Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-13 / 11. szám

10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 13. 1986. TÁRCA EMLÉKEZÉS A gyönyörű tavaszt forró nyár követte. Ezen a vidéken dinnyét, dohányt és búzát termeltek, szükség volt minden kézre. Hajnalra a dinnyét felrakták a vagonokba, hogy útnak induljanak a nagyvárosi piac felé. Két ember kisérte a vonatot drága terhével, ok vezetik le az eladást. A nagy sürgés-forgásban minden dinnye gazdara talált. Elfáradtak, de a jó vásárt illik ál­domással megünnepelni a közeli kocsmában. Ott újonnan szerzett ismeretlen szesztest­vérekkel koccintottak. Azok józanok marad­tak, de ók ketten elálmosodtak. A két uj ismerőssel kiléptek az éjszakába. Azok megverték a két vidékit, kirabolták, majd az árok széléről a szennyes mocsaras árok fenekére lökték őket és eltűntek az éjsza­kában. Az egyik, Mihály, belefulladt a pocsolyá­ba, a másik, Janos, intézte a temetést. Összetörtén vonszolta a bánatot és a szé­gyent. A faluban megdöbbentek a tragédia hallatára. Volt, aki sajnálta őket, volt, aki felháborodott a történteken, de nem nevetett senki. Egy embert es z idei ter­mést sajnálták. János többé nem ivott, nagyon csendes ember lett belőle. Családja és barátai el­hagyták. De a faluban az élet ment tovább, a lekaszált búzát kezdték behordani a szérüs- kertbe, ahol magas kazlakká nőttek, az Isten ege alatt. Helyet csináltak a cséplő­gépnek, mely máris jött nagy zaj közepet­te, pöfögve. Motoros traktor húzta maga után a piros cséplőgépet. A motor rossz- szagüan füstölt. Férfiak, nők, gyermekek körülállták a világ legnagyobb gépét cso­dálták benne. Mindenki megkapta a beosz­tását a munka elvégzésére. Ki etesse a gépet? Erre önkéntes kell, mert igen veszé­lyes munka. János jelentkezett. Elfogadták. O lesz az, aki a bontott kévét a morgó piros cséplő gyomrába, illetve fogai közé egyenletesen berakja. János csak félig látszott ki a piros óriás tetejéből. A nyári felhőben aranyos por­felhő vette körül öt és az egész környéket. Leáldozott az első nap, Jánost, mint hőst ünnepeltek. Kórulülték a kecskelábu asztalokat, a lócákon jutott hely minden­kinek. Finom gulyást főztek az asszonyok fiatal bárányhüsból, lehútött bort tettek az asztalra a vacsorahoz, friss kenyer és a kutban lehűtött dinnye is volt. ( Ünnepi csend honolt a zajos nap után. Mindenki élvezte a jól végzett munka örö­mét és a finom vacsorát. Leányok, legé­nyek nevetgéltek, beszélgettek. A gyer­mekek lubickoltak a nagy teknóben. A játék vége az lett, hogy felborult a teknő. Majd az illatos szalmában csináltak szál­lást éjszakára, a tücskök hegedültek az altatót. Reggel a kakasok riasztották fel az alvókat. Az asztalra felkerült a reggeli: friss tej, ropogós, illatos kenyér, szalonna, tojás, új hagyma, gyümölcs. Ennél jobb reggelit talán a király sem evett. Ezt követte az előző napi beosztás szerinti munka. Janos is elfoglalta helyét a dobnál és várta az oldott kévét az ado­gató leánytól, Rozikától, aki viccelt vele, mert ezen a napon lett János 40 éves. S bácsinak szólította Jánost, aki cuppanós puszit küldött Rozika rózsaszínű lábára, amin mindketten jót nevettek. ; J f l Szépén indult a reggel. Úgy beszeltek meg, hogy az asszonyok ünnepi vacsorát készítenek János kedvenceiből és megün- neplik János születésnapját. A nap az égen duplán ragyogott, a gyere­MEGHALT HINCZ GYULA Hincz Gyula: Galambok Fiatal maradt a nyolcadik évtizedén túl is. Nyughatatlan volt, állandóan kereste az újat, gazdagította művészetének vilá­gát, mindig mást akart. Hincz Gyula halá­lával jelentős hatású mesterrel lett szegé­nyebb a magyar képzőművészét. Megjárta Párizst és Rómát, tanítványa volt Rudnay- nak és Vaszarynak. A festészet és a grafi­ka legkülönbözőbb válfajait művelte. Az elhunyt mester gazdag életművet hagyott maga után. kék a fákról szedték az epret, közben jól­laktak, de a kosarak mégis tele lettek. Lehűtve majd ez is az asztalra kerül a dinnyével együtt. A nagy, telhetetlen gyomrú piros cséplő­gép egyenletesen morgott, különválasztot­ta a szalmát, a pelyvát, s a zsákokat meg­töltötte piros aranyba játszó érett búzá­val. Már várta mindenki a déli harangszót, mert a nap kitett magáért, perzselt, mint egy jól befutott kemence. Lesz két órajuk a déli pihenésre. Izzadt homlokukat meg­torolni sem volt idejük, majd a pihenőben felfrissülnek. De mi történt? Még nem harangoztak és a cséplőgép recsegve, ropog­va megállt. Az adogató Rozika sikoltozott és elájult. Favillát, lapátokat eldobáltak a legények, gyorsan felugrottak a cséplő­gép tetejére, ahol előbb még János dolgo­zott szorgalmasan. De János most lent volt a villák között, eszméletlenül, vérbe fagyva. Mire kimentették a gép garatjából és jött az orvos, már nem sok dolga akadt, mert János visszaadta lelkét teremtójenek. így történt, hogy az örómünnepb'ól banat lett. Azóta is emlegetik aratáskor Mihály és János esetét, akiket mindenki szeretett. S a harangok déli zúgásakor egy csendes imát mondanak értük, mint akkor régen. Stein Ilonka Los Angeles, Cal. Stein Ilonka: GONDOLATOK Szeretet nélkül nem lehet - Szerelem nélkül nem akarok - Szabadság nélkül nem tudok - Élni. (9/ttaáéinÁ ityá/c ~ PANASZOS LEVÉL A Ferihegyi repülőtéren most is nyüzsög­tek az emberek. Az útlevélvizsgálatnál minden rendben ment. A bőröndöknél esze­veszett a kapkodás. Simán mehettünk utunk- ra. Egy rokonunk vart autóval, amire fel­pakoltunk és robogtunk Budapest felé. JÓ par hónappal indulásunk előtt egy magyar utazási ügynökkel léptünk össze­köttetésbe, aki minden hotelt, kicsit és i M nagyot ismert. Nagyon ajánlotta a Mező­gazdasági Intézet szállodáját, ami "Medosz" néven ismeretes es a Jókai téren van, a központban, ahonnan bárhová könnyen eljuthatunk. Ajánlott egy másikat is, a Pedagógusok Szállodáját, amire azt mond­ta, hogy nagyon kiesik az útból. Nagyon rábeszélt minket a "Medosz"~ra. Mondta, hogy szép, tiszta. Reggelivel, ágyneműcse­rével naponta. Megegyeztünk az árakban, amit soknak találtunk. Úgy láttuk, hogy az ügynök érti a módját a magyarországi utazásnak. A "Medosz" huszonöt dollár naponta. A szállodát harminc napra kifi­zettük és minden mást is kiegyenlítettünk. Meleg kézszóritással és hideg nyugtákkal távoztunk az utazási ügynöktől. Budapesten sok uj hotel épült fel, mióta ott jártunk utoljára. A Fórum, a Hyatt, a Béke, a Volga, stb. Megérkeztünk a "Me- dosz"-ba. Feltűnően kicsiny lobbyja van, alig volt hely a bőröndjeinknek. Portás nincs, a lift szűk, úgyhogy háromszor kel­lett felvinni a holmit az ötödik emeletre. A szobák kisebbek az átlagos hotelszobák­nál. Két ágy elfoglalta a szoba legnagyobb részét. A szekrény olyan kicsi volt, hogy ruhánk nagy részét a bőröndökben kellett hagyni. A bőröndöknek sem volt hely. A fürdőszoba már kisebb nem is lehetett volna. A világítást úgy a szobában, mint a fürdőszobában silány körték adták. Kértem nagyobb körteket, de azt mondták, hogy nincs. A fürdőszobában egyetlen akasztó sem volt, sem szappantartó, vagy polc, ahová le lehetett volna tenni valamit. Elvisel­hetetlen hőség volt Budapesten, az emberek csak lézengtek a nagy kánikulában. Szo­bánkba forrón tűzött be a nap a redőny nélküli ablakon. A takarítónők kimondha­tatlanul szenvedtek. Sehol egy ventillátor, mintha az ismeretlen lenne Budapesten. Mi sehogy sem voltunk megelégedve. A reggeli siralmas volt. Az étteremben két pincérnő dolgozott, szinte gépiesen. Háromszor kellett egy tányért kérni. Kávét nem szolgáltak fel, mert nem volt tej. Egy bögre vizet hoztak teának, ennek forrónak kellett volna lenni, de hideg volt. Letettek egy tányér felvágottat és egy kemény tojást. Az ebédlő öt órakor bezárt és ha kellett egy hűsítő ital, el kellett gyalogolni a körútra. A portán megkérdeztük, mibe kerül e^y szoba? Azt mondták, hogy 13 dollár es akárki megkaphatja dollárért vagy forintért. A mi jó magyar ügynökünk 25 dollárt számí­tott nekünk New Yorkban. Egy szép napon elsétáltunk a Bajza ut­cában lévő "SZOT" hotelbe. A portán azt mondtak, hogy 25 dollár egy kétágyas szo­ba naponta. Óriási lobby, szép étterem, ahol meg is ebédeltünk. A szobaleány fel­vitt bennünket megnézni egy szobát. Szép tágas, hűtőszekrénnyel és kényelmes für­dőszobával. Reggeli svéd mintára tetszés szerint. A mi jó magyar ügynökünk nem akarta, hogy mi oda menjünk, mert akkor nem csinálhatott volna nagy profitot. A legjobb nyaralás Magyarországon talál­ható, de nem szívtelen ügynökökön keresz­tül- Mihályi Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom