Öt tették felelőssé a vizözonért. Jellegzetesen ( középkori gondolkodásmód: nemcsak imádkoznak a szenthez, de meg is büntetik, ha hanyagul teljesiti köte­lességét. TERJESSZE LAPUNKAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom