Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-08-15 / 30. szám
5. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 15. 1985. Kamatos kamat Manapság majd mindenkinek van egy kis pénzecskéje a bankban, ami után a bank kamatot fizet. De hogy az idß során ez a kamat mennyi lesz, azt már sokkal kevesebben tudják kiszámítani. Mellékesen meg kell jegyezni azt is, hogy a bank a betétként elhelyezett pénzeket kiadja vállalkozóknak kölcsön formájában, sokkal magasabb kamat mellett, és - leegyszerűsítve - ez a lényege a takarékbank- üzletnek. De, amikor azt mondom, hogy a bank nekem ennyi-és ennyi kamatot fizet, még nem mondtam meg mindent. A bank a jelzett kamatláb szerinti kamatot időszakonként hozzácsatolja a betéthez, és ettSl fogva a már nyert kamat után is fizet kamatot. Ez a kamatos kamat. Eredetileg és néhány évtizeddel ezelottig, a jelzett kamatláb az egy évig bennfekvŐ betét után fizetett kamatot jelzi. Minden matematikában jártas egyén ki tudja számítani, hogy például 4%-os kamatláb mellett kb. 20 év alatt megduplázódik az eredeti betét. Hasonló módon, ha a bank negyedévenként csatolja a kamatot a betéthez, ez megnöveli a betét egyenlegét. Benjamin Franklin halálakor, 1790-ben, Boston és Philadelphia városának hagyott egyenként 1000 fontot ($4.600.-), azzal a kikötéssel, hogy száz évig nem szabad hozzányúlni. Száz év múltán, 1890-ben az Összeg $332.000- re gyarapodott. Tegyük fel például, hogy beteszek $10.000-t 8%-os kamatláb mellett Éves kamatozás esetében ez őt év múlva $14.693.- lesz, negyedéves kamatozás mellett, öt év múlva, $14.859.- , havi kamatozás mellett $14.898.-, és heti kamatozás mellett $14.914.-. A kamatszámítás eljárása meglehetősen bonyolult, de a mai számítógéppel (komputer) gyerekjáték. Ha ki akarjuk számítani, hogy bizonyos kamatláb mellett hány év múlva kétszereződik meg egy betét, megközelítőleg osszunk el 72-t a kamatláb számavalj az eredmény az evek száma. A takarékbetét mai kamatlába 5s %, tehát 72 elosztva 5*-lel, 13 év múlva lesz a kétszerese. vágó Oszkár PÉNZÁUOUT) * HÁZHOZ A mexikói államfő a latin-amerikai adóssággondokról Miguel de la Markid mexikói államfő kormánya gazdaságpolitikájáról nyilatkozott a nagy francia polgári lapnak, a Le Montiénak.- Mostanában úgy tetszik, teret nyer az a gondolat, hogy Latin-Amerika eladósodott országai hatékonyabban tudnak érdekeiket megvédeni, ha közösen lépnének fel a hitelezőkkel szemben. Ön mit gondol erről?- Kedvezően vélekedünk arról, hogy erőinket koncentrálnunk kell, ezért is vettünk részt valamennyi olyan tanácskozáson, ahol a latin-amerikai adóssággondokrol volt szó. Ugyanakkor továbbra is úgy véljük, hogy a külső eladósodottság problémáját nem lehet egy átfogó, sokoldalú tanácsko^ zás keretében megoldani. Egy ilyen tipusu tárgyalásra a világ nem áll készén. Ezenkívül úgy gondolom, hogy az egyes eladósodott latin-amerikai országok gazdasági feltételei és adósságuk szerkezete jelentősen eltérnek egymástól. Mindez persze nem zárja ki az őszinte párbeszéd lehetőségét, s ez az óhaj nem csupán a magánbankok képviselőire, hanem a hitelező kormányokra is vonatkozik. Adómegtakaritó adományozás Tavaly az amerikai felnőttek 86 százaléka személyi jövedelmének átlagosan 2 százalékát ajánlotta fel valamely célra, s e 2 százalék összegszerűleg 61,5 milliárd dollárra rúgott - ami több, mint 86 országban a nemzeti össztermék. Közgazdászok kiszámították, hogy a jótékonysági adományok az USA-ban évente 20 százalékkal, vagyis 12 milliárd dollárral csökkennének, ha a pénzügyminisztérium megvalósítaná _ a tervet és korlátozná a jótékonysági célokra adományozott Összegek adóbeszámitási százalékát. Az efféle számítások, valamint olyan tekintélyes intézményi vezetőknek, mint Harvard elnökének a tiltakozása, rábírta a kormányt, hogy enyhítse törvénytervezetét. Látszólag tehát a Jótékonysági célra adakozók győztek, de kérdés, vajon ez a gyakorlatban is igy van-e? Az elnök terve szerint kétféleképpen drágítanák meg az adományozást: az adókulcs csökkentésével, iUetve azon adófizetők számának csökkentésével, akiknek tételesen föl keU sorolniuk adólevonásaikat. A kedvezményezett intézmények legnagyobb vesztesége onnan származna, hogy a törvénytervezet megszüntetné az eddigi gyakorlatot, hogy jótékonysági célú adományokat még akkor is le lehet vonni az adóból, ha egyébként más levonásokat nem sorolnak föl tételesen. Az uj torvény nyomán várhatóan az adófizetőknek csak 25 százaléka fogja tételesen felsorolni levonásait az eddigi 38 százalék helyett. Ez pedig azt jelenti, hogy négy adófizető közül háromnak a jövőben semmiféle ösztönzést sem nyújtana az adóhivatal a nagylelkűségre: az egydolláros adomány ezentúl 100 centjükbe kerülne - mindenfele adómegtakarítás nélkül. Jóllehet a tavalyi 61 milliárd dollár olyan adófizetőktől származott, akik nem sorolták föl tételesen adólevonásaikat, a jótékonysági szervek szerint a törvény klauzulája ezeknek az intézményeknek évi 5 milliárd dollárjukba fog kerülni. A legnagyobb keresők, akik jövedelmükhöz képest viszonylag a legnagyobb hányadot adományozzák el, egyben a legérzékenyebben reagálnak az adóósztönzésekre. Házaspárok számára, akiknek közös adóalapja meghaladja az évi 90 ezer dollárt, az adományozás költsége dolláronként 10-15 centtel fog emelkedni. Közgazdászok számításai szerint, ha az adományozás költsége dolláronként 10 százalékkal nő, az átlagos adományozó dolláronként 12-14 centtel csökkenti jótékonykodását. S ha ez igy van, akkor a jótékonysági adományok évi 4 milliárd dollárral csökkennek. Az eredeti törvénytervezet szerint a legnagyobb veszteség azokat a területeket érintené, amelyek leginkább függnek a nagy adományozóktól: a művészeteket, a felsőoktatást és a kórházakat. E kedvezményezettek nagyobbrészt ingatlanokban, részvényekben és műkincsekben kapjak meg az adományokat. A jelenlegi adórendszer szerint az ilyen adományokat "tisztes piaci érték" alapján vonják le az adományozó adóalapjából, s ekképpen gyakorta jobb üzlet adományozni, mint eladni. A milliomosok adományaik több, mint 60 százalékát ingatlanban adják. Ha az eredeti tö'rvénytervezet megvalósult volna, számítások szerint 30 százalékkal csökkenne az évi ingatlan-adományok hányada. Ezért leptek csatasorba az egyetemek elnökei, s felléptüket végül is siker koronázta. Morton Bahr, a Communications Workers Union elnöke a szervezet konvencióján 3000 delegátus előtt többek között ezt mondta: "Nem vagyok hive annakj hogy kollektiv munkaszerződésünk lejártakor az uj szerződésben bármilyen engedményt adjunk a vállalatoknak." "Szükséges - folytatta Bahr -, hogy megszervezzük a szervezetlen vállalatok alkalmazottait. Fő feladatomnak tekintem az I.B.M. vállalat alkalmazottainak szakszervezetbe való tömörítését." Tegyen egyHsédetetk I >! I Névnapon, születésnapon, ünnepi és ■ egyéb alkalomkor ajándékküldeményeinek beszeraésé^dézcscMTiagplásáról, I tovább*tásárd gondoskodunk. Gondoljon s^ertítenr! Küldjön ajándékot ^ I Mtqyamrsyágru! v I Megrendelés levélben XHL boyZäJV Szállítási és Szolgáltató Leányvállalat / |e|fTlLI \ BUDAPEST X W X Bejcsy-ZsOnonky át 10. 1052 ^ Telefon: 323-523 Vegye igénybe szolgáltatásainkat Kérjen részletes tájékoztatást!
