Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-07-18 / 29. szám

Thursday, July 18. 1985.

AMERIKAI MAGYAR SZO

7.

ÉLET ÉS IRODALOM

BEREGI TIVADAR (PÁRIZS):

JEAN JAURÉS

AZ EMBERISÉG LELKIISMERETE

KÖNYVSZEMLE

GÁBOR ISTVÁN: A BHZ-TOL AZ AHZ-IG - ZENEMŰKIADÓ Budapesten, 1930 májusában három, Zeneakadémiát végzett művész elhatározta, ho^y zenekart alakit. Az uj együttes 21 próba után 1930. december 5-én mutatkozott be a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A budapesti hangversenyzenekar BHZ néven működött, ebből alakult ki előbb a Székesfővárosi, majd Fővárosi, később az Állami Hangversenyzenekar, AHZ hazánk első számú szimfonikus együttese - olvashatjuk a könyv bevezetőjében.

Gábor István újságíró saját bevallása szerint negyven éve ismeri és kiséri figyelemmel az AHZ-t. Az együttes tagjainak felkérésére irta meg a zenekar félevszá- zados történetét. A könyv a kezdetektől 1980 végéig nyomon követi a zenekar munkásságát. E munkához függelék tartozik, amely tartalmazza a zenekar repertoárján szereplő müveket, a szerzők betűrendje szerint. Felsorolja a zenekarral együttműködő együtteseket, szintén abc sorrendben. Végül gazdag névmutató kapcsolódik az anyaghoz, melyben minden, a könyvben előforduló személy neve megtalálható a könyv oldalszámával és az illető foglalkozásával együtt.

Ferencsik János, aki a zenekar fözene- igazgatója volt, azt Írja az előszóban: "A zenekedvelő olvasónak... azzal ajánlom ezt a könyvet, hogy lapozgasson benne lassan. Ne csak az adatokat olvassa, hanem érzékelje mögöttük a valóságot. Az, hogy mennyi minden hangzott el az elmúlt ötvenhárom év alatt. Hány világhírű karmester járt hozzánk rendszeresen, és nevelte, fejlesztette zenekarunkat. Hogy milyen sokszor vitte ezt a zenekar külföldre a magyar kultúra üzenetét."

Domán István

WEÖRES SÁNDOR

Bartók Béla

nyugodt velőn és zűrös véletlenen keresztül vándorol az isteni gazda aki a kévéket otthagyja és az oldottat kézbe fogja

a hegyeket és tengereket akaratlanul háta mögé dobja halad foszlányokon és sivatagon at különös szomját a száraz homok oltja

az állat és angyal közti űrben az élót kiszárítja kegyetlenül merő szeretet és semmi irgalom mi másnak kincs, őneki lom mi másnak szemétdomb őneki égi kémia

beágyazva józan önkívületbe az időt folytatja tétlenül munkája működik helyette

szülőanyjára visszanéz A NAGY VILÁGON E KÍVÜL mar ott honol a kristályok körében zengő sípok állják körül de nem hallja nem látja mert jutalmát nem kívánja füle örökre zárva

az általa fölidézett hegy és tenger muzsikára

"A legigazibb ember, akinek benső, olt- hatatlan szenvedélyévé vált az emberiség szeretete." Ebben a Romain Rolland-i megállapításban benne van Jaurés egész emberi nagyszerűsége és tragédiája.

Minél inkább behatol az ember Jaurés lelki es intellektuális világának redőibe, annál jobban megcsodálja benne az igazságnak azt a mélységes szeretetét, amit nála az emberiség egyetemes lelkiismeretének nevezhetünk.

Igen, csodálatos, rendkívüli ember az, akinek megadatott a zsenialitás, hogy felmérje ennek a széteső, ellentétes, állandóan összecsapó, egoista érdekektől fűtött világrendszernek minden alaptörténéset, feszültségeit, fogyatkozásait, hogy azután az emberiség uj( harmóniájának, együttműködésének jobb és szebb eszményéről merjen álmodni.

Jaurés. az uj kollektiv társadalmi rend úttörője. Páratlan etikáju ember, akinek egész életét betöltik az emberiség örök erkölcsi, szociális és szellemi problémái, aki Önmagával és az elernyedt, elfásult, illúziókról lemondó világgal harcot viv azért, mert rossznak, tökéletlennek, el- rozsdásodottnak tartia a társadalom alapszerkezetét. Szeretne kimozdítani az egész elvénhedt világot a sarkaiból, hogy helyébe megkonstruálja az igazság, a beke és a boldogulás rendjét, amelyet nem tudott sem elképzelni, sem felfogni a szabadság princípiuma nélkül.

Jaurés egykori ellenfele a Dreyfus-ü^y idejében, Maurice Barres, a royalista es monarchista-katolikus regényíró és ujság- ' iró jegyezte fel a Cahiers-ben (Füzeteiben): "Jaurés-t( csak az emberiség boldogulásának kérdése érdekli. Ereje es lelkesedése csodálatos. Érzékeny, szenvedélyes, jóságos lélek, rokonszenves intelligenciája a zsenialitást érinti. Mindegyik beszéde a nagylelkűséget leheli. Mindezért szeretem, csodálom Jaurés-t és magasztalom a magasrendűségét. S ha le akarjak alacso- nyitani, tiltakozom ellene, mert Jaurés kivételes emberi szellem, akiből sugárzik a nemeslelküség."

Jaurés filozófiai és etikai gondja, törekvése volt: az emberi élet, a munkássors tarthatatlanságán változtatni akarás. A megismerés logikai és pszichológiai tényezőivel megtalálja az emberi bajok, egyen- lőtlensegek gazdasági, társadalmi, erkölcsi eredetet. S arra a végső következtetésre jut, hogy az ember nem az elnyomatásra, hanem a szabadságra, nem nyomorra, hanem boldogságra született. De hogyan érheti el az emberiség a társadalmi igazságosságnak uj, önmagára érvényes állapotát? - kérdezi Jaurés. A szocializmus, a modern demokrácia, a társadalmi fejlődés alapelveinek és törvényeinek alkalmazásával.

Tévedés azonban azt állítani, hogy Jaurés utópisztikus régiókban kereste az emberiség boldogulását. Arra a felismerésre irányította figyelmünket, hogy minden embernek termeszetszeru joga van a mainál jobb élethez.

Mi a magva a Jaurés-i igazságszemléletnek, amely mar a munkásosztály lelkisé- gebe idegzodott? Jaures-nel az igazság jelenti az emberi jogtalanságoknak, a társadalmi hazugságoknak, a háborúknak megszüntetésére vonatkoztatott törekvést. Visszaadni az ember elvesztett méltóság- érzetét és felsőbbrendűségének tudatat.

A szocializmus Jaurés koncepciójában, kifejezi az emberi, magasrendü erkölcsi es szellemi voltának legjobban megfelelő demokratikus társadalmi és kollektiv erkölcsi állapotot, amelyben az ember szabad lehet és megtalálja a relativ jólétnek, a kultúrának örömét, amely életének bizonyos etikai értékét alkotja. A társadalmi igazságosságnak ebben a látomásában találta meg Jaurés az élet alapját és célját.

Igen, Jaurés a szegények, megvetettek és a kitagadottak apostola, magában hordozta az emberiség uj hitvallását, amely egy jobb és szebb világ felé vezet. Maga volt a szenvedő és megbélyegzett emberiség; az ő grandiózus, korán kioltott élete: sorsvállalás volt; hit a gondolat és az eszme elkövetkező diadalában.

Emberszabaditó humanizmusa elképzelhetetlen az igazság megismerése nélkül. Valóban, ez a soha le nem lohadó igazságrajongás adja meg materialista szemléletének eszmei és erkölcsi tartalmát. "Nincs nagyobb bátorság, mint keresni és megmondani az igazságot" - állapítja meg a La Réalité du monde sensible (Az Erezhető világ valósága) cimü fiatalkori doktori értekezésében. "Az igazság és az emberi jog nem véletlenszerűségek. Az igazságérzés, az igazságtudat ott található az emberi lélek legmélyén, amely legjobban megfelel az ideális törvényszerűségnek."

Jaurés humanitása mindenek előtt feltételezi az emberszeretetet. S valóban , le- het-e valaki jobb, szeretheti-e mélyebben az elnyomott népet, amikor egész életét, szivét és szellemét áldozza fel azért, ljog;, a szenvedő, megalázott emberek igazságtalan sorsa megváltozzék.