Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-07-18 / 29. szám

Thursday, July 18. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. AU B.: VANNAK ANGYALOK! Vannak angyalok - mondta barátom, az öreg halász. Keresni kell Őket! Az an­gyalok körülöttünk vannak, de meglátni csak az tudja őket, aki maga is egy angyal! Te már láttál angyalt? - kérdeztem iz­gatottan. Bólintott. Akkor hát te is egy angyal vagy! Nem hiszem - mondta és nevetett. Van nekem szárnyam? Szárnyad az nincs - mondtam bizonytala­nul, de arra gondoltam, lehet, hogy a hosz- szu inge alatt tartja őket. A hosszú inge alatt, amit télen, nyáron hordott, azzal a különbséggel, hogy télen valami kabát­félét akasztott rá. A fején sohasem volt semmi a hosszú haján kívül, ami a válláig ért. Az öreg halász egy nyomorúságos, né­hány deszkadarabból és szalmából össze­tákolt kunyhóban lakott, amit ö összkom­fortosnak nevezett és azt állította, nyáron hűvös, télen pedig meleget tart. Fürdőszobád is van? - kérdeztem. Mar hogyne lenne! - mondta és kimutatott a Balatonra. Mutass nekem még valakit, akinek ilyen nagy és gyönyörű fürdőszobá­ja lenne! Dehát, hogyan für desz benne télen? - kér­deztem hátborzongva. Feltöröm a jeget! Tátott szájjal néztem rá, mire ö nevet­ni kezdett. Te mégis csak egy angyal vagy! - mond­tam és vártam, hogy majd megint mond valamit az angyalokról, de öreg barátom szokása szerint mély hallgatásba merült, amiben nem mertem zavarni. Hétéves szivem minden rajongását vit­tem az öreg halászhoz, bár nem tudtam volna megmondani, tulajdonképpen mi vonz hozzá. Miért rohantam lefelé a dom­bon j ha megláttam, hogy a vízhez közele­dik, miért ültem le mellé a fűbe és miért hallgattam áhítattal minden szavát, bár volt úgy, hogy nem szólt semmit, de a hallgatása is olyan volt, mintha beszélne hozzám. Néha eladta a halait, melyeket egy víz­zel telt hordóban tartott, az arrajövőknek és a pénzt, amit kapott, háromfelé osztot­ta: Ez ennivalóra kell, ez minden más egyéb­re és ez, mutatott a harmadik csomóra, ez pedig a szegényeké. Istenem, ki lehet még nála is szegényebb, gondoltam, de azon is gondolkoztam, mit csinál a pénzzel amit ennivalóra tesz fél­re, mert még soha nem láttam, hogy evett volna! Sem halat, sem semmi mást ....... Nemrég azt mondtad, keresni kell az angyalokat - tértem vissza a számomra oly izgalmas témára. Mondd meg, hol ke­ressem őket! A szivedben gyermekem! - felelte. Azt hogy csináljam? Hunyd be a szemed és irányítsd a gon­dolataidat mélyen a szivedbe. Ott vannak! Láthatom őket? Ha látni akarod Őket, láthatod. A múltkor azt mondtad, az angyalok körülöttünk vannak. A szivemet nem mond­tad! Az angyalok körülöttünk vannak, de ha látni akarod őket, a"szivedből kell sugara­kat küldeni a fogadtatásukra. Érted? Nem! Hogyan is érthettem volna héteves fe­jemmel! Csak később, amikor kinőttem a gyerekkorból, sok-sok év múlva amikor (folytatás a 10. oldalon) HAJTS GÉZA: Bánták és Kodály . a concerto tükrében A XVII. századi olasz concerto-t, külön­böző hangcsoportok egymással szembeál­lított versengését a harmincas évek elején Sztravinszkij újította fel és tette divatos­sá. Játékos, hatásos Concerto-iban is tel­jes otthonossággal találja fel magát. De páratlan alkalmazkodása a külvilághoz, villámgyors eligazodása a sokrétű élet felületén, már szinte azonosulása a kül- szinnel: voltaképpen álarc, amely mögött nyugtalan elevenséggel elmélyedő, tudatos lénye rejtőzik. Kodály végzetes komolysággal, feszes ünnepélyességgel szólal meg a Concerto barokkos köntösében. Bartók legfelszaba­dultabb hangjait hallatja benne. Mindkét Concerto híven tükrözi alkotójának egyé­niségét. , Kodály Zoltán A három részre tagolt Kodály Concerto megszakítás nélkül, egyetlen nagy lélek- zettel fölépített szónoki remeklés. Férfia­sán zengő, érces hangjának, lankadatlan lendületének meggyőző jelentése, egyete­mes hatású érteke: a példaadó magatar­tás. - A barokk Concerto felélesztésével, éber őrködéssel a múltat a jelennel egyen­súlyozó Kodály a klasszikus nyugati zenei nyelvet gazdagította a magyar verbunkos es a magyar népdal formaepitö elemeivel. Bach es Handel klasszikus-veretü zenei pompája igez, de magyar testvér-hang ölel körül. A gyors tételek kecses szilaj- ságában a magyar alkat bölcs józansága diadalmaskodik. A mozdulatlan kalászos rónának tikkasztó nyári dele terped a Las- sú-ban. Delejes jelképe a szemérmes, bo­rongó magyar kedélynek. Bartók a saját képmását figyelte és Ő- rökitette meg merész kísérletekkel és forradalmi újításokkal a Valódiért sikraszál- ló alkotásaiban. Minden üt, tudásszomja, gyüjtöszenvedélye, sót pedagógiai munkás­sága is: nyílegyenesen vezetett a végcél­hoz, az ember, a világ, az élet megisme­réséhez. - Concerto-ja Rembrandt-i erejű onportré. Szerette, Önmagát igazoló, száraz hu­morral legmélyebb gondolatait és érzéseit megtévesztő cim alá rejteni. A gondűzŐ, szórakoztató "Divertimento" nála kísérteties titoklesés. Egymással ver­sengő hangszereivel a könnyed, olasz stí­lusú, enyelgŐ "Concerto" igy lett hordozója a legátfogóbb átélésú Bartök-i igazságnak. A legvégső kérdések érdeklik. Az élet és a halál határmezsgyéjén megkísérli a lebe­gést, amikor a szellem érezve meg a test melegét, szabadulni igyekszik a nyűgétől. A Concerto elsó tétele (Introduzione), mint a legtöbb bartóki kezdet, talányos. ElŐgyakorlatszerű, bemelegítő, gyors. Es miként Buxtehude, Pachabel átjátszott Toccatá-in és Fugárin a komponálásra fel­készülő Bach, Bartók ' is előbb szemügyre Bartók Béla halála előtt két esztendővel 1943-ban W est port ban . veszi zeneszerző kortársait, hallatja a világ hangját, észrevétlenül, mintha nyom­talanul elkallódnék, belevész a környező élet nyüzsgésébe. A második tétel (Giucco déllé coppie) Bartók egész munkásságának talán legben- söbb leleménye, tettenérése a legboldogi- több élménynek, teremtő zsenijének. Magá­nak az elemezhetetlen kedélynek, az üdí­tő vidámság váratlan jöttének. Minden értékelés és érzékelés feletti látomásnak, szavakkal kifejezhetetlen fényességnek tudományos alaposságú megfogalmazása. A harmadik tétel (Elégia) a hazájától már három éve elszakadt mester emésztő honvágya. Átértékeléssel még el nem foj­tott, gáttalan kesergés. Gyermeki őszin­teséggel felfakadó, fájdalomoldó sirató­ének. Nyers szépsége mellett is némileg feszélyező, mert annyira egyéni, mérték­telen, elviselhetetlen kíntól marcangolt, hogy a hallgatóban csak a felzaklatott együttérzés nyugtalansága marad vissza, a vallomása által enyhült költőnek rész­ben visszanyert nyugalma nélkül. De a negyedik tétel (Intermezzo, inter- rotto), félbeszakított közjáték: tarantel­las fintorokkal még csak tragikusabbá süly- lyedt szenvedése - azonnal, minden hall­gatóban tökéletes részvéttel áramlik. Itt a sorvasztó fájdalom, mint létünk alapanya­ga, legbensőnkig megráz és könnyeket fakasztva, gyógyító mosollyá szépül. Beethoveni varázs, hogy e szédítő élmény után a New York-i utca forgatagának ví­ziójával induló Finalé-ban a költő mefisz- tói gúnnyal széjjel csap a hiúság és az em­beri gyarlóság vásárán. Utolsó tételeinek viharos száguldásában a siető emberek tülekedése, boldogság utáni mohósága elein­te hivogatóan megkísértő, de később elma- radhatatlanul kiábránditó. Korábbi müvei­ben megőrzi személytelenségét. Elvegyül ugyan a forgatagban, de felülről szemlél és kritikai észrevétel nélkül ábrázol. Itt, végre, kíméletlen rajzát adva a külvilág­nak, keserű nyiltsággal megmondja lesúj­tó véleményét az egész életről. A "Concerto" Kodálya: közvetlenebb, érthetőbb, megvalósult eszményként kö­vethető. Mint nemzetének jövőbe mutató vezére, már azonnal a korával azonosuló géniusz. - A "Concerto" Bartókja: az éle­tében kortársainak idegen, ( "lidércfeny", "északfok". Az idők folyamán lesz egyre élőbb, maibb. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom