Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-08-29 / 32. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 29. 1985. Lusstig Imre: JEGYZETEK ERKÖLCS Sydney Biddle Barrows, a new yorki "e- lökelö" társaság egyik pilléré. Mi a foglalkozása? A 307 West 74. utcai házából felhívja az altala alkalmazott fiatal nőket, amikor a városba látogató (vagy a varos egyik bennlakója) "unatkozik" es női társaságot kíván. A no az estét, vagy az éjszakát az unatkozó férfival tölti. A városi hatóság vádat emelt Sydney Biddle Barrows ellen. A vad: a fiatal nők nemcsak bájos mosolyukkal szórakoztatják az unatkozókat. Ms. Barrows ügyvedei azt bizonygatták^ hogy Sydney nem küldhet a fiatal lányokkal erkólcscsoszoket, aki személyesen felügyel minden mozdulatukra^ mert ez csak emelne az unatkozó költségéit, amit már igy sem lehet bagóként emlegetni. Kitűnt ugyanis, hogy egy fiatal nő esti szolgálataiért $1.100.- dollárt kell fizetni. Ebből kiderül, hogy az "unatkozök" minden kétséget kizáróan nem véres verejtekkel keresik kenyerüket. Elvégre is ki tud egy esti szolgalatért ilyen összeget fizetni? Különösen, ha ehhez még hozzá kell adni a vacsora, az ital és miegymás árát! Noha a hir, amely a vádról beszámol, nem emliti. fde ez már köztudomású, hogy az unatkozok üzletemberek, ügyvédek, bankárok, papok, tózsdések, politikusok, vagyis a társadalom magasabb rétegeihez tartoznak. Érdekes fordulat állt elő, mielőtt a nyílt tárgyalásra került volna a sor. Sydney Biddle Barrows bűnösnek vallotta magat. Amikor az újságírók megkérdezték, mi ennek a magyarazata, igy válaszolt: "Ha az ügy esküdtszéki tárgyalásra került volna, kétségtelen, hogy ártatlannak minősítenek. A tárgyalás folyamán azonban nyilvánosságra került volna a fiatal nők neve és klienseim neve is." "Bűnösnek vallottam magam es igy az ügy elintéződött." ( 1 Egyesek azzal vádolják az ügyészségét, hogy azért intézték az ügyet a kulisszák mögött, mert befolyásos egyének nyomást gyakoroltak rájuk. Brenda Soloff birö 5.000 dollár pénzbírságra ítélte Sydneyt. Nem kell börtönbe mennie, a fiatal nők pedi^ továbbra is szo-‘ rakoztathatják az unatkozokat, akik továbbra is élvezhetik a fiatal nők "mosolyát". A Brenner alagutat, amely Ausztriát köti össze Olaszországgal, egy napig lezártak, mert a betonfal egy darabja ráomlott a vágányokra, amelyeken fontos, nemzetközi vonatok közlekednek. MEGJELENT Dr. Katz József könyve: Vérzivataros idők nyomában 277 oldalon a szerző végigvezeti az olvasót a második világháború tragikus, megkapó eseményein fényképekkel. Kémény kötésben $ 8.- + $ 1.50 postaköltség. Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Kérem küldjék részemre a könyvet, mellékelem az árát. (O&mbóinÁ jijáá MAGYAR MUNKÁS SORSA AMERIKÁBAN John és Ethel Balia 1949. lisztéit szerkesztőség! Szeretném Önöknek elmondani férjem, Bállá János élettörténetét. 18 éves korában, 1905-ben érkezett Amerikába, Cleveland városába. Ideérkez- te után bejárta csaknem az egész országot. Dolgozott a vasúton, művelte Dakota búzaföldjeit, segített irtani a nyugat erdőrengetegeit. Végül, 1906-ban a nagy földrengés után San Franciscoba jutott el, állandó munkát remélve... De csak ideiglenes munkát talált ott is és ismét vándorlásra kényszerült. Végül, 1913-ban Chicagóban telepedett le. Akkor mér megesküdtünk egymással. Chicago South Side-ján laktunk. Éveken át az Argo Corn Products gyárban dolgozott. 1922-ben a gyár munkásai sztrájkba léptek. Megnyerték a sztrájkot, a munkások mind beléptek a szakszervezetbe, kivívták, hogy a gyáros megfizette a sztrájk alatt elvesztett fizetésüket. Később egy másik gyárba ment a férjem dolgozni, a Borg es Beck üzembe. Ott dolgozott vagy 10 évig, mig a munkásoknak ott is sztrájkba kellett lepniük, ülősztrájkba. De ezúttal már a gyáros győzött, bezárta a gyárat, mindenkit elbocsátott. Akkor kezdődött a 'nagy depresszió és férjem akárhogy iparkodott is, nem kapott munkát öt éven át. Azután egy fémolvaszto céghez jutott be, ahol a lányunk titkárnő volt a gyárirodában. A tűrhetetlen munkaviszonyok ott is sztrájkba kényszeritettek a dolgozókat. A munkaadók ott is győztek. Janos, újabb munkanélküliség után egy szappangyárban talált alkalmazást, de csak azért, mert ott a fiunk volt a gyárigazgató. Ott dolgozott mindaddig, amig egy szívroham le nem verte a lábáról. Amikor jobban lett, elköltöztünk Indiana államba. Ott kertészkedéssel töltötte idejét, mert a földet, a kertet mindig nagyon szerette. Ott érte utói a halál, a harmadik szívroham formájában, 74 eves korában, 1962. május 9-én. De az a tény, hogy munkaképtelen volt és nem tudott már gyárban dolgozni, nem tartotta vissza attól, hogy minden tőle telhetőt megtegyen munkatársai érdekeben. Támogatta a munkanélkülieket, a (folytatás a 10. oldalon) Kik a realisták? A New York Times 8/8/85 szamának OP-ED oldalán Anthony Lewis Hirosimából írva felel a feltett kérdésre: Kik a realisták? A Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombák óta, 1945-ben, az USA készített 60.000 nukleáris robbanófejet 71 különböző tipusu, 116 fegyverrendszerben való használatra. Ez idáig 750 billióba /milliárd/ került. Ez idáig! Az USA most többet költ nukleáris robbanófejekre, mint költött a Manhattan Project-ra, a II. világháború idejen. Ez, mai értékű dollárokban kifejezve, $16 billióba került. Az MX rakéta több, mint $30 billióba fog kerülni, mielőtt elkészül. A Trident tengeralattjáró és rakétái $100 billióba. Ezek a számadatok a Bulletin of the Atomic Scientists jelen számában jelentek meg. A cikk érzelem nélküli szövegben mondja, hogy jelenleg nyolc tipusu amerikai robbanófej van gyártás alatt, összesen 30 típusúval, raktárkészletben. A raktárkészlet 25.500 robbanófejet tartalmaz. Ez az amerikai oldal. A szovjetnek ugyanannyi van raktáron. A kerek szambán 50.000 nukleáris robbanófej annyi robbantó erőt hord, mint a Hirosimát elpusztító bomba egymilliószorosa. Elegendő ahhoz, hogy többszörösen elpusztítsa a világot. Érzéktelenné váltunk, legtöbbünk, a nukleáris fegyverek számaira, a megatonnákra. Ezek óriási absztrakciók, amelyek meghaladják a képzelő képességünket és ellenőrzésünket. Zsibbadtságunkban a politikusokra hagyjuk a problémát - és azok csak hajtogatják, még több, újabb és újabb és jobb fegyverre van szükségünk. Hirosimában az absztrakciók emberméretüre zsugorodtak. Nincsenek szavak, amelyek leírják, hogy mi történt itt; a túlélők maguk mondják, hogy nem tudják leírni, amit átéltek, de megközelítő leírásuk eleget mond. Az ember nem megatonnákra, el- lenállásra? vagy hadjáratra gondol, hanem emberi lenyekre. ... Washington reálpolitikájában a Hirosimával foglalkozó gyűlések és határozatok reménytelenül naivnak tűnnek. De hát kik a realisták? Lássuk például a nukleáris próbák kérdését. Amikor Reagan félresöpörte a Szovjetunió ajánlatát a próbák moratóriumára, akkor azt mondta, hogy az USA hajlandó lesz tárgyalni a próbatilalomrol /moratórium/, miután "utolértük őket". Ez a felfogás pont az, ami előidézte a 40 éves értelmetlen fegyverhalmozást. A félelem, hogy a másik előnyhöz jut a tul-gyilkolásban /overkill/, ami feltüzelte az uj fegyverek hajszáját, inkább kevesebb biztonságot hozott, mint többet. A hajszát csak úgy lehet megállítani, hogy megállítjuk. De valójában a Reagan politika csinálói nem akarnak megállni. Ez kiviláglik Frank J. Gaffney, Jr. hadügyi államtitkár leveléből, válaszul Gene R. La Rocque, ny. adm. Reaganhoz intézett levelére, amelyben sürgeti a moratóriumot. F.J.G. levelében kijelenti, hogy "nukleáris próbák nélkülözhetetlenek a nukleáris fegyverek fejlesztéséhez. Mindaddig, anriig megtorló nukleáris képességre kell támaszkodnunk az elrettentés /deterrence/ biztosítására, nukleáris próbák és egy erős elrettentő álláspont elválaszthatatlan marad." Más szóval, folytatnunk kell tovább, megállás nélkül, uj fegyverek készítését tömeg- pusztításra. ... Victor Weisskopf, M.I.T. professzor, a Manhattan Project egyik fizikusa, megállapította egész pontosan: "Jövendő generációk, ha lesznek, úgy fogják tekinteni a fegyverkezési hajszát, mint a kollektiv elmebaj egy virulens fajtájat." A realisták Hirosimában vannak! .___, Vago Oszkár
