Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-08 / 19. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ' Thursday, May 8. 1986. Magyar-brazil Nemcsak a magyar labdarúgás híveit, de a nagyközönséget is felvillanyozta néhány hettel ezelőtt a magyar válogatott fényes győzelme a világ egyik legjobbjának tartott brazil válogatott fölött. Ezzel kapcsolatban irta a kitűnő tollú magyar újságíró, Bodor Pál, az alanti szellemes, mélyenszán- tó cikket. Elnéztem ezt a magyar-brazilt, és remekül szórakoztam. Előbb arra gondoltam, ha nem létezne labdarúgás, és nekem jutna eszembe, és szabadalmaztatni akarnam ("tizenegy fiú tizenegy ellen, egy labdával..." - és következnének a játékszabályok, a pályaméretek stb.) - illetékes helyen biztosan a szemembe röhögnének. Ugyan, kit érdekel egy ilyen furcsa, bonyolult, kiszámíthatatlan eszelösség? Ki engedhetné meg magának - avagy ki engedélyezne - ekkora beruházást, mint egy pálya építése? No és ki lenne bolond kint ácsorogni a hidegben vagy a tűző napon, és nézni, hogy hogyan szaladnak mások lélekszakadva egy labda után - hogy aztán, amikor megszerzik, rögtön bele is rúgjanak? Ugyan kérem - legyintene unott-ingerülten a szabadalmi hivatal. Micsoda hülyeség. Fantaszták ötleteivel torkig vagyunk. Latom magam, amint kétségbeesetten, reménytelenül, leizzadtan magyarázom, hogy százan - talán ezren is! - körülállnák a pályát... Hogy épp a befolyásolható kiszámíthatatlanságtól lenne oly vonzó a dolog. Talán olyan néző is akadna, aki izgalmában elkiáltaná ( magát. Esetleg, még ki tudja, tapsolna is. Énekelne!-De ha labda helyett egymást rúgnák sipcsonton?! - néz rám megrovóan, fölvont szemöldökkel az illetékes. - Bátorítjuk az erőszakoskodást?! Majd elsüllyedek szégyenemben; ez eszembe se jutott.-Valaki ügyelne a szabályok betartására. Egy olyan biróféle - makogom bátortalanul. Az illetékes gúnyosan mosolyogna. Milyen jó, hogy nem en találtam föl a futballt - gondolom most már megkönnyebbülten, és nézem a magyar-brazilt. Örülök, persze az eredménynek, de a gólok nem szállnak a fejembe. Barátságos mérkőzéseken a magyarok még ugy-ahogy, olykor tudnak győzni. Csak a barátságtalan mérkőzéseket szokták elveszíteni. Es főleg azokat^ amelyek játékszabályait mások állítottak össze és titokban tartják. A barátságtalan mérkőzések játékszabályait a magyarok mindenesetre képtelenek megtanulni. S a mindig vadidegen játékvezetők rengeteg büntetőrugást ítéltek meg ellenünk az elmúlt fél évezredben. Legtöbbször labdába se tudtunk rúgni (annál inkább egymásba - Szerk.). És mindent ellenünk ítéltek meg. Számtalan szögletet Europa minden sarkából, még tizenegyest es tizennégyest, és nem is mondom a többi dátumot. Be jó, ho^y ezt a futballt sem én találtam ki. Bamulom( a labda cikázásátj és nem tudom, megerem-e a végeredményt. Felszemmel szorongva pillogok az eredményjelző táblára: hátha még csak egy felidőt játszottunk le. Hatha még hátra van ugyanannyi... Persze, a harom-nullas magyar-brazil mégiscsak vigasztaló. Jobban szeretnék ugyan egy mult-jelen mérkőzést látni, avagy legalább egy jelen kontra jövő mécsesét, de a magyar-brazil is megteszi. A három-nulla olyan rokonszenves, hogy egyebekre gondolni ilyenkor teljességgel felesleges. Ilyenkor még a jővŐt is jobb elfelejteni. Hat még a múltat. PUSKÁS-BALOGH ÉVA: ÚJ SZELEK SZÁRNYÁN CSURKA ISTVÁN IRODALMI EST Márciusban Montreal még téli, szürkére kopott hótakaró alatt pislákol. A magyarok jóformán még ki sem aludták a Szent István bál fáradalmait, máris újabb eseményre készülnek. Telefonon, - ez az átkos találmány, amit hol csodálok, hol meg elszidom, Bell apóval, feltalálójával együtt- az elmúlt napokban szünet nélkül zavar. A kisszobában berreg, lenn a pincében csörög, a hálószobában meg zümmög, hála a technika vívmányainak. Percenként szól, de mindig egyezkedem magammal, és az automata "válaszoló magno" helyett felkapom a kagylót. Kiváncsi vagyok, minek is köszönhetem e nagy népszerűséget mostanában, hogy ennyien telefonálnak szerény hajlékomba? - Nem, nem rám kiváncsiak, hogylétem sem kérdezik, hanem lelkes barátaim azért hívnak, hogy figyelmeztessenek, el ne felejtsem a Csurka irodalmi estet, kedden. Dehogy felejteném el, én maris átszervezem teendőim sokaságát, hogy estére szabaddá tegyem magam. A montreali magyarok szép számmal- vagy kétszázötven körül - gyülekeztek a Peel utcai O'Keefe Grand Salon-jában. Ez a szám azért tűnik nagynak, mert kevesen tudták, hogy a magyar iró Budapestről észak-amerikai körútra indult. Nagy kár, mert Csurka István mondanivalója megérte volna, hogy komoly hirdetéssel legyen élőre bezengve honfitársaink körében. így, csak szájról-szájra járt hirekbŐl tevődött össze a mai hallgatóság. Az iró a Kanadai Magyar Mérnökegyesület montreali csoportjának meghívására jött hozzánk, jobban mondva, a Szent István bál alelnóke, Donát úr, decemberi budapesti látogatása alkalmával felkereste az irót ezzel a nagyszerű ötlettel- amiért azok a szerencsés magyarok, kiknek módjuk volt ott lenni, nagyon hálásak. Csurka István talán azzal lett ismert név a nyugati magyarok körében, hogy szókimondóbb, bátrabb . hangú kortársainál. Eles meglátásait, briliáns fogalmazásával, kitűnő irói tehetséggel "uj szelek szárnyán" hinti el az országban, és igy jutott el hírneve a nyugati világ magyarságához is. Ezt a jelzőt adtam neki, amint elolvastam "Az elfogadhatatlan realitás" cimíi beszédét. Uj szelek szárnyán szól itt, a montreali magyarokhoz, amint hallgatom a direkt nekünk irt beszédét, válaszait a feltett kérdésekre. "Az elfogadhatatlan realitás" felszólalása a budapesti Kulturális Anti-Fórumnál nagy port vert fel, itt is érdeklődéssel olvasta minden magyar, akit érdekelnek a hazai események; de ezen felül sokkal nagyobb a jelentősege, mert ezeknek a gondolatoknak a kimondása azt jelenti, hogy a szokványos politikai jelszó az elmúlt évtizedben: "Elfogadni a realitásokat" - már kérdőjel a szivekben, lelkekben, agyakban, sőt, termékeny talajt teremt a mai magyar irók uj szellemi magvetéséhez. Idézem e felszólalás alapvető egyetlen mondatát, mely aláhúzza az iró mondanivalóját: "Pedig az emberiséget, ha vitte előre valami, csak az vitte, hogy nem fogadta el a realitásokat"... Prometheus nem fogadta el, hogy az emberiség ttíz nélkül maradjon, az ember nem fogadta el, hogy kezével cipeljen nehéz dolgokat, hanem kereket szerkesztett, hogy később ne fogadja el csak az állatokkal húzott szekeret, hanem megalkotta a motorizált közlekedést és Verne agyának képernyőjén már előre vetítette mai életünket, nem fogadva el korának "realitásait". És sorolhatnám tovább - nem csak e pár dolgot említve, amit ebből a mondatból látok ma, és évszázadokra, de azt is kiolvasom, hogyha elfogadom a realitásokat, akkor egy rideg világban az emberiségnek nincsenek hősei, költői, szentjei, mártírjai, apostolai sem. De voltak! És hallgatva Csurka beszédét, éleslátással tisztán elénk tárul a mai magyar élet - az iró ezen uj szelek szárnyán élesztgeti nemzetét otthon és itt. Nem csügged, hanem már az iró agyának képernyőjén előrevetíti - lehet, még túl korai idealizmussal kevert optimizmussal- azt az utat, amin a mai magyar irók a politikai és szellemi irányt járni fogják, és tudjak. Nem kedvelem a politikát, mégis a világirodalom nagyjai az egész földön, mióta a történelem létezik, a politikai és szellemi változások ideológiájának a megteremtői. Illyés Gyula jut eszembe, mig Csurka előadását hallgatom, Illyés- éppen Budapesten voltam, amikor halálát hírül adta a sajtó - és akkor már felmerült gondolatomban, hogy ki lesz majd a mai hazai irók közül, aki nyomdokába léphet? Csurka uj szelek szárnyán zúgó szavaira most még jobban felfigyelek... Végül is minden irodalmi est egy bizonyos fokig politikai jellegű. Ez mé^ annál jobban annak tűnt, bár a felszólalok kérdéseikkel inkább - felbuzdulva Csurka nyílt, egyenes beszédén - tisztázni akartak csak hazánkról - jó vagy rossz - kétes értesüléseket. A kényelmetlenebb kérdésekre is válaszolt, hol vicces, "szeressük egymást gyerekek" agyoncsepelt mondókával (ez nem illett az iró stílusához, de zavarát az enyhe nevetésben nem sokan vették észre). Olyan nagy volt a kérdések száma, és oly átfogó problémákat érintett, hogy a rövid, egy órás kérdés-feleleti idő erre nem volt elegendő. Nemcsak Csurka szerepelt a montreali magyarok előtt kitünően, hanem a kérdésekből arra következtethetett az iró, hogy a nyugati magyarok tájé— kozódottak, a hazai életről jól értesültek. És fájdalmaink, problémáink nagyon is közösek; nem földrajzi helyzet szabja meg, hogy itt is aggódunk épp úgy az erdélyi magyarságért, íróikért, mint odahaza. És számtalan ilyen kérdés hangzott el ezen az esten, ami nem szétválaszt, hanem összekapcsol bennünket. MAGYAR FOGORVOS j I Dr KALKÓ ILDIKÓ ‘ Í A New York Egyetem Fogorvosi Karanak f tanársegéde ( A korszerűen felszerelt rendelőjében | 97-52 *4 Ave Forest Hills, NX j A (közel a Queens Blvd-hoz az N és " GG földalattival) A Rendel minden nap A előzetes bejelentés alapján. i f FOGHÚZÁSOK »TÖMÉSEK * KORONÁK I A HIDAK * GYÖKÉRKEZELÉS (Root canal) " I PROTÉZISEK » MODERN KOZMETIKAI A " BONDING » Gyors javítások " I I Teltfon: (718) 275-7552 t A Biztosításokat elfogad "
