Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-07-04 / 27. szám
Thursday, July 4. 1985 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. ATÁRSADALOM RÁKFENÉJE A Berkeley Egyetem kiváló szociológusa, Robert M. Bellah és a teológia, szociológia és filozófia terén működő négy más tudós közreműködésével összeállított öt éves tanulmány az Egyesült Államokban előtérbe jutott uj jobboldal befolyását a társadalom rákfenéjének tekinti. A tanulmányi jelentés könyv formájában márciusban jelent meg, a University of California kiadásában, cime: "Habits of the Heart" (A Szív Szokásai). A humanista tudósok, akik a könyvet már elolvasták, a nyolcvanas évek amerikai jelleme szintjeiének tekintik, mint amely a neo-konzervatizmussal szemben a liberális ellentámadás úttörőjét kepezi. A könyv címét és a tanulmányban felvetett kérdéseket a szerzők a francia kommentátor, Alexis de Tocqueville-nek 150 évvel ezelőtt készített tanulmányára alapozták. Mint Bellah mondotta, Amerika "morális pulzusát" mérve az 1830-as években, de Tocqueville ugyanazt a korhaszto individualizmust látta, mint amelyet ö es kollégái láttak az 1980-as években, azzal a különbséggel, hogy az "most még rosszabb". Fehér és középosztálybeli amerikaiakkal interjúkat tartva Bellah és kollégái úgy találták, hogy nagyon sokan a "radikális individualizmus"-nak lettek a hívei, ami azt jelenti, hogy mindenki egyedül van és mindenki csak saját magára számíthat. "Az aggaszt minket.«- mondják a tanulmány szerzői -»hogy ez az individualizmus már rákfenét jelent... ami magának a szabadságnak a fennmaradását veszélyezteti." Azok az intézmények, amelyek a demokráciának és a szabadságnak a védelmezői, ma már veszélyben vannak. Az emberek például nem azért házasodnak, mert szerelmesek, vagy mert hisznek a házasságban es a család szentségében, hanem mert a házasságot "pszichológiailag egyéni beteljesülés"- nek tekintik. A politikában nem azért vesznek részt, hogy a közösség érdekeben működjenek, hanem, hogy "saját egyeni érdeküket" védjék. Ezért tett szert rossz hírnévre a politika sokak szemében és ezért van az, hogy a politikusokat általában lenézik. "Az emberek feltételezik, hogy a politikus nem igazságosan cselekszik. Nem azért politikus, mert derék állampolgár, nem azt nézi, hogy mi a legjobb a társadalomnak, hanem azért, mert a politikát hasznosnak tekinti a saját érdekei szempontjából". A tanulmány szerzői remélik, hogy a könyv, ha mást nem, megindít egy vitát a társadalmi-erkölcsi kérdésekről. A vita már megkezdődött, mondják azok, akik a könyvet olvasták. Egyike ezeknek Dániel Bell, a Harvard Egyetem társadalomtudományi professzora, aki szerint amerikaiak évek óta a jobboldali intellek- tuelek, a konzervatívok véleményét hallják, azokét akik az alapokat szolgáltattak a Reagan kormány filozófiájához, ^ amely a hangsúlyt az egyénekre fekteti és azon jogukra, hogy a kormány beavatkozása nélkül tegyenek, amit akarnak. A Bellah-tanulmány és az utána következők, melyek most készülnek, felteszik a kérdést: mit jelent egy közösség tagjának lenni? A könyv kommentárjában Bell megállapítja, hogy a tanulmány jelenkori szintjeit képez, amelyről hátra és előre lehet nézni az amerikai kultúra folytatódó vizsgálatában. ( , California közoktatási főigazgatója, Bili Honig, aki a könyvet olvasta, megjegyezte: "Ez a könyv időszerű azért, mert Hogyan kormányozzák Szaud Arábiát ? Szaud-Arábia fővárosában egy medzs- lisz al-surat (tanácskozó gyűlést), egy iszlám parlamentet építenek, egyelőre azonban rejtély,, hogy a gyűlés milyen politikai formát fog Ölteni. Fahd király már többször kilátásba helyezte a medzslisz - 1985- ben várható - megnyitását. A medzslisz megnyitásával | egyidejűleg, mondotta a király, az ország megkapja az első Írásos alkotmányát is. Annyi azonban biztos, hogy a medzslisz megnyitása nem jelent közeledést egy part-állami parlamentarizmus felé. Ebben az országban mindenkinek, aki politikai hatalmat élvez, megvan a maga medzslisze, az a helysége, ahol embereket fogadhat, gyűléseket szervezhet. Hajda- nán megtette egy sátor is, ma már azonban többnyire egy terem alkotja a medzsliszt, amelynek nagysága az adott személy jelentőségétől függ. A király, a hercegek, az emirek, azaz a tartományi kormányzók, a királyi család tagjainak többsége, a miniszterek, a miniszterhelyettesek, a polgár- mesterek, a helyi méltóságok mind-mind szinte nap mint nap "üléseznek", azaz meghatározott időben fogadnak bárkit, aki fel akarja keresni őket. A látogatók előadják kívánságaikat, panaszaikat, kérvényeket nyújtanak be, támogatásért folyamodnak, tanácsot kérnek vagy adnak. A király ily módon évente emberek tízezrével beszélget, egy herceg, egy sejk vagy egy polgármester százakkal. "Természetesen soha nem fogunk lemondani a medzsliszről" - mondja Madzsid herceg, Mekka tartomány emirje, Fahd féltestvere. "A medzslisz révén vagyunk mindig kapcsolatban a néppel." A herceg szerint igy lehet a legjobban tájékozódni az emberek kívánságai és bajai felől. A mindennapi medzslisz alatt az emir elme- lyülten olvas, sötét ború titkárát halk u- tasitásokkal látja el. A ( látogatók közben némán ülnek a terem két oldalán. Mindnyájan hagyományos ruházatot viselnek, a fehér, bokáig érő ingszerü tobét, egy köpenyt, a mislahot - az emiré mézszinú, és arany szegéllyel van díszítve -, fejükön a gutrát, a kétoldalt megkötött fejkendöt. A hagyományos öltözék, amelyet valamennyi szaűdi visel, az emberek közötti egyenlőséget hangsúlyozza. Egy Öntudatos, a hagyományoknak elkötelezett beduin még a királyt is a nevén szólítja me^. A szaúdiak egymás közötti magatartásában mindmáig el ez az "egyenlŐsdi" elem. Nehéz felbecsülni, hogy hány embernek van medzslisze az országban, bizonyara ezrekre tehető a szamuk. Nemcsak a vendégszeretet kerül pénzbe, a látogatók egy része készpénzt vagy hitelt is akar. • Hiba lenne a medzsliszt a régi idők csökevényé- nek minősíteni. A szaúdiak ápolni szeretnék a medzslisz hagyományát, a kérdés csak az, hogy lehet-e, s ha igen, hogyan intézményesíteni. A ( medzslisz gyűjtőfogalom, amelynek körebe éppúgy beletartozik a hatalmasok mindennapi audienciája, mint a nagygyűlések. a helyes kérdéseket teszi fel... Azért tartom ezt fontosnak... mert az emberek elveszítették egymáshoz való polgári, etikai és morális kapcsolataikat, ami bántja őket, de nem tudják, mit lehet ez irányban tenni... Erre az aggodalomra a Moral Majority reagált, de az ő válaszuk szűk látókörű, ők egyszerűen nem elég okosok ehhez." A közel-kelet államai Fahd király és féltestvére, Abdullah trónörökös ezenkívül évente többször is a sivatagban ütik fel sátrukat, hogy beszélgessenek a törzsek tagjaival, mindenekelőtt a fontos sejkekkel. Nekik és a többi vezető hercegnek nyilvánvalóan sokkal több kapcsolatuk van a népességgel, mint a városi polgárság és értelmiség tagjainak. Ámde - természetesen - még mindig meg van kötve a keze a városi polgárságnak az intézményesítés fő szószólójának. Az országban nincsenek, nem lehetnek pártok, még csak pártszerü szervezetek sem. Nincsenek szakszervezetek, az állam- polgárok egyetlen szervezett testületé a kereskedők és a vállalkozók kereskedelmi kamarája,( melynek 10.000 tagja van. Abul Aziz király Mekka és Dzsidda 60 évvel ezelőtt történt meghódítása után biztosította magának a nagy kereskedőcsaládok támogatását, amelyek a fejedelmeket, akár csak a nagy német kereskedők tették a( XVI. században, pénzügyi eszközökkel látták el, és búsás hasznot húztak az együttműködésből. A királyi házzal való személyes kapcsolattartás ma is fontos szerepet játszik a gazdaságban, de a királyt nemcsak dúsgazdag kereskedők kereshetik fel, de kiskereskedők vagy mesteremberek is. Azt követően, hogy csaknem 12 évvel ezelőtt emelkedtek az olajárak, a gazdaság óriási lendülettel fejlődött, és töretlenül nőtt a vállalkozók befolyása. Ugyanakkor megcsappant a törzsek élén álló sejkek befolyása. Változatlanul a királyi ház a hatalom igazi forrása. "Mi nem családnak tartjuk magunkat - mondja egy Nyugaton tanult fiatal herceg -, nem is vagyunk szervezettek." A királyi ház leginkább egy uralkodó törzsnek nevezhető. Maguk a hercegek sem tudják, hogy hány herceg van. Szamukat négy-ötezerre becsülik. "Igazán fontosnak csak a csúcson álló három személy mondható: a király, Abdullah trónörökös és Szultán, a második trónörökös." Abdullah a királyi ház testőrségének, a beduinokból toborzott nemzeti gárdának a parancsnoka. Szultán hadügyminiszterként a reguláris fegyveres érőket irányítja__________________________________ Újítsa meg előfizetését!
