Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-27 / 13. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 27. 1986. Nincs lakáshiány: csak pénzhiány van LUSZTIG IMRE RIPORTJA. Sokan panaszkodnak, hogy képtelenek lakást kapni. Halljuk e panaszt lepten-nyo- mon. Nézzük meg tehát, hogyan állunk a lakáskérdéssel New Yorkban? Ha kezünk­be vesszük a N.Y. Times bármelyik számát, a lakáshirdetések tömkelegét látjuk benne. Lehet választani Manhattan számos vidéké között. Nézzük meg pl. mi történik a York- ville negyedben? Elvégre ez volt - és bi­zonyos mértékben még ma is ez - a varos magyarlakta vidéke! Emlékszem a '20-as évekre, amikor, ha nem beszelt az ‘ember magyarul ezen a vidéken, akkor nem tu­dott sokra menni. En is itt( laktam a 79. utcában, egy magyar családnál. Ha jól emlékszem, a hatszobás lakásért havi 25 dollárt fizettek. Három szobát berbe ad­tak, amiből bejött a havi házbér. Most ezen a környéken építik a hatalmas uj bérházakat, kondominiumokat. Az egyi­ket, a Monarch-ot, a 89. utcában, ahol egy egy-háloszobás lakásért $198,000-et kérnek. Miután a lakó kifizette t ezt az összeget, a lakás a saját tulajdonába kerül es csak a fenntartási költséget kell fizetni, ami pár száz dollar havonta. Ha család is van, az egy-hálószobas lakas nem elegendő, lehet* kapni két-háloszoba- * sat is, noha ez néhány dollárral többe kerül, vagyis $297,000-be. Természetesen senkit nem kényszerítenek, hogy ebben a házban lakjon. Elmehet kissé északabbra, ott. épül a Carnegie Park épület, amely 30 emeletes, 321 egy-hálószobás lakással. Itt nem kell megvásárolni a lakást. Havi $l,300-ért kapható az egy-hálószobás, $2,000-ért a két-hálószobás lakás. Ilyen es hasonló lakás mindenkinek a rendelkezésere all, csupán pénzre van szükség. Természetesen milliókra rúg azoknak a száma, akik keresnek lakást, de képtele­nek ilyen hatalmas összeget fizetni. Itt van pl. a Powell család, melynek égető szüksége van lakásra. Százezrek vesztették el lakásukat, mely lakbérellenőrzés alatt volt. Sok ( esetben lebontották a házat, hogy helyébe újat építsenek, vagy a ház tűz martaléka lett, vagy annyira leromlott, hogy lakhatatlanná vált. Powelléknek Öt gyermekükkel ki kel­lett költözniük a lakásból, melyért 270 dollár havi bért fizettek. Kerestek lakást, de minden igyekeztük ellenére sem tudtak olyat kapni, melynek bérét meg tudják fizetni. Vásároltak egy használt, zárt teher­autót (van) és abban aludtak. Miután hely­zetük tarthatatlanná vált, a városi közegek segítségével beköltöztek az egyik "wel­fare" hotelbe, a Martinique-be. Alig vár­ják, hogy ebből a hírhedt hotelből kiköltöz­hessenek. Dennis Powell ácsmester, és átlagnál magasabb bérért dolgozik. Ennek ellenére fizetéséből képtelen lakáshoz jutni. Feleségével és öt gyermekével nem tartoz­nak a kisebbségek közé; a dolgozók többsége hasonló helyzetben van, beleertve különö­sen azokat a fiatalokat, akik most akar­EISENHOWER FIGYELMEZTETESE Dwight D. Eisenhower a második világ­háborúban mint hadvezér nyert népszerű­séget és ezen az alapon választották meg elnöknek. Mégis, helye az amerikai törté­nelemben a militarizmus és a hadiipar nö'vekvő befolyásáról szóló, prófétai pon­tosságú figyelmeztetésen nyugszik. Búcsú­beszédének januári 25. évfordulóján ( két tévhit terjedt el ezzel a figyelmeztetessel kapcsolatban. Az egyik, hogy. figyelmez­tetése csupán a "katonai-ipari komplexum"- ra vonatkozott, a másik, hogy ezen néze­tei csak az elnöksége végén alakultak ki. Az elsÖ tévhitet könnyű megdönteni, mivel Eisenhower a "tudományos-technológiai elit"-et is különösen kiemelte, amint beszé­déből ez a részlet világosan kimutatja. "A kormánytanácskozásokban ügyelnünk kell arra, hogy a katonai-ipari komplexum, akarva vagy nem akarva, ne szerezzen magának jogosulatlan befolyást... Ugyan­akkor ébernek kell lennünk azzal a másik nagy veszéllyel szemben, hogy a népi poli­tika maga, a tudományos-technológiái elitnek rabja legyen." A másik tévhit..., hogy Eisenhowernek a militarizmus befolyása feletti aggodal­ma csak elnöksége végén fejlődött ki - közvetlen beszélgetésekre alapult sze­mélyes tanuságtételre szorul. Eisenhower tanácsára 1959. júliusban azt ajánlo’ttam Moszkvában a szovjet Béke Bizottságnak, hegy mindkét ország nem kormányszintű vezetői tartsanak sorozatos megbeszéléseket a két ország közötti ki­magasló kérdésekről. Eisenhower úgy látta, a diplomáciai tárgyalások néha megfenek- ler.ek azért, mert mindkét fél attól tart, hegy az engedékenységet ^yöngeségnek magyarázzák. Ezért a magánbeszélgeté­sek kockázat nélkül nyithatnak utakat, ítélőképessége bebizonyosodott a két ország magánvezetöi által 26 éve folyó megbeszé­lésekkel, melyeket Dartmouth Konferencia sorozat néven ismernek es amelynek első gyűlése Hanover^ New Hampshireben volt. Egyik vele való beszélgetésemben csupán néhány hónappal terminusának vége elótt, amikor az ENSZ közgyűléshez beszélt, jó hangulatban mondotta, hogy örömmel távozik az elnökségből, mert minden ide­jét a világbéke ügyének akarja szentelni. Elámultam ennek a megjegyzésnek a jelen­tőségén. Mosolyogva mondta, örül a gon­dolatnak, hogy mint magánszemély szólal­hat fel. Megemlítette a sok nyomást, ami a kormányban éri, a küliigy- és hadügymi­nisztérium, a C.I.A., a kongresszusi bizott­ságok és mások részéről. John Foster Dulles külügyminiszteri kinevezése az Eisenhower kormányzat kezdetén enyhített valamit a nyomáson, de ugyanakkor sok bosszúsá­got és csalódottságot is okozott. Mélységes különbség volt a két ember megközelítése és irányterve kpzött. Eisenhower a nyílt, közvetlen megközelítéseknek volt a hive, Dulles titkolózó taktikával élt. Eisenhower minden lehető információt meg akart adni a közönségnek, de Dulles a közvéleményt nem szövetségesnek, hanem inkább teher­nek tekintette... Nem volt meglepő, hogy Dulles halálá­val 1959-ben Eisenhower mint elnök, ele­mébe jutott. Elnökségének első éveiben elidegenülve, mellőzve érezte magát. Most újult célokkal és bizalommal erősödött meg es eltökélten minden erejével fel akar­ta használni a még hátralévő időt. "Gondolom, ön tudja, az én véleményem az, hogy katonailag erősnek kell lennünk," mondotta. "Egy bizonyos fokon túl azonban a katonai erő nemzeti gyöngeséggé vál­hat. A baj az a katonai erő felhalmozásá­val szükségleteinken tül, hogy idővel az pótolhat sok minden mást, ami a valósá­gos nemzeti biztonsághoz szükséges... "Nem vesszük tudomásul, hogy pénzün­ket rossz dolgokra költjük... Nem akarom, hogy a csalást és a kontárkodást támogassuk. Nem akarom, hogy azoknak legyen szavuk az ország politikájáról, akiknek a krízisek­ben és feszültségekben anyagi érdekeik vannak." A nemzetbiztonságnak sok más eleme van a fegyvergyártáson kívül, folytatta tovább. Arra utalt, hogy a közönség támo­gatása szükséges a tartós béke eléréséhez. Amikor később meglátogattam a nyugalom­ba vonult Eisenhower-t Gettysburg-i farm­ján 1964-ben, nem sokat beszéltünk a fegy­verkezési hajszáról, de érdeklődött a Dartmouth Konferenciákról, melyeknek ő volt a legfőbb megindítója. Azt mondot­ta, hogy bárki, aki valamennyit is ért a felhalmozott nukleáris fegyverekhez, tud­ja, hogy az egyetlen biztonság amerikaiak­nak vagy bárki másnak e fegyvereknek a kontrollálása. Talán nem érti meg mindenki az Öröksé­get, amit Eisenhower az amerikai népre hagyott, de ott van bárki számára, aki azt alkalmazni akarja. (Kivonatok egy cikkből, melyet Norman Cousins, a University of California segéd­professzora irt a Los Angeles Times részé­re.) Dennis és Suzanne 5 gyermekükkel nak családot alapítani. A hivatalos statisztika szerint az '50-es és '60-as években egy munkás keresetének 20%-át költötte lakbérre, 1980-ban ez 27% lett, de ma már a kiskeresetűek bérük 5 0 96—át költik házbérre. Azok, akiknek keresete évi 3,000, vagy ennél is kevesebb, keresetük 7 2 96—át költik lakbérre. Akinek nincs módjában lakást bérelni, elhagyott házakban (ahol nincs se fűtés, se világí­tás^ se toilet) ( vagy autójukban, vagy az utcán útik fel "sátraikat". Koch polgármester a szövetségi kormányra haritja a felelősseget'. "A Reagan kormány megszüntette a közép- és kiskeresetűek részére építendő házakra előirányzott összeget." Reagan elnök mondja: "Lakások építése nem tartozik a szövetségi kormány hatáskörébe, ez a helyi közegek feladata." Közben egyre nö azoknak a száma, akik képtelenek megfelelő lakáshoz jutni, ami egyre több esetben a család felbomlásá­hoz vezet. GELLERT HUGO TÖRTÉNELMI SZEREPE (folytatás a 3. oldalról) nelmi érdeme. Ennek jegyében tiszteljük meg emlékét május 17-en a new yorki New School for Social Research díszter­mében. A hetven év folyamán, melyben farad­hatatlanul működött, termelt, szervezett, lelkesített, számtalan sötét felleg vonult át Amerika egén: depresszió, világháború, mccarthyzmus, Vietnám, melyeket időnként felváltottak napsugaras napok. Gellert Hugóról elmodhatjuk a nagy angol költő, Shelley szavaival: "Géniusza túlszárnyalta éjszakáink legsöté­tebb árnyait." TERJESSZE LAPUNKAT?

Next

/
Oldalképek
Tartalom