Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-15 / 20. szám
Thursday, May 15. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Antalfy István: Jeles magyarok A XIX. szazad a nagy reformmozgalmak, a földrajzi és technikai felfedezések, a magyar nemzeti hagyományok, a fényes múlt, az őshaza kutatásának az előző század végén elindult korszaka. Ebben a korszakban élt - a 165 évvel ezelőtt született - Berzen- czey László is, akinek nevével a szabadságharccal, Kossuth életével, a nagy utazok történetével foglalkozó irodalmakban találkozhatunk, bár sokszor szinte "a sorok között". A haladó követ A lexikonok által görgényszentimrei előnevvel is jelzett Berzenczey László 1820. junius 26-án született Kolozsvárott. Tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte, majd szülővárosában folytatta és 1840-ben Székelyudvarhelyen fejezte be. Haladó reformelvekkel került az országgyűlés tagjai kö’ze 1847-ben, ahol is mint marosszéki követ, képviselte a széket. Ezen az országgyűlésen vetette fel és "elsőként tűzte ki a Magyarorszag és Erdély uniójának zászlaját". A magyar forradalomban és szabadság- harcban cselekvőén vett részt. 1848. augusztus 18-án kelt rendelkezése szerint Kossuth Lajos "Berzenczey László maros- széki követ urat kormánybiztosul" nevezte ki, azzal a feladattal, hogy a székelységet mozgósítsa, illetve "azon megbízással, hogy egyelőre 1500-3000 (főnyi) könnyű szabad lovascsapatot a lehető legnagyobb gyorsasággal kiállítani iparkodván, azok felszereléséről s ütközetre kész állapotba tételéről gondoskodjék". Jelentékeny szerepe volt a szabadság- harcban is: az általa szervezett huszárezred parancsnokaként tűnt ki. A világosi fegyverletétel után a szabadságharc sok résztvevője és vezetője bujdo- sásba, emigrációba kényszerült. Mivel Berzenczey Lászlót is halálra ítéltek - és jelképesen felakasztották - Erdélyben, Moldovában bujdosott október végéig. A Szeret melletti csángók között feltámadt benne a gyermekkori vágy, hogy felkeresse a magyarok őshazáját. Az emigránsok egy csoportja november 21-én érkezett meg Sumlába (Sumen), közöttük Kossuth Lajos. Itt csatlakozott hozzájuk Berzenczey László is december végén, és velük indult el kisázsiai útjukra. Az emigrációból "kiszabadulván" 1851. szeptember 1- én Törökországból az amerikai Mississippi nevű hajon Kossuth kíséretében Amerikába, az Egyesült Államokba indult. Gibraltárnál Kossuth "megválván társaitól", Őt bízta meg a csapat főnökségével, maga helyett. Ilyen minőségben erkezett Amerikába és amikor Kossuth is "ott megjelent, Berzenczey ót Philadelphiába, Baltimoreba és Washingtonba követte". New Yorkból hajóval indult a Mexikói- Öblön át a panamai szoroson keresztül Kaliforniába, tutajon és lóháton a Csendes-óceán partjára, innen San Franciscoba vitorlázott, és áprilisban ért Kínába, Hongkong kikötőjébe. Itt akart találkozni Gützlaff Karoly hongkongi hittérítővel, a közismert orientalistával, aki Pesten, 1850-ben maga is előadást tartott a dzsungar-magyar rokonságról, és azt fejtegette, hogy a Jünnan tartóBalsorsú világutazó Fogságban és tébolydában— Katona, politikus, kutató OSHAZAKUTATÓINK A XIX. SZÁZADBAN ŐSHAZA KUTATOK ÚTJAI A MÚLT SZÁZADBAN mányban élő egyik néptoredék nyelve hasonlít a magyarhoz. Berzenczey ezek alapján csaknem biztosra vette, hogy a velünk nagyon közeli rokon népfajt felfedezheti. Gützlaffot azonban már nem találta eletben, de Hongkongban találkozott és megismerkedett Sir John Bowringgal, a hires nyelvtudóssal, aki az 1820-as években Magyarországon járt és megtanult magyarul is, ismerte Körösi Csorna Sándort es beszelt a hung maül nomád lovasnéprol. A fellelkesült Berzenczeyt rábeszelte, hogy Csorna útját követve, Tibet felöl "hatoljon be" Kínába. Berzenczey tervét azonban a kínai hatóságok meghiúsították, ezért továbbutazott, Madrast, Ceylont, Adent érintve Egyiptomba, majd Konstantinápolyba. Hosszú tengeri ut után Londonba, innen Jersey szigetére tartott, ahol ismét összetalálkozott emigráns társaival, többek között rokonával, Teleki Sándorral és Victor Hugóval is. Magányos lovas Az 1853-ban kitört krimi háború hirére visszatért a Balkánra, ahol Omar pasa melle csatlakozott és táborkari környezeténél tartózkodott. Reszt vett a háborúban, Szevasztopol ostromában és bevételében is. A békekötés után súlyosan megbetegedett, és három éven át Brussában (Bo- russzában) "húzta meg magát". Törökországban találkozott 1857-ben a keleti útra készülő fiatal vámbéryvel. Hogy "előbbre vigye" a saját ügyét, 1862-ben "feladta ma'gát, halai vagy kegyelemre" a galíciai osztrák konzulnál. Fogolyként vitték Bécsbe, ahol két hónapot töltött fogságban, majd Klagenfurtba internálták, ahol is (Görgey Artur társaságában) 1867 márciusáig élt, amig Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök közbenjárására haza nem engedték. Hosszas távollete alatt felesége - aki maga is reszt vett az Erdélyben szervezett összeesküvésben - meghalt, gyermekei idegeneknél hányódtak, birtokait elkobozták, feldúlták. Elkeseredetten kezdett ismét a politikával foglalkozni. A Vasárnapi Újság 1868. március 15—i szama adja hírül, hogy "a folyo hó 11-én megtartott képviselőházi illésen jelentette be Szentiványi Károly elnök az újonnan megválasztott Berzenczey Lászlót Marosvásárhelyt". De ezúttal sem töltött hosszú időt a politikánál. Hírét vette, hogy a keletindiai kormány Jakub kánhoz Kashgar- ba expedíciót küldött. Az orosz hatosatok - Kaufmann tábornok - engedélyevei sikerült Taskentba utaznia. Az volt a( terve, hogy Jakub kán barátságának es segítségének megszerzésével utazik Belső-Ázsiába, a Kuku-nor vidékére, onnan Burmán át Indiába. El is jutott - hol lóháton, hol gyalog, sok szenvedés árán - Narinba, majd Kashgarba, Jakub kán székhelyére. A viszontagságos ut,.a magas hegyek, a ritka levegő miatt sokat betegeskedett. "Heteken át lovagolt ösvény- telen jég és hósivatagban, egyrészt a gyanakvó barbár népek, másrészt az angoloktól tartva, akik orosz kémnek nézték" - több ízben el is fogták. A kínaiak előnyomulása miatt nem is tudott tovább menni. Nem jutott el tehát Tibetbe a hung nép közé, amelyben a magyarok Őseit sejtette. Kudzsából vissza kellett fordulnia. Ismét átkelt a Tien Sanon és 1874-ben elcsigázottan erkezett Csakmakba, ahol Jakub kán kirgizei a magányos lovast ismét elfogták es Kash- Éjarba hurcolták. Nagybetegen vergődött at a Karakorum láncain, majd az Indus folyón Lehbe jutott, a zangalai lámakolostorba, ahol Körösi Csorna Sándor is tartózkodott korábban. Rendkívül merész, nehéz és kalandos utón Kasmíron át érkezett meg Bombaybe, 1874. szeptember 6-án. Néhány hétig tartózkodott itt, ahonnan egy Lloyd gőzösön Port Saidba, onnan Konstantinápolyba ment, végül 1874-ben hazautazott Budapestre. Élete utolsó szakaszát szülőföldjén, Erdélyben akarta leélni. Marosvásárhelyre vonult vissza. Eleinte senki sem törődött vele. A teljes mellőzés miatti elkeseredéseben goromba, támadó hangú levelet irt a belügyminiszternek. így összeütközésbe került a hatalom embereivel és ez alkalmat adott arra, hogy "mint konok, függetlenségi és ellenzéki politikust, elmeállapotának megvizsgálása ürügyén kórházba szállítsák". Előbb a Rókus Kórházba, majd Lipótmezőre vitték. Elborult elmével még közel tiz évig, szenvedéssel tele, élőhalottként élt 1884 november közepéig. (Halálának napját a különböző irodalmi források nem azonosan jegyzik.) Indiai szenzáció Berzenczey László ázsiai útját az indiai újságok szenzációként írták meg. A Bombay Times arról adott hirt, hogy Kossuth tábornoka "a világ első embere, akinek sikerült Szentpétervárról fönt a Pamíron, Kashgaron, a_ Karakorum és a Himaláján át eljutni Indiába", és ő volt az első magyar, aki körulutazta a Földet. Felfedező útja naplóinak egy része elveszett. Beszámolói a British Muzeum hirlaptáranak egykori indiai köteteiben rejtőznek, mivel az angliai lapokba több cikket es tanulmányt irt. Tragikus sors, nyomorúságos befejezés jutott osztályrészül annak a "lánglelkú embernek, aki a szabadságharc egyik leg- hósibb jelleme, Kossuth nevének méltó fegyverhordozója, a magyar óshazakutatá- sok történetének egyik legfanatikusabb és meghiúsult reményeiben legtragikusabb (folytatás a 10. oldalon)
